nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A földönkívüli operációs rendszertől a gyilkos lámpaoszlopig

Lehet, hogy azért nem akarnak kommunikálni a földönkívüliek, mert félnek a vérszomjunktól... nem is ok nélkül. Hogyan lehet ártani másoknak egyszerű űrbeli üzenettel, és hogyan lehet bosszút állni a feladón? A Nyest tanácsa: reméljük a legjobbakat, de készüljünk a legrosszabbra!

Takács Boglárka | 2011. február 16.
|  

Cikksorozatunkban tovább folytatjuk a legújabb kapcsolatfelvételi ötletek bemutatását. Legutóbb már volt szó a más bolygók értelmes lényeinek tervezett operációs rendszerről, most ezt folytatjuk. Áttérünk arra is, hogyan lehetne a közösségi oldalak erejét földönkívüli kommunikációra kihasználni, végül pedig kiderül, hogy miért nem feltétlenül jó ötlet idegen intelligenciát keresni az univerzumban.

Trójai faló?

A múltkoriban említettük a CosmicOS nevű projektet, amelynek célja, hogy olyan, világűrbe küldhető üzeneteket állítsunk elő, amelyek programként futtathatóak. Így a címzett értelmes lények nem csupán passzív befogadói lehetnek az üzenetnek, hanem interakcióba is léphetnek vele. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, mint a Függetlenség napjában, hogy írunk egy programot, és az a másik fél számítógépein minden probléma nélkül el fog indulni:

Egy számítógépprogram utasítások sorozata. Hogy a parancsokat mi hajtja végre: egy asztali PC, ötszáz éjt nappallá téve kavicsokat rakosgató földönkívüli rabszolga, vagy éppen az adást értelmező mesterséges intelligencia maga, az teljesen mellékes kérdés. (Csodáljuk meg ezt a hatvanas években oktatási célokra készült, kézzel üzemeltethető kartonpapír számító-"gépet".) Ha kellően világosan tudjuk megfogalmazni az utasításokat, akkor az űrbeli lények majd csak megoldják valahogy a futtatás technikai részét.

Már ha meg merik! A földi kutatóknak már eszébe jutott, hogy űrbeli üzenet örvén mások kárt is okozhatnak nekünk. Nem feltétlenül a fentebbi videóban látható vírusra kell gondolni, sőt azt a lehetőséget nyugodtan elhanyagolhatjuk: annyira sokféle számítógéparchitektúra létezik, hogy vaktában találgatva semmire se jutna a támadó. Inkább olyasmire érdemes számítani, hogy megépíttetnek velünk valamilyen szerkezetet, amiről nem tudjuk, hogy mit csinál, aztán ha bekapcsoljuk, robban. Ha kellően fejlettek vagyunk, még idejében rájövünk a turpisságra, ha nem...

„Nyugodtan rakjátok össze a két félgömböt, nem lesz semmi baj!”
„Nyugodtan rakjátok össze a két félgömböt, nem lesz semmi baj!”
(Forrás: Wikimedia commons)

Földönkívüli Facebook

Ha még élünk, áttérhetünk a következő, békésebb elgondolásra. Három lelkes asztrofizikus, Atri, DeMarines és Haqq-Misra egészen újszerű tervet ötlött ki a kapcsolatfelvételre. Ha azt egyelőre nem is tudjuk, hogy más bolygók értelmes lényei megkapják-e az üzeneteinket, legalább legyünk biztosak abban, hogy megérthetik a mondanivalónkat. Mivel más értelmes lények egyelőre nem állnak rendelkezésre, az üzeneteket tesztelhetjük embereken is. Mit csinálunk, ha sok különböző kultúrából származó embert szeretnénk egyszerre elérni? Internetes közösségi oldalt indítunk!

Első lépésben a tudományos kutatók megtervezik a kommunikációs protokoll kereteit: mivel érdemes információkat küldeni, milyenek a lehetséges jelek, és így tovább. A felhasználók pedig ezeken a kereteken belül alkothatják meg a saját mondanivalójukat, amelyet aztán a többi felhasználó megpróbál értelmezni. Így hamar kiderül, ha komoly probléma van a protokollal: ha az emberek sem értik meg egymást a felhasználásával, akkor hiába várjuk, hogy a földönkívüliek elboldoguljanak vele. (Persze ha emberek között tökéletesen működik majd az általunk kiötlött módszer, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy más gondolkodó lények szintén megértik... de az antropológusok, szemiotikusok és más hasonló tudósok számára biztos hasznos lesz.) Emellett még egy haszna lenne a tervnek: kiderülne, tulajdonképpen mit is akarnak az emberek az űrbe küldeni. Sütirecepteket? Szerelmi vallomásokat? Szent szövegeket? Az így kialakult adathalmazt lehetne elemezni, és ezáltal az emberiségről új ismereteket szerezni.

A projektnek tudománynépszerűsítő feladata is lenne: a résztvevőkben felkeltheti az érdeklődést a csillagászat iránt, és a kommunikációelméletről is tanulhatnak valamit. Ha mást nem, legalább azt, hogy egyáltalán nem egyszerű kultúrafüggetlen üzeneteket szerkeszteni! A szerzők példájával: nagyon szép eszme lehet vallásos tárgyú információkat küldeni a világűrbe, de lehet, hogy ezeket már a Föld más kultúráiba tartozó emberek is értetlenül fogadják.

Ókori görög áldozati jelenet. Mi történik a képen?
Ókori görög áldozati jelenet. Mi történik a képen?
(Forrás: Wikimedia commons)

Sírig tartsd a pofád

Egy nagyon fontos kérdéskört még nem tárgyaltunk sorozatunkban, habár a trójai falóval kapcsolatban valószínűleg az olvasókban is felmerült: biztos jó ötlet a földönkívüliekkel kommunikálni?  Elvégre jelenleg úgy tűnik, hogy ők se nagyon akarnak kapcsolatba lépni velünk, márpedig valószínű, hogy az univerzumban máshol is létezik értelmes élet. (Ezt nevezik Fermi-paradoxonnak.) Tegyük fel, hogy tényleg vannak más csillagrendszerekben is civilizációk. Mindenki hallgat, mint a sír? Elképzelhető, hogy mi nem vesszük észre az ő jeleiket. Lehet, hogy ők már korábban ránk találtak és most csendben figyelnek. (Ez az ufóhívők körében kedvelt elképzelés.)

Egyvalami biztos: a megoldásnak meg kell magyaráznia azt, hogy miért nem kapunk senkitől sem üzeneteket. Ha sok különféle civilizáció létezik, és nincsen valamilyen galaktikus tanács, ami hasonló viselkedésre kényszeríti őket, akkor különböző magatartást várnánk tőlük. Lennének olyanok, akik teljes gőzzel jeleket küldenek, olyanok, akik bezárkóznak, olyanok, akik néha üzennek, de nem fordítanak erre nagy energiát (például mi emberek ilyenek vagyunk), és így tovább. Mindenesetre az a tény, hogy ezidáig senkivel sem találkoztunk, több kutató szerint óvatosságra kell, hogy intsen bennünket. Lehet, hogy a többiek már rájöttek valamire...

Finom husi. Ízlenénk nekik?
Finom husi. Ízlenénk nekik?
(Forrás: Wikimedia Commons / WizardOfOz)

Gyilkol a repülő lámpaoszlop

Mi lehet a legrosszabb helyzet, ami előállhat a kapcsolatfelvétel nyomán? Valószínűleg az, ha meg akarnak ölni bennünket. (Esetleg előtte még játszanak velünk egy kicsit, mint macska szokott az egérrel.) Ha nagyon-nagyon messze vannak, lehet, hogy kommunikálni tudnak velünk, de nem tudnak idejönni. Ha ide tudnak jönni, akkor viszont szinte biztos, hogy el is tudnak minket pusztítani!

Két lehetőség van. Ha az általuk használt űrutazási mód nem a miáltalunk is ismert fizikai törvényszerűségeken alapul (hanem például hipp-hopp itt teremnek), akkor valószínűleg ugyanezt a módszerüket pusztításra is fel tudják használni. Elég lenne az amerikai elnököt szkafander nélkül a világűrbe transzportálniuk, aztán megnézni a többiek reakcióit.

Ha ellenben csak az általunk ismert fizikát használják, akkor nagyon fel kell gyorsítaniuk az űrhajóikat, hogy ide tudjanak érni. Viszont ha a járműveiket fel tudják ennyire gyorsítani, akkor nyilván mást is... mondjuk egy formás kis lövedéket. Relativisztikus sebességeknél nincs szükség robbanószerre sem, pusztán a becsapódás energiája elég ahhoz, hogy bolygónkon mindent széjjelromboljon. Hasonló elven működő, de értelemszerűleg jóval kisebb sebességű fegyvereket már fajtársaink is terveztek: az amerikai légierő Föld körüli pályán keringő műholdakról lőne ki a Föld felé hőálló réteggel borított fémrudakat, a többit elintézné a tömegvonzás. Ennek a leendő rendszernek az előnye, hogy elfelejtették betiltani - a hatályos nemzetközi szerződések csak tömegpusztító fegyverek űrbe telepítését tiltják, de senki nem gondolt egyszerű fémrudakra.

Ha a cikk végére nagyon elkeseredtünk volna, hallgassuk meg a Vad Fruttik melankolikus, de mégis reménykedő dalát a csillagokba küldött üzenetről:

Irodalom

Atri, D., DeMarines, J., Haqq-Misra, J. (in press): A Protocol for Messaging to Extraterrestrial Intelligence. Space Policy. (arXiv)

Galántai, Z., Almár, I. (2007): Ha jövő, akkor világűr. Budapest: TypoTeX.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
5 prezzey 2011. február 24. 19:13

@Pesta: igazad van, de szerintem azért vannak dolgok, amik egy élőlénynek elég nagy 'versenyelőnyt' nyújtanak, ha tudja érzékelni őket. Szóval közös pontok valószínűleg lesznek, mert ugyanahhoz a fizikai világhoz kell alkalmazkodni. (Persze ebből az is adódik, hogy ha nagyon más konkrét környezethez alkalmazkodnak, akkor valószínűbb, hogy más érzékeik vannak, pl. mondjuk egy gázóriásokon élő létformának valószínűleg egészen más információ jönne jól a környezetéről, mint nekünk...)

Ilyen kicsiben van a Földön is, konvergens evolúciónak hívják.

hu.wikipedia.org/wiki/Konvergens_evol%C3%BAci%C3%B3 (jé, és ebben kedvenc fejlábúim is benne vannak :D )

@El Mexicano: szívesen, igyekszünk!

4 Pesta 2011. február 19. 09:35

Nemcsak az eszköz számít, hanem legelőször is az érzékek. Minden kommunikáció alapja, hogy az érzékek („érzékszervek”) legalább részben fedjék egymást. De a természet sokkal változatosabb kell legyen annál, semmint csak a földi érzékekre korlátozódjon. Ha nem közösek az érzékeink egy másik lénnyel, egymás számára nem is létezünk.

3 El Mexicano 2011. február 17. 08:54

@prezzey: Köszönöm a linkeket, valóban érdekes és elgondolkodtató a téma.

2 prezzey 2011. február 17. 03:23

@El Mexicano: igen, ez teljesen jogos felvetés, és már írtunk is róla a sorozat korábbi részeiben:

www.nyest.hu/hirek/idokapszula-vagy-valodi-kapcsolatfelvetel

- többek között arról, hogy még a polipokkal se feltétlenül tudunk zöld ágra vergődni, akkor meg mit akarunk a földönkívüliekkel...

(azóta volt másik polipos cikk is: www.nyest.hu/hirek/hogyan-kommunikalnak-a-fejlabuak-polip-parti )

www.nyest.hu/hirek/foldonkivuli-kommunikacios-gyorstalpalo-1-mi-hord

- ebben meg arról volt szó, hogy lehet, hogy tök másképpen kommunikálnak, és akkor az egész hiába.

1 El Mexicano 2011. február 16. 16:23

Én a problémát abban látom, hogy ezt a kommunikációt a földi kommunikáció mintájára próbálják létrehozni, amikor egyáltalán nem ismerjük, nem tudhatjuk (sőt, elképzelni sem tudjuk), hogy azoknak a bizonyos feltételezett értelmes lényeknek milyen eszközeik vannak, vagy egyáltalán hogyan teremtenek kapcsolatot. Itt el kellene szakadni az emberi képzelet és a földi élet és technika korlátaitól, ami viszont nem lehetséges, éppen azért nem, mert mi is e korlátok között élünk és gondolkodunk. Ennél jóval egyszerűbb példa, hogy az állatok is kommunikálnak egymással, mégsem mindegyikkel tudunk mi, pl. a hangyákkal. Pedig lehet, hogy ők is próbálkoznak kommunikálni velünk. :)

Információ
X