-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Ha egy nyelvi szerkezetet vizsgálunk, akkor legalább két nézőpontot kell figyelembe vennünk: a formát és a jelentést. Olvasónk szerint az angol Present Perfect pont olyan, mint a magyar múlt idő: nos, valóban vannak alaki hasonlóságok, de a használatuk nagyon is eltér – az igazi nehézséget pedig ez okozza a nyelvtanuló számára.
Sz. Zoltán érdekes kérdése:
Annak idején, amikor a „present perfect” igeidőt tanultam angolból, a tanár mindenkit arra próbált felkészíteni, hogy most valami nagyon nehéz dolog fog következni. Állítása szerint ugyanis ilyen idő a magyar nyelvben nincs, szóval ezt nekünk magyaroknak nehéz megérteni. Szerintem viszont a magyar nyelv múltideje inkább megfelel a „present perfectnek”, mint a „simple pastnak”. Mármint a képzése. Angolban a képzése „have + befejezett melléknévi igenév”. Nekünk ugyan nincs birtoklást kifejező igénk, de a have fordítható úgy, hogy 'vkinek van valamije', és ha ehhez illesztjük az igénk befejezett melléknévi igenevét, akkor gyakorlatilag a mi egyszerű múlt időnket kapjuk. Pl:
írtam az én írottam (írtam) lerajzoltad a te lerajzoltad építettünk a mi építettünk stb... Gyakorlatilag mintha az angol példák tükörfordításai lennének: I have written 'Nekem van egy írottam, az én írtam...'
Nincs egyébként jelentősége, csak érdekel, van-e valami összefüggés ebben, vagy csak véletlen? Vagy ez már az okosak számára teljesen egyértelmű? Vagy nevetséges?
Tekintsük először is az angol „present perfect” igealakokat. Valószínűleg a tanára sem arra gondolt, hogy ezeknek a képzési módjuk, az alakjaik nehezek, hanem arra, hogy a használatuk. Valóban nincs a magyarban olyan igealak vagy szerkezet, ami arra utalna, hogy egy esemény a múltban történt, de a végállapota még a jelenben is tart (és ez a jelenben fontos), vagy hogy egy folyamat (vagy állapot) a múltban kezdődött, de még a jelenben is fennáll, és ez valamiért fontos. Például:
(1) | a. | I didn't receive your letter. |
simple past: 'Nem kaptam meg a leveledet (akkor, de mára már igen, vagy ma már ez nem fontos).' | ||
b. | I haven't received your letter. | |
present perfect: 'Nem kaptam meg a leveledet (máig sem).' | ||
(2) | a. | I was in Geneva for a year. |
simple past: 'Egy évig Genfben voltam.' | ||
b. | I have been in Geneva for a year. | |
present perfect: 'Egy évig Genfben voltam, és most is ott vagyok; Egy éve Genfben vagyok.' |
Ez utóbbi eset különösen nehéz a magyar anyanyelvűeknek, hiszen jelen idejű magyar mondatot olyan igeidővel kell fordítani az angolra, amelyet alapvetően múlt idejűnek érzünk.
Ráadásul van a „present perfect”-nek még egy sajátos használata, amikor azt fejezi ki, hogy az illető esemény valamikor a múltban legalább egyszer már előfordult:
(3) | a. | I saw albino pythons. |
simple past: 'Albínó pitonokat láttam (ott, akkor).' | ||
b. | I have seen albino pythons. | |
present perfect: 'Láttam már albínó pitonokat.' |
Maga a „present perfect” igealak valóban nem olyan bonyolult, a birtoklásige (have) jelen idejű alakját követi a főige egyik alakja (az ún. „harmadik alak” vagy „past participle”). Az egyedüli nehézséget az jelenti, hogy az igéknek ezt a „harmadik alakját” ismerni kell a képzéséhez, és ezek között nagyon sok a kivételes. És persze a birtokláshoz itt a have használatának semmi köze sincs.
(Forrás: Wikimedia commons / Andy)
Nagyon keveset foglalkoztam a magyar nyelv történetével, de nekem nyilvánvalónak tűnik, hogy a jelenleg használt magyar múlt idejű alakok töve történetileg azonos az előidejű particípiumi alakkal, és ehhez a tőhöz járul az a toldalék, amely az alany személyére utal (meg sokszor a tárgy határozottságára is). (Az előidejű particípium alakok nagyjából megfelelnek az angol „past participle”-nek; az iskolában befejezett melléknévi igenév néven tanítják. Hogy ez az elnevezés miért nem szakszerű, abba most nem megyek bele.) Ennyiben tehát teljesen egyetértek Sz. Zoltán megfigyelésével. Csakhogy a múlt idejű alakok toldalékai csak bizonyos személyekben egyeznek meg a birtokos személyére utaló névszói toldalékokkal, és nem is mindig teljes az egyezés (a szürke mezők az egyezés teljes hiányát jelölik):
Múlt idejű igealak | Birtokos jelenlétére utaló | ||
névszóalak | |||
Határozott tárgy | Határozatlan tárgy | ||
E/1 | -am/-em (írtam) | -am/-em (írtam) | -m (hajóm) |
E/2 | -ad/-ed (írtad) | -ál/-él (írtál) | -d (hajód) |
E/3 | -a/-e (írta) | -∅ (írt) | -(j)a/-(j)e (hajója) |
T/1 | -uk/ük (láttuk) | -unk/-ünk (láttunk) | -unk/ünk (hajónk) |
T/2 | -átok/étek (láttátok) | -atok/-etek (láttatok) | -tok/-tek/-tök (hajótok) |
T/3 | -ák/ék (látták) | -ak/-ek (láttak) | -(j)uk/-(j)ük (hajójuk) |
Nem lehetünk tehát teljesen biztosak abban, hogy a múlt idejű igealakok valaha is birtokos szerkezetekhez vagy birtokos jelenlétére utaló névszóalakokhoz hasonlítottak, vagy ilyenekből alakultak ki. (Kialakulásukat nem tudjuk nyomon követni, mivel a jelenlegi múlt idejű alakokkal nagyjából megegyezők léteztek már az első nyelvemlékek idején is.)
Ugyanakkor nagyon gyakori a világ nyelveiben, hogy különböző igealakok úgy jönnek létre, hogy egy igenév (például particípium) összeolvad egy ragozott segédigével, vagy hogy magához az igenévhez személyre utaló toldalékok járulnak. A magyar ebből a szempontból egyáltalán nem kivételes. Például a lengyel múlt idejű alakok az egykori aktív múlt idejű particípium személyragos alakjai: napisałam/napisałem 'megírtam (nőnem és hímnem)', napisałaś/napisałeś 'megírtad (nőnem és hímnem)', stb. Érdekes összevetni ezeket más szláv nyelvek múlt idejű alakjaival. Például a szerbben és a horvátban két szóból állnak a múlt idejű alakok: a particípium és a létige jelen idejű alakja együtt alkotják: napisala/napisao sam 'megírtam' (nőnem és hímnem), eredetileg: 'a múltban megíró vagyok', napisala/napisao si 'megírtad (nőnem és hímnem)', eredetileg: 'a múltban megíró vagy', stb. (A lengyel múlt idejű alakok toldaléka ezzel szemben nem esik egybe a létige alakjaival.) Az oroszban maga az egykori múlt idejű particípium alkotja a múlt időt, a személyre az igealak nem utal: napisal (egyes szám, hímnem), napisala (egyes szám, nőnem), napisali (többes szám).
Hosszan sorolhatnánk még azokat a példákat, ahol valamilyen igenév és személyre utaló toldalék alkot igealakot. Ilyen az ivrit (modern héber) jelen ideje, az újlatin nyelvek jövő ideje vagy a baszk múlt ideje. Tehát nem csodálkozhatunk azon, hogy a magyar nyelv történetében is szerepet játszott ez a módszer, esetleg a birtokosra utaló névszóalakoktól függetlenül is.