Mexikói kutatók már 2010-ben is rájöttek arra, hogy a madarak kénytelenek túlharsogni a városi zajt. Akkor házi pirókot (Carpodacus mexicanus) vizsgáltak – erről szintén az MTI tudósított.

A Leideni Egyetem kutatói Wouter Halfwerk biológus vezetésével harminc hím széncinege dalát vették fel több napon át 2009 és 2010 tavaszán. A felvételek tanúsága szerint a madarak a legalacsonyabb hangfekvésben a tojásrakást megelőző napokon énekeltek, amikor a tojók legtermékenyebb időszakukban voltak. A biológusok azt is figyelték, hogy a hímek közül hányat „szarvazott fel” választottja, amely párosodás után egy másik hímet is kegyeibe fogadott. Miután a tojások kikeltek, a kutatók vizsgálták, hogy a hímek mennyire veszik ki részüket a fiókák gondozásában - olvasható a Discovery News és a ScienceDaily portálokon.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A továbbiakban a biológusok a hímek dalát lejátszották a tojóknak, amelyek, ha a környezet csendes volt, gyakrabban reagáltak a mély hangon előadott „nótákra”. Az alacsony frekvenciájú háttérzaj esetében viszont többször válaszoltak a magasabb hangfekvésben előadott szerenádra.

Ily módon fény derült arra, hogy a tojók az alacsony hangfekvésű nótát tartják „szexisebbnek”, s ha partnerük nem elég mély hangon dalolt, rendre „felszarvazták”. A hímek így nincsenek könnyű helyzetben, hiszen ahhoz, hogy hallhatóvá váljanak a városi környezetben, magasabb hangfekvésben kell énekelniük, amelyet ugyan jobban hallanak a tojók, de kevésbé kedvelnek.