Az érzékszervi bírálatoknál ágazatonként eltérő a "szag" és "illat" kifejezéshez való hozzáállás. Egy bornak illata kell, hogy legyen, és ha szaga van, akkor már nem jó. Egy sajtot a szaga alapján minősítünk, nem az illata alapján, de ha "szaga van", akkor az már "romlásra utaló, idegen szag", büdös. Azt olvastam, hogy a büdöske nevű virágnak sem valami egyértelmű a név-keletkezési története. Egy negyedik magyar szó erre a "szimat", szimatol, amit manapság inkább már csak a kutyával kapcsolatban használunk. Valahol e szóban is benne lehet a szag/illat egyik hangalakja. Szimat szavunk milyen etimológiával rendelkezhet? Nem tudom, de találtam egy érdekes hasonlóságot:

sim [SMELL] (21x: Ur III, Old Babylonian) wr. si-im; sim "to smell, sniff"

forrás: psd.museum.upenn.edu/epsd1/nepsd-frame.html

Tehát sim (sumér) = szimatol (magyar)

---

A Czuczor-Fogarasi szó-tárban többek közt:

szimat = "Szaga, vagy illata valamely testnek." Gyöke a "szim".

Czuczor szerint a szamóca gyümölcsnév pont ebből a gyökből alakult ki, mert finom, szétáradó illata olyannyira jellemző rá, de "zamat" szavunkat is ezzel hozza kapcsolatba. Szerintem lehet benne valami, mert a zamat több az íznél; ha valami zamatos, akkor annak íze és illata is van (rágáskor az orrüregbe húzódnak az illó vegyületek).

osnyelv.hu/czuczor/sz.html

ez az érzékelések összefüggő szóbokra

szesz-

szí, szív-, szip-

szop-, szorty-

szűr, szürcs-

a szimat - zamat

és az íz - szag - illat is nyilvánvalóan idetartozik

Az ízeket a nyelvünkön érezzük, amely lehet sós, édes, keserű és savanyú. Mindent amit a nyelv alatt, a szájpadláson, a fogíny külső oldalán érzünk, az a zamat. Az ajakon is érezzük a zamatokhoz sorolható csípősséget.

@baloch:

Az emberi szaglás és ízlelés esetében szemben a látással és a hallással nincs közvetlen – csupán áttételes – kapcsolat a képi-fogalmi gondolkodásért felelős agykéreggel, a fali és homloklebennyel. Azaz a szaglásnak és ízlelésnek nincs másodlagos agyi központja. Ezért van az, hogy az illat-szag illetve az íz-zamat érzékelésének pillanatában azzal kapcsolatban érzelmi viszonyunk rögtön tisztázódik, míg az, hogy mi is az, csak később egy-két tizedmásodperc után, annak a gyümölcsnek, növénynek a nevével tudjuk beazonosítani, amelynél hasonlót tapasztaltunk.

Tehát az általános kategóriák szókincse korlátozott, amit a köznyelvben illatnak, íznek nevezünk, az inkább eredetére utal. Közben az érzékelés az anyanyelvi, képi-fogalmi gondolkodás megkerülésével zajlik.

Kálmánnak most igaza van. Rendet csinálni azonban (mindent megérteni) csak az ősi gyöknyelvek összehasonlításával lehet. De nyelvi terrort („nem így kell, hanem úgy”) akkor sem szabad alkalmazni, ha már kuncogunk: a szag bizony – helyesen érezzük – nagyonis negatív. A héber szag = meghátrál (a dögszagtól). S ez biztos? Bizony az, mert a héber szagol = lila, viola, orgona. (Az L a kozmopolita, a legelterjedtebb igeképző). Helló, ennyit sem tudsz, IND nyelvészet?

S akkor a szag kellemes is lehet? Ha az orgona az, ami lila, miért ne lehetne? A meghalás természetes dolog, csak ne járjon szenvedéssel – persze a holttestet azért érdemes minél előbb eltakarítani, mert büdös.

Szimat. A héber m'szamel = jelképez, ahol a m'- csak igei előrag. A szim-at eredete a "szám", de még csak megjelöl értelemben. Ez még nem a számfogalom - egyelőre. A héber szám = oda-, tesz.

A szamóca viszont már a tényleg a számfogalomból ered: számo-teszá: sok bogyó van ott. Már említettem, hogy a C=TSz összetett hang gyakran vehető egyszerűen a „tesz” szónak. Vagyis a C önmagában egy értelmes szó. Tedd oda, ahol C betűt hallassz, és 80%, hogy oda is illik a „tesz” értelem.

Zamat. A héber zom = hab, zoem = dühös (a méhecske). A héber zom = mártás (ami jóízű, jószagú). A zamat az ingerlően, izgatóan fínom, jóillatú étel tulajdonsága.

Lehet hogy valaha az "illat" csak a kellemes és a "szag" csak a kellemetlen szagokat(illatokat) jelentette, ennek ellenére használjuk a "jószagú", ill. "rossz illatú" kifejezéseket is.

Az hogy a van szaglószervünk, illatozószervünk meg nincs meg egyenesen arra utal, hogy a szag, szaglás egyfajta gyűjtőfogalom ami magában foglalja rossz és rossz szagokat egyaránt.

Ebből is látszik hogy egy szó eredete és jelenlegi használata között nem feltétlenül van öszefüggés.

Ezt sem ma nevezhették el így:

hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3szag%C3%BA_cickafark

Hadd hozakodjam elő az orvosi szaknyelvből vett példával.

A magyar orvosi nyelvben a szaglószervben szaglóhám található. Hogy képes-e illatokat is érezni? Elképzelhető, hiszen az emberi testen találhatók illatmirigyek is. Ezek módosult verejtékmirigyek, és az általuk kiválasztott illatanyag összetétele miatt lesz minden embernek más és más "illatlenyomata".

A szagnak van egy másik változata a bűz....és azt is használták kellemes kifejezésként is sőt ma is használják habár ritkábban és főleg csak állatok párzási szimatolásaként de elvileg az sem kellemetlen.

Sokan nem látják be, hogy vannak nagy halmazok, amelyeknek kisebb halmazokat tartalmahzatnak. A szag főnév a főhalmaz. Szagon belül pedig megkülönböztetünk kellemes vagy kellemetlen szagokat. A kellemes szagokat illatnak, a kellemetleneket bűznek nevezzük.

Nincs semmi baj a szaggal, főként ha igeként tekintünk rá, mert akkor ugye nincs alternatívája.

Azt olvasom, hogy "hagyma" szavunk finnugor eredetű.

azizlelo.hu/az-orult-svajci

Utánanéztem, de elbizonytalanodtam, mert ebbe a hangsorba passzol:

hành tây, hành -vietnámi

yangpa -koreai

yángcōng -kínai

oignon -francia

agnon -vallon

onion -angol

oinniún -ír

uinnean -skót

ognonenn -breton

hagyma, hajma -magyar

hŏm yài -thai

хъӕдындз -oszét

һуған (huğan) -baskír

soğan -azeri

suğan -tatár

svogūnas -litván

сухан (suxan) -csuvas

szongino -mongol

Egy másik hangsor, szintén népes család:

sipuli -finn (finnugor)

sibul -észt (finnugor)

sipols -lett

cepa -latin

cebula -lengyel

cipolla -olasz

cebolla -spanyol

cebola -galíciai

Zwiebel -német

tipula -baszk

De finnugor erza: csurka.

Sumér: šum2; šum2sar "garlic; onion" Akk. šūmū

Örmény: sox

Van ezeken kívül is pár hangsor, csak most két fontosat emeltem ki, amelyben finnugor népek is szerepelnek. Az alsó hangsor a magyar "csíp" szavunkat juttatja eszembe, és ez a latin, olasz, szláv nyelvekben is benne van.

A hagyma CSÍP!

A "csíp" szóra ugorva pedig érdekes párhuzam figyelhető meg a felső hangsorral, mert a sumér "hot", "heat":

kum [HOT] (78x: ED IIIb, Ur III, Old Babylonian, unknown) wr. kum2; kum4 "(to be) hot" Akk. emēmu

šahan [HEAT] wr. šahan3 "to heat up" Akk. šahānu

... és ez a fenti nyelvek hangsora.

A hajma/hagyma eredete Közép-Ázsia/Afganisztán, tehát ha onnan eredt, akkor az almához hasonlóan terjedhetett el onnan az (egyik) alapszava, a mai nyugati népek tehát vagy átvették (kölcsönszó), vagy magukkal hozták keletről, ami már ott is létező hangsor volt, illetve egy ettől elütő szót kezdtek használni rá. A fentebbi hangsor kíséri Ázsián keresztül Európáig a hagymát, és ehhez kapcsolódik hagyma szavunk is, azt viszont nem látom, hogy eredetét illetően miért lenne finnugor. A finnugristák szerint valószínűleg hagyma szavunk is emeli finnugor eredetű szavaink előnyére a statisztikát, de bizonyítsa a fentiek ismeretében nekem valaki, hogy miért is finnugor eredetű a "hagyma" szavunk. A "finnugor" népek - úgy látom a fenti két hangsorbani elhelyezkedésükről - nem tudják, hogy melyiket is kellene elfogadni, vagy letagadni.

„Utánanéztem”

Ha valóban utánanéztél volna, tudnád, hogy pl a kínai 洋蔥　és a koreai 洋파 összetett szavak, amelyekben a 洋 utalna arra, hogy a kérdéses növény idegen eredetű lenne. Csak ugye akkor kiderülne, hogy a koreai 파 [p’a] (alium fistulosum) és a putonghua 蔥 [cōng] mindjárt nem hasonlít a hagyma szavunkra, amelyről itt olvashatsz: www.uralonet.nytud.hu/eintrag.cgi?id_eintrag=325

A többi ideráncigált szó is valószínűleg ezer sebből vérzik, a sumért meg inkább nem kommentálnám...

Elsőre vegyük a Totfalusi (nehogymár) etimológiát:

„A szó hagym- töve finnugor örökség: vogul kosmen (‘egyfajta fűszerhagyma’), zürjén komidzs (‘hagymaféle’). A szóeleji k đ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A sok nyelvjárásban honos hajma alak olyan változat, mint gyere mellett a jer.”

Krizsa: A szóeleji K / H csere semennyire NEM szabályos, hiszen csak a szavak egy részénél fordul elő. Többféle oka is van, amikből a hivatalos nyelvészet, mivel okokat nem keres (attől tudomány) – egyet sem ismer.

A leggyakoribb ok az, hogy a „déli” (afrikai sémi) K’- előrag (értelme: olyan, mint , kb. -kor-, ként) sok esetben felragadt az európai szubsztrátnyelv szavainak elejére. Próbáld ki, ha a szó elejére teszed, hogy „olyan mint”, akkor alatta megmarad a H-val kezdődő szó és ugyanazt jelenti, mint K nélkül. Viszont a gyengébb H-t a K alatt már nem hallod. Írásuk persze, a magyaron kívül nem volt (a finnugorkáknak), honnan tudnák, hogy ezek a szavak náluk is H-val kezdődtek? (Lásd még a Q-kelta, P-kelta mitoszt – annak is ugyanez a csalafinta K’- előrag az oka.)

De a K/H hangcserével más nyitott kérdés is van. Európában háromféle H és kétféle K volt használatban (a Q csak műtermék, anélkül volt kettő). De mindez, azokban a nyelvekben, ahol nem volt írás (pl. rovás), hogyan maradhatott volna fenn? Honnan tudhatnák, hogy melyik K is változott a melyik H-ra?

A hagyma a finnből nem „esedékes”, mert ott sipuli a neve – ami nyilván a német spul-ni. (Nem, a magyarban sem ’n’ betoldás. Hanem a „micsinálni”? forgatni – a -ni főnévi igenév képző ment a végére.

G/Gy-jük a finneknek nincs, a D is későn érkezett (alulreprezentált). Akkor ezt ’hadj-juk’.

A héber hagora = öv. Ez ideillik. Van még valami? Van. A Gy gyakran DJ, mint fent. A héber hadál = elhagyta, felhagyott vele. Ja, a hagyma az öveit. Az L igeképző elődje a J... ez is olyasmi...

Na, még egy: hidmía = könnyezik, könnyeket fakaszt (dimá = könny).

@elhe taifin: 11.

1. Bejegyzésed semmit nem segített kérdésemre a választ megtalálni (az csak egy felsorolás, és nem az eredetről szól, ráadásul nem is hasonlít a magyar a többihez, ráadásul finnül, észtül sincs ott, ezek nélkül jelentéktelen csökevény, ami ott van, ha a "finnugor" nyelven beszélők számát nézzük):

miért is finnugor eredetű a "hagyma" szavunk?

2. Írtad, hogy Kínába is idegenek (Közép-Ázsiából) révén került a növény, és ez a szó egyik része, a másik részéről ("cong" és "pa") viszont nem írtad, hogy észrevehető a hagyma helyett a "póré" és a koreai "pa" közt egy szóeleji hasonlóság. A két összegyűjtött hangsor esetén én hangsori hasonlóságról beszéltem, nem pedig etimológiáról (pontosítok: a szó eredeti értelmének kereséséről). A koreai szó másik részét sem vesézted ki. A sumért érdekességként említettem, mindig érdemes ránézni, ha nagylátószögben kíváncsiskodunk. Ha neked tabu, nem nézed (a muszlim sem iszik alkoholt, ugye ;-) ).

@baloch: Azért a [p'] és a [p] nagyon nem ugyanaz, főleg a koreaiban. A koreai szónak pedig magad is utána tudsz járni , amennyiben persze tényleg érdekel a téma. Csak ugye ez munkával jár.

"a muszlim sem iszik alkoholt, ugye"

Ezek szerint nem sok muszlimot ismersz :)

"miért is finnugor eredetű a "hagyma" szavunk?"

Azt hiszem, erre való a könyvtár (az a hely, amitől pl Krizsa is irtózik, hiszen mindig mástól várja el a szakirodalom elolvasását).

A sumérral kapcsolatban pedig: tenyleg.com/index.php?action=categoryVie...ces&category_id=2968

@Krizsa: "Próbáld ki, ha a szó elejére teszed, hogy „olyan mint”, akkor alatta megmarad a H-val kezdődő szó és ugyanazt jelenti, mint K nélkül."

Nem vagyok biztos abban, hogy értem (nem beszélek folyékonyan áltudományul), de ezzel azt akarod mondani, hogy a "kártya" ugyanazt jelenti, mint a "hártya"?

"A héber hagora = öv. Ez ideillik. Van még valami? Van. A Gy gyakran DJ, mint fent. A héber hadál = elhagyta, felhagyott vele. Ja, a hagyma az öveit."

Akkor már a "hegy" és a "húgy" is ideillik, nem? Mondjuk, hogy a hagyma a hegyen hagyta el az öveit (vagy elvette egy boszorkány - angol "hag"!!!), amitól ijedtében behugyozott.

Itt a mese vége, jó éjt, gyerekek!

@elhe taifin: Erre is varrhatsz gombot:

ciupeşte ~ csíp

Feltételezem, hogy számodra az ilyenek csak véletlenek lehetnek. Kolumbán Sándornál találtam a szót, és megerősítést nyertem máshol, tőled még nem.

"a muszlim sem iszik alkoholt, ugye ;-)

Ezek szerint nem sok muszlimot ismersz :)"

Te nem tudsz szöveget érteni ;-)

A "szag(o)lás" részrehajlás nélküli jellegét mutatja, hogy "nem tesz különbséget" a jó vagy rossz szag között, amíg meg nem győződött róla hogy tetsző valaki számára, vagy nem.

Bizonyíték rá, hogy nincs külön ige a jó, vagy rossz szagot feltételező szaglásra.

Vagyis a "megillatolni" szerintem is "béna kacsa".