-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 7 Köszönöm szépen, átolvastam.. (seas.elte.hu/szigetva/papers/trier2024-slides....2024. 11. 12, 14:13 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azóta jobban értem a magyar múlt időt. Itt van pl. egy absztrakt erről...2024. 11. 11, 16:48 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 3 Ezt írtad: "....pl mond-t-a, erre séróból nem tudom a szabályt.." Úgy látszik...2024. 11. 11, 16:37 Szótekerészeti agybukfenc
-
ganajtúrós bukta: Kémiából és történelemből is nagyot alkottak ezek a srácok! :D Érdemes rá keresni!2024. 11. 11, 11:40 Bëlgát a magyarórára!
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 30 Talán a "hülye bulldog" is megfelelne a "bántalmazás, kegyetlenkedé...2024. 11. 08, 11:35 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális és családügyért felelős államtitkára május 26-án „Táncválasztó, párválasztó” címmel egyetemista korú fiataloknak szóló mozgalmat bocsátott útjára. A cél az volt, hogy ezzel a programmal azokat is segítsék, akiknek elfoglaltságaik, a tanulás, a munka mellett gondot okoz a társkeresés… Amikor az államtitkár elindította a programot, még nem sejtette, mekkora vihart kavar.
Soltész Miklós államtitkár szerint a „házasság nem divatjamúlt forma, hanem megerősíti a férfi-nő kapcsolatot” és „a felkészült, felelős gyermekvállalás, családalapítás kihat a gazdaságra, a népjóléti rendszerre, ezért sem mindegy, hány gyerek születik, hányat tudnak felnevelni”. Miután a házasság és a házas keretek közti gyermekvállalás ezek szerint nemzetgazdasági ügy, talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, Soltész Miklós talán ezért is érzi különösen fontosnak a fiatalok párválasztásának állami támogatását.
A politikus elképzeléseit nem firtatjuk, e helyett inkább az állam és a párválasztás viszonyáról is szóló utópiákat veszünk elő, hogy rávilágítsunk arra, milyen elképzelések éltek ezzel kapcsolatban. Két, térben és időben egymástól igen távol eső utópista szerzőt elemzünk: lássuk, mit mond e témáról Tommaso Campanella A Napváros és Jevgenyij Zamjatyin a Mi című kötetekben.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A távoli Napváros irányított magánélete
Tommaso Campanella calabriai születésű Domonkos-rendi szerzetes (1568–1639) életének jelentős részét (30 évet) börtönben töltötte, ahonnan VIII. Orbán pápa közbenjárására szabadult és később a Dél-Itáliát uraló spanyolok elől Franciaországba menekült.
Tommaso Campanella éppen börtönben ült, amikor 1602-ben megírta olasz nyelven La città del Sole (A Napváros) című utópisztikus művét, melynek – számos más érdeme mellett – egyik leginkább vitatott és még annál is izgalmasabb része a nemiség és a partnerkapcsolat, a házasság és párválasztás kérdéseivel foglalkozó része.
A Napváros szerény terjedelmű, párbeszédes formában megírt mű. Két szereplő, Ispotályos és Genovai párbeszédéből áll. A távoli Taprobana szigetét (ez Ptolemaiosz szerint Ceylon, Campanella felfogásában Szumátra) megjárt Genovai lelkendezve mesél az Ispotályosnak a Napváros politikai felépítéséről, kulturális berendezkedéséről, oktatásáról, szokásairól, s – a mű rövid terjedelme ellenére elég részletesen – a nemiségről és a párválasztásról is, amit jobbára a Napváros szabályoz. A városban szigorú rend uralkodik:
Egyetlen nő sem veti alá magát férfinak tizenkilenc éves kora előtt, és a férfiaknak sem engedik meg a nemzést huszonegy éves koron alul vagy ha törékeny alkatú. Ez idő alatt néhánynak engedélyezik a közösülést meddő vagy terhes nőkkel, nehogy helytelenül történjék, s erről a nemzésre ügyelő matróna és senior mesterek gondoskodnak, aszerint, amint titokban kérik tőlük a Venustól leginkább gyötörtek. [...] Aki huszonegy éves korig teljesen tartózkodik a közösüléstől, azt énekekkel és kitüntetésekkel ünneplik.
(22. oldal)
Napváros vezetése dönt arról is, ki kihez illik, és ki kivel közösülhet – a személyi döntés szabadságát természetesen egy magasztosabb ideológia érdekében kell feláldozni:
Amikor harci gyakorlatokat végeznek, a régi görögök módjára mindannyian mezítelenek, férfiak és nők egyaránt; a mesterek ily módon megtudják, kik képesek és kik képtelenek a nemzésre, s milyen alkatúak felelnek meg egymásnak. Így aztán, szépen megmosakodva, minden harmadik este közösülnek; magas és szép nőket csak nagy és erős férfiakkal, kövér nőket sovány férfiakkal, sovány nőket kövér férfiakkal párosítanak össze, hogy kiegyenlítsék egymást. [...] Azután az ablakhoz mennek, és könyörögnek az Ég Istenének, hogy jó sarjat adjon nekik.
(23. oldal)
A gyermeknemzés a Napvárosban tehát fontos része az ideális párok együttlétének. A „match made in heaven” azonban még nem garancia a gyermekáldásra – Napváros vezetése azonban erre is gondol:
Ha ezen nők közül egyesek valamelyik férfitől nem fogamzanak, akkor egy másikhoz küldik őket; ha meddőnek bizonyulnak, akkor közösülhetnek, de nem illeti meg őket a nemzés tanácsában, a menzán meg a templomban a matrónának kijáró tisztelet: ezért van így, nehogy valaki meddővé tétesse magát a bujálkodás vágyától hajtva.
(24. oldal)
A fenti idézetben szereplő menza a közös étkezések színtere: Napváros polgárai csendben, egy társuk hangos felolvasása mellett esznek húst, levest, gyümölcsöt és sajtot foglalkozásuknak megfelelően, szigorúan orvosi előírás alapján; a nők az egyik, a férfiak a másik oldalon, „akárcsak a szerzetesek refektóriumában”.
A társadalom szempontjából nem kívánatos gyermektelenség Napvárosban a nő oldaláról merülhet csak fel – a meddő nő viszont nem kap „matrónának” kijáró tiszteletet. Hogy mi van a meddő férfiakkal és a „senior” férfiaknak kijáró tisztelettel, arról itt nem olvashatunk. A szövegkörnyezetből az is kiderül, hogy a bujálkodás vágya tipikusan a nőkben lakozik, buja férfiakról művében itt nem tesz említést a dominikánus szerzetes.
Közös nők a Napvárosban
Campanella felfogásában a szép emberek lakta Napvárosban a szép emberek kapcsolatából származó gyermekek szükségképpen – nagyrészt – szépek lesznek:
[...] nincs közöttük csúnya, hiszen maguk a nők is a munka által élénk színre és erős és fejlett tagokra tesznek szert, s éppen a nagyságot, élénkséget és erőt tartják szépségnek.
(26. oldal)
A már-már eugenetikára hajazó nézeteket ennél a pontnál az álszent, a valóságot elleplezni akaró európai kultúrát illető súlyos kritika követi:
Éppen ezért halálbüntetés terhe mellett tilos náluk kendőzni az arcot, vagy fűzőt hordani, vagy hosszú, uszályos ruhát, amely eltakarja a lőcslábakat. Azt mondják, ez a visszaélés nálunk a nők henyeségéből származik, ez teszi őket sápadtakká, kicsikké és törékenyekké, ezért van szükségünk festésre és más hasonlókra; hiúságból tehát, hogy szépítsék magukat, tönkreteszik a saját maguk és magzataik alkatát. Sőt, ha ott valaki megszeret egy nőt, megengedett dolog, hogy beszélgessen vele, verset írjon hozzá, tréfálkozhassék vele, virágot ajándékozzon neki. De ha a megfelelő nemzés nem látszik biztosítottnak, a közösülést semmiképpen sem engedélyezik köztük, hacsak a nő nem terhes vagy meddő. Náluk inkább csak baráti szeretet van, nem pedig heves megkívánás.
(24–25. oldal)
(Forrás: Wikimedia Commons / Chantalsmith96)
A nők – s ezek a Genovai összegző szavai – Napvárosban közös tulajdont képeznek:
[...] náluk a nők mind a szolgálatban, mind az ágyban közösek, ám nem mindig, csak a nemzés céljából.
(28. oldal)
A legjobb köztársaság
E világos beszédet Campanella a Napvároshoz szorosan csatlakozó írásban, a Vitás kérdések a legjobb köztársaságról című művében még világosabbá teszi az olvasó számára. Ha a kétkedőkben a nők ilyen jellegű közös birtoklása visszás gondolatokat is szülne – az esetleges paráznaság gyanúját –, Campanella az alábbi megnyugtató választ adja:
[...] egy csaknem természeti társadalomban [...] csak a legerőteljesebbek és a legjobbak nemzenek az orvosok és tisztviselők irányítását követve, az asztrológia alapján, a nemzésnek megfelelő időben, az istenség iránti tisztelet és félelem jegyében, s csupán 25 éves koron felül és 53 éves koron alul; [...] megszüntettük továbbá a nem megfelelő egyesüléseket, amelyek például csak a gazdagság növelése céljából jönnek létre, s amelyekből a köztársaság nem nyer sarjakat, legfeljebb hitvány torzszülötteket és gyengeelméjűeket [...]. Elejét vettük a túl sok közösülésből származó gyengeségnek és a meddőséget okozó betegségeknek, mert ha egyik asszony nem fogamzik meg az egyik férfitől, megfoganhat a másiktól, s éppen a természet tanítja, hogy ilyen esetekben változtatni kell.
(89. oldal)
Napváros lakói maguk is belátják, hogy – a természet törvényeinek megfelelően – a közösség, az állam magasztosabb érdekei kizárják saját önös érdekeiket, ezért a napvárosi polgárok interiorizálják a magasabb értékrendet, magukévá téve gondolkodásukban és teljesen azonosulva vele:
A mi napvárosbeli embereink megengedhetetlennek tartanák a csak gyönyör vagy egészség okából való egyesülést [...]
(94. oldal)
Campanella zárásként nem kevés büszkeséggel jellemzi a Napváros közösségét az alábbi módon:
A mienk teljesen apostoli jellegű, hiszen a közösséget nem a gyönyör, hanem a törvénytisztelet jegyében állítja fel, mint dialógusunkban olvasható.
(99. oldal)
Jól nevelt, mindenben a közösség érdekében munkálkodó, egyéni (ezért önző) szempontjaikat teljesen a köz szolgálatának alárendelő állampolgárok. – Campanellánál ez még csak a távoli Taprobana szigetén levő Napváros elképzelt, a Genovai hajós által leírt utópisztikus állama. Sorozatunk folytatásában Jevgenyij Zamjatyin Mi című kötetét vesszük elő; ebben egy kései kor, a 26. század – immáron sokadik világégését túlélt – Egységes Államának számunkra ugyancsak utópisztikus valóságát tárja elénk. Művében a szexualitást, a párválasztást, a művészeteket és a gondolatokat is az Egységes Állam szabályozza.
Hogy a Táncválasztó, párválasztó minden bizonnyal nemes és magasztosabb elveket tükröző elgondolása nem kevés negatív kritikát is kapott, a sajtóhírek alapján vitathatatlan. Campanella Napvárosát olvasva azonban az is érthető, a maga idejében miért is kapott oly nagy – és távolról sem kedvező – visszhangot a magánélet – és ezen belül annak talán legszemélyesebb része, a szexualitás – állami szabályozásáról értekező írás.
Felhasznált irodalom
T. Campanella: A Napváros. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2002
Jevgenyij Zamjatyin: Mi. Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2008