nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • idodav: "Magyarul tehát az úszótechnika és az úszó szám elnevezése nem különbözik." Ez azért nem t...
    2021. 01. 17, 23:10  A gyorsúszás is hungarikum?
  • Fülig James: @nudniq: azt hiszem, hogy Erdély átalakítása a dualizmus korában kezdődött, amikor elfogad...
    2021. 01. 16, 14:48  Százasak vagyunk?
  • nudniq: @nudniq: na, én is elkövettem egy-két pontatlanságot. Segesvárt csak a68-as megyésítéskor ...
    2021. 01. 15, 22:25  Százasak vagyunk?
  • nudniq: @mederi: @szigetva: nem kisebb eltérés volt a két alakulat között, hanem kb egy megyényi: ...
    2021. 01. 13, 02:59  Százasak vagyunk?
  • nudniq: @mederi: "vallásszabadságot biztosító Arany Bullára" XXIV. Hogy izmaeliták és zsidók tiszt...
    2021. 01. 13, 02:31  Százasak vagyunk?
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A nyelvész, ha szerelmes…

A nyelvészeket nem egyszer éri az a vád, hogy érthetetlen szakzsargonban beszélnek. Aki azonban járatos a terminológiában, annak annyira pontos és kifejező lehet, hogy nem csupán nyelvészeti elképzeléseit, de szívének legmélyebb érzéseit is ezekkel tudja kifejezni. Lássuk tehát, miként énekel szerelméről a nyelvész.

|  

Az alábbi szám szerzője Christine Collins, a szövegét pedig Stan Carey tette közzé nemrégiben blogjában. Az alábbiakban strófánként közöljük az eredeti angol szöveget magyar fordítással. Az angol szövegben meghagytuk azokat a linkeket, melyekkel Stan Carey magyarázza a terminusok jelentését. A versszakok után szövegmagyarázat következik: ez független az angol szövegben szereplő linkektől.

Let me have your heart and I will give you love
The denotation of my soul is the above
If there’s anything I lack, it’s
you as my double brackets
You make me mean things
I can’t say enough.

Add a szíved és szerelmet adok neked
A lelkem denotátuma a fent említett
Ha bármit hiányolok, az
te vagy, mint dupla zárójeleim
Szavakat adsz a számba,
melyeket nem mondhatok elégszer.

Az első versszakban jelentéstani, azaz szemantikai kifejezések bukkannak fel. Denotátumnak (vagy jelöletnek) azt nevezzük, amire egy konkrét helyzetben egy szó vagy kifejezés utal – szemben a jelentéssel, mely az általános használati szabályaikat jelöli. (Az angol denotationnak etimológiailag inkább megfelelő denotáció a magyarban magát az utalást jelenti.) Így például a szív szó egy olyan izomcsoportra utalhat, mely egy élőlény vérkeringését tartja fenn. A dalszöveg szerint tehát a lírai én lelke – mely olyan, mint egy nyelvi elem – arra utal, hogy ő és a kiválasztott személy érzései kölcsönösek legyenek.

A dupla zárójelek (〚〛) a formális szemantikában (azaz a jelentést képletekkel leíró tudományágban) fejezik ki a denotálást. A szögletes zárójelekben álló kifejezést ilyenkor „ki kell értékelni”, azaz meg kell nézni, mi a denotátumuk. A lírai én tehát azt állítja, hogy ahhoz, hogy a lelke utalása lehetővé váljon, már csak a szögletes zárójelek, azaz a másik ölelő karjai hiányoznak.

Az utolsó két sor egy nehezen lefordítható szójáték, melyben a mean 'jelent, jelöl, szándékozik, valaminek szán, valahogy gondol, ért stb.' igével alkotott kifejezés játszik főszerepet.

Consider me your anaphor, I’m bound to you
There’s no one else that I could be referring to
Your features all attract me
We’re such a perfect match, please
Agree with me
I need to be with you.

Tekints úgy, mint az anafórádat, hozzád vagyok kötve

Nincs más, akire utalhatnék
A tulajdonságaid vonzanak

Tökéletesen összeillünk, kérlek, érts egyet velem

Veled kell lennem.

A második versszakban mondattani (szintaktikai) kifejezésekkel találkozunk: elsősorban a Noam Chomsky nevével fémjelzett mondatatni nézetek jelennek meg. Az anafóra általában visszautalást jelent, de a Chomsky-féle nyelvtanban a visszaható névmásokat nevezik így, ezek a  mondaton belüli előzményükre utalnak vissza: pl. He washes himself 'Mosakszik (ő mossa magát). A himself 'magát' ebben az esetben a he 'ő' szóra utal vissza: ez az anafóra, azt pedig, hogy másra nem utalhat, úgy fejezik ki, hogy a he „köti” a himselfet.

A szavaknak vannak olyan tulajdonságai, melyeket magyarul (morfológiai) jegyeknek nevezünk, de angolul ugyanazt a szót (feature) használjuk rá, mint pl. az arcvonásokra. Ilyenek lehetnek, hogy pl. a névszó milyen esetben, milyen számban áll (vagy éppen milyen nemű), vagy hogy az ige milyen számú és személyű, milyen időben vagy módban van. Ha több szó alkot egy szerkezetet, akkor bizonyos esetekben a szavaknak ugyanazokkal a tulajdonságokkal kell rendelkezniük. A fenti példa szerint pl. nőnemben a mondat így hangzana: She washes herself, többes számban They wash themselves, de többes szám első személyben We wash ourselves.

Ezt a jelenséget magyarul egyeztetésnek hívják, angolul viszont agreementnek: ennek az alapja az agree ige, amely a hétköznapi nyelvben azt jelenti, hogy 'egyetért'. A szójáték tehát egyfelől az egyeztetést kéri, hétköznapi értelemben azonban azt is jelenti, hogy a kiszemelt személy értsen egyet azzal az állítással, hogy tökéletesen összeillenek.

Well I don’t know how to say exactly how I feel about you
‘Cos it seems my Broca’s area stops working right around you
Forgive me my disfluency –
There’s nothing I can do, you see,
You speak to me, linguistically I’m yours.

Nem is tudom, hogy mondjam pontosan, mit is érzek irántad
Met úgy tűnik, melletted rögtön lebénul a Broca-területem
Bocsásd meg az akadozásaimat
Látod, semmit sem tehetek
Beszélj te hozzám, nyelvészetileg a tied vagyok.

A harmadik versszak a neurolingvisztika versszaka: tulajdonképpen csak egy valódi szakkifejezés bukkan fel benne, a Broca-terület. Ez az agykéreg azon részeinek egyike, mely a beszédért felel. Akinek a Broca-területe sérül (pl. egy balesetben), az elveszti beszédkészségét, de legalábbis bizonyos problémái lesznek a beszéddel, nem tud a szokott módon kommunikálni. Ugyan nem ez az egyetlen területe az agynak, mely a beszédhez kötődik, de ebben a funkciójában ez az egyik legismertebb. A lírai én tehát egy agyi sérüléshez hasonlítja azt az állapotot, amikor az érzelmek bénítják meg a nyelvét.

Félig-meddig nyelvészeti terminusnak tekintehtő a disfluency 'akadozottság' is. A beszéd akadozásának többféle oka lehet, agyi sérülés vagya  kommunikációs helyzetben fellépő belső vagy külső zavar is.

Now I know you tend to isolate, and that’s all right
Like free morphemes you and I could lead our separate lives
But if we were to agglutinate
Together we would do so great
and I’d hate to miss the words we could derive.

Tudom, hogy el akarsz szigetelődni, ez rendben van
Mint szabad morfémák, te és én élhetjük a külön életünket
De ha agglutinálódnánk
Olyan jók lennénk együtt
és nem szeretnék lemondani azokról a szavakról, melyeket képezhetnénk.

A negyedik versszak az alaktani (morfológiai) terminológiából kölcsönöz, utalva a nyelvtipológia egyik alapvető osztályozási típusára, a morfológiai típusok megkülönböztetésére.

Az angol isolate erősebben utal az izoláló (elszigetelő) szerkezetre (ill. az elsősorban ilyeneket használó izoláló nyelvekre), mint a fordítás. Ezekben a nyelvekben a különböző önálló jelentéssel bíró, ill. nyelvtani viszonyokat kifejező elemek (a morfémák) önálló szavakként jelennek meg, szemben a szintén említett agglutináló típussal, ahol egy szót alkotnak. Ha összevetjük az angol my house és a magyar házam típust, akkor láthatjuk, hogy az 'épület' jelentésű és az egyes szám első személyű birtokosra utaló jelentéses elemek, azaz morfémák az izoláló angol szerkezetben külön szóként, míg az agglutináló magyar szerkezetben egy szóban jelennek meg. A szövegíró e szerkezeti különbeséggel fejezi ki képletesen két ember különélésért, ill. összetartozását.

Ha egy szótőhöz bizonyos morfémákat kapcsolunk, akkor új szavak jöjhetnek létre: pl. szerelem + -s: szerelmes. Azt már az iskolások is tudják, hogy ezt hívjuk képzésnek (látható, hogy ez is egy agglutináló szerkezet, hiszen két elem egy új szót alkot). A dalban a képzés talán egy komoly párkapcsolat új minőségére utal, de az sem kizárható, hogy a kapcsolatból születendő gyermekekre. Az angol derive egyébként a szó hétköznapi értelmében is jelentheti azt, hogy 'alkot, képez, nyer' valamiből valamit.

Well I don’t know how to say exactly how I feel about you
‘Cos it seems my Broca’s area stops working right around you
Forgive me my disfluency –
There’s nothing I can do, you see,
You speak to me, and linguistically I’m yours

Nem is tudom, hogy mondjam pontosan, mit is érzek irántad
Met úgy tűnik, melletted rögtön lebénul a Broca-területem
Bocsásd meg az akadozásaimat
Látod, semmit sem tehetek
Beszélj te hozzám, nyelvészetileg a tied vagyok.

Igen, ez a refrén.

So please don’t be my allophone and disappear
really awkwardly whenever I start getting near
Let’s be a minimal pair
‘Cos I’m totally cool with us both being there
My environment is better when you’re here
My environment is better when you’re here
Yeah, my environment is better when you’re here.

Kérlek, ne légy az allofónom és ne tűnj el
furcsán, amikor közeledni kezdek
Legyünk minimálpár
Mert tök jó, hogy így együtt vagyunk
Jobb a környezetem, amikor itt vagy
Jobb a környezetem, amikor itt vagy
Igen, jobb a környezetem, amikor itt vagy

Az utolsó versszak a hangtan, azaz a fonetika és a fonológia területéről vesz szakkifejezéseket. Minden nyelvben rengetegféle hang van, de közülük csak bizonyosak képesek nyelvi elemeket (morfémákat) megkülönböztetni. Pl. a magyarban azon mássalhangzóknak, melyeket az orrunkon át ejtünk, öt fő típusát különböztethetjük meg. Ebból hrámat a helyesírás is jelöl (m, n, ny). Van azonban még kettő: az egyiket az olyan szavakban ejtjük, mint a hamvas, a másikat olyan szavakban, mint a bank. (A nemzetközi fonetikai ábécében ezeket az [ɱ], ill. az [ŋ] jelöli.) Nincsen azonban két olyan szó vagy toldalék, amelyet csak az különböztetne meg, hogy az egyikben [m], a másikban [ɱ] van, vagy hogy az egyikben [n], a másikban [ŋ] van: az [ɱ] csak v előtt fordul elő (itt viszont sosincs [m]), az [ŋ] viszont csak [k] vagy [g] előtt (itt viszont sosincs [n]): éppen ezért azt mondják, hogy az [m] és az [ɱ] illetve az [n], a másikban [ŋ] ugyanazon fonémák (jelmegkülönböztető elvont hangtípusok) allofónjai (variánsai). Mint a példa is mutatja, az allofónokat onnan ismerhetjük fel, hogy más-más hangkörnyezetben bukkannak fel. Azok a hangok azonban, amelyek azonos környezetben is megjelenhetnek, és szótöveket, toldalékokat különböztetnek meg, különálló fonémáknak tekintjük. Azokat a szavakat, melyek csak egy fonémájukban különböznek, minimálpároknak nevezzük (pl. ezek közül bármelyik kettő: kar – kár – kér – kor – kór – kör – kűr). (A kifejezés alkalmazható más szinteken is, pl. két mondat, amelyben csak két szó különbözik, minimálpárt alkot.)

A lírai én tehát azzal, hogy ne legyenek allofónok, azt kéri, hogy bukkanjanak fel azonos környezetekben (helyeken). A minimálpár alkotására való felszólítás inkább csak úgy értelmezendő, hogy alkossanak párt.

A hangok könnyebben vagy nehezebben ejthetőek, ill. különböztethetőek meg attól függően, hogy milyen hangok szomszédságában állnak. Ebben az értelemben beszélhetünk jobb vagy kevésbé kedvező környezetekről. A lírai én azt fejezi ki, hogy akiválasztottja szomszédsága számára kedvező környezet.

A nyelvész, ha szerelmes…
Forrás: istockphoto.com

Végül szólni kell a dal címéről, mely így „hangzik”: λ♥[love]. A lambda-kifejezések a szemantikában az absztrakció logikai kifejezésére szolgálnak, vagyis arra, hogy egy kifejezés jelentésének egy bizonyos része meghatározatlan, ott egy hiány van.  A lambda után egy változónak kell lennie, utána pedig (általában szögletes zárójelben) egy kifejezésnek, amiben a változó elő szokott fordulni.  Például a λx[x szereti Marit] a … szereti Marit jelentését adja meg.  A λ♥[love] kifejezésben nem fordul elő a szív a zárójelen belül, de annyi baj legyen: a kifejezés így valószínűleg arra utal, hogy egy szívre van szükség ahhoz, hogy szerelem legyen.

Ki vagyok én?

Nyelvészeti terminusok viszonylag ritkán jelennek meg művészeti alkotásokban. Példaként fel lehet hozni Eseterházi Péter A szív segédigéi című művét. A filmművészetben Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmje említendő (az alábbi videón 2:00-nál).

A nyelvben bizonyos dolgokat az jelöl, hogy nem jelöli semmi. Így pl. a többes számot a magyarban a -k többesjel jelöli (gyakran valamilyen magánhangzó előzi meg), de az egyes számot nem nem jelöli semmi, hanem éppen az jelöli, hogy nincs ott semmi (azaz nincs ott a többesjel). Az ilyen semmiket nevezik zérómorfémáknak. A zérómorféma annyiban hasonlít a matematikából ismert zéróhoz, azaz nullához, hogy az szintén nem semmi, sőt, bizonyos pozíciókban (pl. egész számok végére írva) igen nagy jelentősége lehet. Bár amikor Pepe nullához és zérómorfémához hasonlítja magát, nyilván arra gondol, hogy ő egy jelentéktelen senki, valójában inkább jelentékeny senkinek nevezi magát.

Források

λ♥[love] (Linguistics Love Song)

λ♥[love]

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
3 tenegri 2011. május 22. 11:28

@El Mexicano: Persze ettől még lehetnek allofónok az említett hangok, csak nem önmagukban azért, ami a példádból látszik.

2 tenegri 2011. május 22. 11:17

@El Mexicano: A példád nem igazán allofónokra vonatkozik, hanem egy szó (és nem hang) különböző ejtésváltozataira, még akkor is, ha az egyes ejtésváltozatokban képzésüket tekintve közeli hangok váltakoznak egymással. Egy szóból sose fog kiderülni, hogy mely hangok allofónok, s melyek nem, mert az allofónságukat az egész hangrendszerben betöltött szerepük határozza meg. Pl. attól, hogy a kölyök szót időnként ejtik kölöknek (nem csak nyelvjárásban), az l és az ly (= j) még nem lesznek allofónok.

1 El Mexicano 2011. május 22. 10:47

"Mint a példa is mutatja, az allofónokat onnan ismerhetjük fel, hogy más-más hangkörnyezetben bukkannak fel."

Szerintem ez ebben a formában nem teljesen igaz, pl. a spanyolban a magánhangzók közötti y/ll-t még ugyanaz a beszélő is ejtheti többféleképpen, ugyanabban a hangkörnyezetben: playa ['plaj:a]~['plaʝa]~['plaɟʝa]. Tehát még azt sem lehet mondani, hogy nyelvjárási ejtésváltozat.

Információ
X