A szervezet megállapításai szigorúan a jogászi szemlélet talaján állnak. Ebből egyfelől az következik, hogy nem szakmabeliek nehezen tudják azokat értelmezni, azon belül viszont a politikusok szeretik a maguk szája íze szerint interpretálni. Ám másfelől a szikár jogi megfogalmazások mögött olyan emberek véleménye húzódik meg, akiktől távol áll a politikai méricskélés, az „egyenlő távolság keresése”, a „neked is igazad van, gyermekem, meg neked is igazad van, gyermekem” bölcsessége. Aki kellő szakértelemmel olvassa, az nagyon is konkrét következtetésekre tud jutni e szakvélemények alapján – írja az MTI.

A „Joggal a Demokráciáért Európai Bizottságot” – a megalakulásának helyszínére utaló, ismertebb nevén Velencei Bizottságot – a strasbourgi székhelyű Európa Tanács tanácsadó szerveként 1990 májusában hozták létre. Tevékenysége kezdetben a demokratikus átalakulás folyamatában érintett országok sürgős alkotmányozási kérdéseinek megoldása volt, de munkájának széles körű elfogadottsága és értékelése következtében a Bizottság ma már nemzetközileg elismert, független tanácsadó testületként működik több jogi szakterületen. Főleg az alkotmányozás, a közjog, a választási kérdések és az alkotmánybíráskodás kérdéseivel foglalkozik, és olyan fontos kérdésekben foglalt állást, mint a magyar státustörvény, a választójogi kódexek elvei, a bírói függetlenség, illetve a titkos CIA-repülések.

Jelenleg azt vizsgálja, hogy a szlovák államnyelvről szóló törvénymódosítás megfelel-e az európai normáknak, nemzetközi jogi előírásoknak. A pozsonyi kormány tavaly szeptemberben maga kérte a Velencei Bizottság szakvéleményét, miután magyar részről éles bírálatok érték a törvénymódosítást.

Státustörvényről és egyebekről

Bár hivatalos neve szerint „európai” bizottságról van szó, a tevékenységében részt vevő 56 állam közt olyanok is találhatók, mint Algéria, Chile, Izrael, Peru vagy Tunézia. Megfigyelői jogállása van többek közt az Egyesült Államoknak, Japánnak, illetve a Vatikánnak. A Velencei Bizottság magyar tagja Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke – akit tavaly decemberben választottak meg a testület alelnökévé –, valamint póttagja Trócsányi László, az Alkotmánybíróság tagja. A testület elnöke az olasz Gianni Buquicchio.

Magyarország és a határon túli kisebbségek számára kiemelt jelentőségű volt a Velencei Bizottság tevékenységének az a szelete, amely a szomszédos országokban élő magyaroknak nyújtandó kedvezményeket tartalmazó, úgynevezett státustörvényt vizsgálta. A törvényt 2001. júniusban szavazta meg az Országgyűlés. A szomszédos országok közül elsősorban román részről támadták a jogszabályt, mondván, hogy az diszkriminatív, és Magyarország területén kívül is érvényesül. Magyar részről e megállapításokat akkor cáfolták, és hangsúlyozták: készek a kerettörvény végrehajtási rendelkezéseinek kidolgozásánál figyelembe venni a szomszédos országok észrevételeit. Az akkori politikai vita „szerkezete” tehát erősen emlékeztet a szlovák államnyelvtörvény körüli mostani vitára, csak éppen „fordított előjelű” szereplőkkel.

A magyar státustörvényt Románia vitte az Európa Tanács elé, kérve annak a Velencei Bizottság által történő megvizsgálását.

A Velencei Bizottság azonban végül magyar kezdeményezésre úgy határozott, hogy összeurópai elemzést végez a kontinensen élő kisebbségek identitásának védelmét szolgáló kedvezményekre vonatkozóan.

A jogi szakértői testület 2001. október 19-én kimondta: a kisebbségvédelemért mindig azt az államot terheli az elsődleges felelősség, amelynek területén e kisebbségek élnek, emellett azonban az anyaországoknak is joguk van kisebbséget támogató törvényeket hozni. Megállapította, hogy a kisebbségek nemzeti és nyelvi identitása mindenképpen gazdagítja Európát. A Velencei Bizottság állásfoglalása szerint ugyanakkor csakis a nemzetközi előírások tiszteletben tartása mellett szabad végrehajtani a határon túli kisebbségekre vonatkozó jogszabályokat.

Eddig az általánosságig jutva, nem túl mélyre ásva akár szokványos politikai egyensúlygyakorlatnak is lehetne minősíteni a szakvéleményt, ám az mégsem az volt. A Velencei Bizottság ugyanis kitért arra is: a határon túli civil szervezeteket nem lehet  valamiféle „kvázi hivatalos” hatáskörrel felruházni az anyaország részéről. Bármiféle igazoló okmányt csakis a konzuli hatóságok adhatnak ki. A Velencei Bizottság ajánlásai értelmében az adott kisebbségeknek kulturális és oktatási területen lehet kedvezményeket nyújtani az anyaország részéről. Az ezen kívül eső területeken nem, vagy csak kivételes esetekben. A Velencei Bizottság szerint a kisebbségeknek nyújtott kedvezményes bánásmódot szabályozó egyoldalú intézkedések – a lakóhely szerinti állam kifejezett beleegyezése, vagy hallgatólagos, de egyértelmű elfogadása nélkül – nem érinthetnek olyan területeket, amelyeket kétoldalú szerződések már nyilvánvalóan szabályoznak.