nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A nyelvész majd megmondja
Világkörüli úton a ragozással, illetve mi lesz a márkanevek sorsa?

A mindennapi nyelvhasználatban lépten-nyomon felmerülhetnek bennünk olyan kérdések, amit szívesen feltennénk – ha lenne kinek. Most van: Kálmán László nyelvész válaszol olvasóink felvetett nyelvi kérdéseire.

Kálmán László | 2010. január 4.
|  

Ismét összegyűlt egy csokorra való olvasóink kérdéseiből. Kálmán László nyelvész adott válaszokat néhány felmerült problémára, amikkel nap mint nap találkozhatunk anyanyelvünk használata során.

Országos kérdés: -ba vagy -ra?
Országos kérdés: -ba vagy -ra?
(Forrás: sxc.hu/sanja gjenero)

Játsszák vagy nem játsszák?

Egy olvasó-levélíró szerint a játssza, játsszák írásmód kijelentő módban nem helyes, mert ezek felszólító módúak (én inkább kötőmódnak vagy kötő-felszólító módnak szeretem nevezni).

Nincs igaza az olvasónak: a magyarban a kijelentő és a kötő-felszólító mód alakjai tárgyas ragozásban sokszor egybeesnek. Hátulképzett („mély hangrendű”) tövek esetében az egyes szám 3. és a többes szám összes személyében (várja, várjuk, várjátok, várják), elölképzett („magas hangrendű”) tövek esetében pedig a többes szám 1. személyében (nézzük). (Az elölképzett tövek többi alakjában egyébként a különbség megvan: nézi/nézze, nézitek/nézzétek, nézik/nézzék.) Ezt tükrözi a játssza, játsszák írásmód is (mindkettő lehet kijelentő és kötő-felszólító mód is).

A jelenség azért érdekes, mert az igék egy osztálya, a -t végűek másképpen viselkednek. Ezeknél a standard nyelvváltozatban mégis van különbség a kijelentő és a kötő-felszólító mód között: látja/lássa, mulasztjuk/mulasszuk és így tovább. Ezek tehát nagyon kilógnak a rendszerből, nem csoda, hogy nagyon sokan egységesítik, és kijelentő módban is a lássa, mulasszuk stb. alakot használják. (Azt nem tudom, hogy miért nem fordított irányba egyenlítik ki a rendszert, lehet, hogy nincs is rá magyarázat.) Ezek az alakok nem valamelyik területi nyelvváltozathoz tartoznak, az országban mindenfelé megtaláljuk őket, olyanok beszédében, akik nem ügyelnek arra, hogy a standard alakokat használják.

Megróhatnak-e, ha bölcsész létemre a rotring szót a nem is Rotring márkájú tűhegyű ceruzára használom?

Senkit sem helyes a nyelvhasználata miatt megróni. Ha nem tudja, hogy a nyelvhasználata nagyon eltér az elvárt normától (amiért mások esetleg ferde szemmel nézhetnek rá), és nagyon jó viszonyban vagyunk vele, akkor esetleg figyelmeztetni lehet, hogy ezért bunkónak nézhetik. De a rotring esete szerintem nem ilyen.

A legkülönbözőbb nyelvekben gyakran megfigyelhető a márkanevek köznevesülése. Romániában adidas-nak mondják a tornacipőt, Angliában hoover-nek a porszívót, a magyar frizsider is márkanév volt eredetileg. Úgy látszik, a levélíró szóhasználatában a rotring is ilyen (én is sokszor hallottam már köznévként). Ennek semmi köze ahhoz, hogy bölcsész-e, vagy nem. Lehet, hogy az ismerőse úgy érzi, hogy a saját nyelvhasználatában még nem teljesen vált köznévvé, de ez meg egyáltalán nem alap arra, hogy másokat, akik már köznévként használják, bíráljon.

Egy másik lehetőség is van: hogy a levélíró ismerőse azok közé tartozik, akik szerint minden szót, kifejezést az „eredeti” használatában kellene megőrizni. Az ilyenek képesek megszólni azt, aki azt használja, hogy felszállok a villamosra, mondván, „csak a madarak tudnak szállni”. Nos, az ilyen emberek igen nagy tévedésben vannak a nyelv természetét illetően, hiszen a legtermészetesebb dolog, hogy a jelentés, a használat folyton változik, kitágul, leszűkül, és az a dolgok rendje, hogy a szavakat, kifejezéseket úgy használjuk, ahogy gyerekkorunkban (vagy később) megtanultuk, nem pedig úgy, ahogy „eredetileg”, esetleg több száz évvel ezelőtt mások használták őket. (Ráadásul egy csomóról már nem is tudjuk, hogy korábban milyen használataik voltak.

Hogy kell írni azt, amit úgy ejtünk, hogy hanzaváros?

A levélíró megnézte egy internetes keresőben (ez egyébként nagyon jó módszer), és mindenféle írásmódot nagyjából egyenlő arányban talált ott. Nem tudom a választ, és ezt nem is szégyellem, mert nyelvész vagyok, nem pedig helyesírási szakértő, lektor vagy nyomdász. De megpróbáltam megnézni A Magyar Helyesírás Szabályaiban, mi a hivatalos írásmód. Két lehetőséget látok:

Ha a hanza szó „tulajdonnév”, akkor a szabályzat 176. paragrafusát kell alkalmazni, és akkor így kell írni: Hanza-város.

Ha a hanza „köznév”, akkor viszont hanzaváros.

Persze a szabályzat nem szól arról, hogy mi az a tulajdonnév meg mi az, hogy köznév. Feltételezi, hogy azt tudjuk az iskolából. A nyelvészek nem szokták pontosan meghatározni ezt a különbségtételt, nyelvészetileg nem szokott fontos lenni. A legelterjedtebb egyetemi tankönyv ennyit mond:

„A köznév több egyforma dolog közös neve, mindig általánosítás eredménye. A tulajdonnév valakinek vagy valaminek a saját, külön neve. A tulajdonnév nem tartalmaz általánosítást, célja, szerepe az identifikáció.”

Én ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, különösnek találom, hogy egy „szófaj” meghatározása az illető szó eredetén, „célján, szerepén” alapul. Magára a hanza szóra se tudom alkalmazni: vajon általánosítás eredménye-e? Megnéztem ebben a tankönyvben a „tulajdonnevek” meg a „köznevek” fajtáit, a hanza egyikbe se illik bele. Eredetileg egyes észak-német városok (illetve azt hiszem, először csak Lübeck) arisztokratáinak a gyűlését jelentette, aztán ilyen gyűlések által irányított városokra utalt, majd egy csomó város szövetségét nevezték hanza-szövetségnek (vagy Hanza-szövetségnek?). Nem tudom, meddig kell visszamenni a szó eredetének vizsgálatában, hogy eldöntsük, „tulajdonnévről” van-e szó. Ugyanilyen bizonytalan vagyok a dízel (Dízel? Diesel?) tulajdonnév-voltában is. A helyesírási szabályzat szerint összetételi tagként nem tulajdonnév (dízelmotor), de ha a szó eredetéig megyünk vissza, akkor persze az.

Szerintem elég nagy baj, hogy ilyen fogalmakat, mint „köznév” és „tulajdonnév”, amelyeknek a meghatározása ilyen elvont, ráadásul homályos, az iskolában egész kicsi, alsó tagozatos gyerekek fejébe próbálnak beleverni, mint alapvetőeket és világosakat. Csak azért teszik ezt, hogy megértsék az akadémiai helyesírás szabályait, hiszen azok ezekre a zavaros fogalmakra hivatkoznak. Már magában az is nagy baj, hogy ahhoz, hogy „helyesen” tudjunk leírni egy szót, ilyen eldönthetetlen, rosszul körülhatárolt kérdésekre kell válaszolnunk.

A Magyarország országnevet miért ragozzuk másképp, mint az összes többit?

Tehát Ausztriába(n), Spanyolországba(n), az USÁ-ba(n) stb., de Magyarországon. Nagyon érdekes és szövevényes kérdés, megkérdeztem néhány nyelvész barátomat is, például Mártonfi Attilát, tudnak-e valamit a történetéről. Azt tudtam meg, hogy ez nagyon friss fejlemény, „még a 19. század végén is vegyesen volt Magyarországon, Magyarországban, Németországon, Németországban, a 20. században már nem” (idézet Mártonfi Attilától). Szintén Attilától származik az a gyanú (de ezt nem tudjuk igazolni), hogy ennek ahhoz lehet, köze, hogy a történelmi Magyarország területén levő települések nagy részének nevéből a -n, -ra/-re toldalékkal alkotunk helyhatározót, míg a külföldiekét -ban/-ben, -ba/-be toldalékkal: Gyöngyösön, Pécsre, de Bécsben, Párizsba, Honoluluba. Ez a különbségtétel terjedhetett át az országnevekre is (az eredetét szintén nem ismerjük, de sokkal régebbi, mint amit az országneveknél látunk).

Az külön érdekes jelenség, bár nem tartozik szorosan ide, hogy a magyarországi településnevek között sok kivételt találunk. Először is minden nazális („orrhangú”) mássalhangzóra végződő név kivételes: Harkányba(n), Sopronba(n). Aztán sok szonoránsra (zörejt nem tartalmazó hangra) végződő név is: Győrben. Aztán a -város utótagúak: Dunaújvárosban. Aztán egy csomó olyan helységnév, amiről esetleg csak a helyiek tudják, hogy kivételes, például én így hallottam: Kisvárdába(n). Néhány külföldi helységnév is kivételes, legalábbis a határon túli magyarok nyelvhasználatában. Én hallottam ilyeneket: Ploestin, Haifán. És -n, -ra/-re toldalékot is használhatunk szigetországok esetén: Cipruson vagy Ciprusban. (A *Kubán vagy a *Japánon nem megy, de persze ezek nem is egyetlen szigetből állnak.)

Ne felejtsük el azt sem, hogy mindez csak arra vonatkozik, amikor a toldalék helyhatározót képez a helységnévből, országnévből. Tehát nincs változatosság a toldalékban, ha egy-egy ige vagy névutó meghatározza, hogy milyen toldalékot kell használnunk, például Magyarországon és Ugandán kívül/túl, Magyarországban és Ugandában bízom.

Információ
X