A Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (UNAM) kutatói a házi piróknak (Carpodacus mexicanus) a városi zajszennyezésre adott reakcióját vizsgálták. Hím madarakat oltottak be tesztoszteronnal, és a közelükbe nőstényeket helyeztek el ketrecekben. Először csendes környezetben vizsgálták a hímek énekét, majd egy forgalmas mexikóvárosi úton készített hangfelvételeket játszottak le nekik, és megnézték, hogyan változik a hangjuk – számol be internetes kiadásában a The Daily Telegraph című brit napilap (www.telegraph.co.uk).

A kutatók azt találták, hogy a zajban a madarak kevesebb mély hangot adnak ki, és azokat is hosszabban elnyújtják, hogy énekük jobban hallható legyen a mély, morajlásra emlékeztető alapzajban. A hímek ezen kívül a csiripelés hangerejét is növelték.

A brit Royal Society Biology Letters című tudományos folyóiratában közzétett eredmények arra engednek következtetni, hogy az autók, repülőgépek és más berendezések által kiadott hangos, alacsony frekvenciájú városi háttérzaj eltorzítja a madarak énekét, amely a párok odavonzásában és a terület kijelölésében is fontos szerepet játszik.

A vizsgálattal az is kiderült, hogy a madarak szofisztikáltabbak, mint korábban gondolták, hiszen a jelek szerint képesek arra, hogy a háttérzaj akár hirtelen megváltozásakor is gyorsan módosítsák éneküket.

Aggodalomra ad okot ugyanakkor, hogy egyes fajok, így például az erdei pinty (Fringilla coelebs) és az erdei szürkebegy (Prunella modularis) talán nem rendelkeznek elég nagy hangterjedelemmel ahhoz, hogy a városi zajszint fölé emelhessék hangjukat.

Amerikai kutatók nemrég kimutatták, hogy a tengerek növekvő zajszennyezése miatt a bálnák is kénytelenek egyre hangosabban jelezni egymásnak. A hajómotorok okozta zaj hatására a hosszúszárnyú bálnák például kevesebbet „énekelnek”, ehelyett jelzés gyanánt mind gyakrabban csapnak a vízfelszínre hatalmas melluszonyaikkal.