nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A boldogtalan párkapcsolatok 7 titka

Elégedetlen a párkapcsolatával? Úgy érzi, hogy nem azt kapja, amit megérdemel? Ön csak ad, ad és ad, de semmit sem kap cserébe? Aranyos, kedves a párja, de valami nem stimmel? Nincs egyedül: nagyon kevés ember mondhatja el őszintén magáról manapság, hogy boldog párkapcsolatban él. De miért? Ami az elején olyan jó, miért romlik el? Jöjjön néhány a főbb okok közül.

Jánk István | 2015. június 17.
|  

Egyetlen párkapcsolat sem mentes veszekedésektől, konfliktusoktól, vitáktól. Természetes velejárója ez két ember együttlétének, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezek mögött mi rejtőzik valójában, illetve hogy veszélyeztetik-e a pár boldogságát. Sorba vettünk 7 olyan tényezőt, melyek szinte biztosan garantálják a párkapcsolati boldogtalanságot.

1. Érzelmi éretlenség

A felnőttség többféle nézőpont szerint is definiálható, mint például jogi (nagykorúság), fizikai (testi érettség), társadalmi (önállóság, anyagi függetlenség) vagy pszichológiai (szilárd személyiség, erkölcs stb.) szempontból. Végül, amit gyakran elfelejtünk, hogy létezik még érzelmi felnőttség is, ami legalább olyan fontos (ha nem fontosabb), mint az előbbiek. Az érzelmi felnőttség nagyjából annyit tesz, hogy az egyén tisztában van önmagával, ténylegesen elfogadta önmagát, és hisz is önmagában. Ténylegesen szereti azt az embert, aki ő maga, annak ellenére, hogy ismeri a saját gyengeségeit éppúgy, mint az erősségeit. Ebből kifolyólag fel meri vállalni a (negatív) véleményét a partnerére vonatkozóan, és képes megfelelően kezelni, ha felé irányul ugyanez. Akit mélyebben is érdekel a témakör, annak ajánljuk Csernus Imre alábbi előadását.

Ha a fentiek mindkét félnél megvannak, akkor jó alapokról indul a kapcsolat, ám még nem feltétlen garantált a pár boldogsága. Viszont, ha csak az egyiknél is hiányzik az érzelmi felnőttség, akkor jó eséllyel eleve halálra ítélt a kapcsolat. Ennek egyik tipikus példája, amikor valaki egyik kapcsolatból a másikba „ugrik”, azaz nem volt hajlandó önmagában rendet tenni. Ilyenkor a másik fél csupán támaszkodásra, segítségnyújtásra kell, de nem valódi az érzelem. Csak az arc változott és a név, de a hozzáállás és az önismeret nem. Ezt hívják a pszichológusok társfüggőségnek (idegen szóval: kodependencia). Ennek egyik legnagyobb hátulütője, hogy folyamatosan romlik mindkét fél személyisége. Érdemes résen lenni az ismerkedés fázisában, figyelni az intő jeleket, és az érzelmileg még nem felnőtt párjelölteket kerülni.

2. Az ellentétek vonzzák egymást?

Az ellentétek vonzzák egymást – szokták mondani. Ez lehet igaz, ha egy mágnesről beszélünk, de a párkapcsolatoknál általában nem működőképes a dolog (természetesen vannak kivételek). Hogy miért nem? Egész egyszerűen azért, mert az ellentétek hosszútávon súrlódásokhoz vezetnek. Azok a különbözőségek, amik az elején talán még imponálóak is voltak, egy idő után könnyen épp az ellenkező hatást váltják ki.

A kutatások és a statisztikák (egészen 1870-ig visszamenőleg) azt igazolják, hogy az együtt maradó házaspárok tagjai szociológiai jellegzetességeiket (pl. életkor, faj, vallás, társadalmi osztály, iskolázottság) nézve hasonlítanak egymásra. De nem csak ezen tényezőkben lelehető fel jelentős azonosság. Az amerikai szociálpszichológus, Zick Rubin a pszichológiai (pl. intelligencia) és a fizikai jellegzetességek (pl. szemszín, magasság) tekintetében is azt találta, hogy a vizsgált házaspároknál jelentékeny a hasonlóság.

Igen fontos továbbá az is, hogy a pár tagjai alapvető kérdésekben hasonlóan gondolkodjanak. Például ha az egyik fél szeretne gyerekeket pár éven belül, míg a másik nem, akkor az egy súlyos krízis a kapcsolatban. Hogyan oldható fel? Merjük vállalni a konfliktust, elmondjuk a problémát, és felvázoljuk a kimeneti lehetőségeket, következményeket (mindezt higgadt, kedves stílusban). Például: „nézd drágám, nagyon szeretlek, de ez és ez nagyon rossz számomra. Úgyhogy, ha ezen nem változtatsz/változtatunk, akkor megköszönöm az együtt töltött időt, és elbúcsúzom.” Amit pedig ígértünk, azt következetesen be is tartjuk, még akkor is, ha esetenként nagyon nehéz is.

Az ellentétek vonzzák egymást?
Az ellentétek vonzzák egymást?
(Forrás: Wikimedia Commons / Pieter Kuiper)

3. Különböző életszakasz

Egy rövid gondolat erejéig érdemes kitérni a különböző életszakaszok kérdésére. Ez nem feltétlen jelent korbéli különbséget, lehet azonos korosztályból való két ember. A lényeg, hogy ilyen esetekben nemcsak az életszakasz más, hanem az ahhoz tartozó igények, elvárások és problémák is. Ahogy a tinédzserek számára más jelent gondot, mint a felnőttek számára, úgy egy dolgozó embernek sem ugyanolyan nehézségei vannak, mint egy tanulónak, egyetemistának.

A nem azonos életszakaszokból adódó konfliktusok feloldása kemény dió. Más életszakasz, más problémák és igények, és ehhez járul általában a másik fél megértésének hiánya. Aki nincs benne a munka világában, jó eséllyel nem fogja megérteni, hogy napi 8-10 óra munka után miért nincs kedve az embernek némely dolgokhoz. A másik fél meg azt nem érti, hogy miért kell programot szervezni, beszélgetni stb., amikor teljesen kimerült. Így aztán az igények elmennek egymás mellett, és nem találkoznak. Ha az egyik fél alkalmazkodik, akkor ez persze elkerülhető, viszont nagy kérdés, hogy mennyire lehet ezt megtenni egy ilyen helyzetben.

4. Szex, szenvedély

Úgy gondoljuk, hogy erről a pontról hosszan írni felesleges szószaporítás lenne. Tény, hogy a szex az egyik alappillére a kapcsolatnak, ha ez nem működik vagy nem jól működik a két fél között, akkor – érzelmek ide vagy oda – rendkívül kicsi a valószínűsége egy boldog kapcsolatnak. Már csak azért is van ez így, mert az alapszükségleteink egyikéről beszélünk, ami egy szinten van – legalábbis a Maslow-féle piramis alapján – az alvással vagy az ivással. Ha az étkezés nem kielégítő, akkor a szervezetünk jelez: fáradtak, levertek, gyengék vagyunk. Ha a szex nem kielégítő, szintén érzékelteti szervezetünk a problémát: frusztráltak, feszültek, görcsösek vagyunk.

Talán az egyetlen, ami ilyen téren segíthet, az az őszinte kommunikáció és a nyitottság, vagyis ha a felek megbeszélik vágyaikat, gátlásaikat, problémáikat stb. De ezt sajnos egyrészt nagyon kevés ember teszi meg (mivel a szex tabutéma), másrészt nem feltétlenül segít a beszélgetés, ha pár alapvető szexuális szokásai, kívánságai nem egyeztethetőek össze.

A szex vajon mi?
A szex vajon mi?
(Forrás: Wikimedia Commons / Fqugdvin)

5. Az intimitás, a bizalom hiánya

Az intimitás az az érzelmi összetevő, amely a közelséget és az érzések kölcsönösségét jelöli. Vagyis ide tartozik például a megfelelő (érzelmi) kommunikáció, vagy a másik „szeretetnyelvének” megtanulása (ami nekem a szeretet kifejezése, nem biztos, hogy a másiknak is. Mindez pedig szorosan összefügg az érzelmi felnőttséggel, hiszen, ha nincs meg az, hogy én vállaljam a véleményem (azzal együtt az esetleges konfliktust), akkor a párom nem biztos, hogy ki fogja találni, hogy mi a jó nekem. Szóból ért az ember, szokták mondani.

Figyelem! Bár sokan elfelejtik, nagyon fontos, hogy az intim kommunikáció, intimitás, valamint a bizalom nem azt jelenti, hogy a másiknak nincs privát szférája. Ahogy azt sem, hogy sarokba kell szorítani, például olyan kezdetű mondatokkal, hogy „ha szeretsz...” vagy „hogy mondd el/mondd már/miért nem mondod” stb. Az intimitást – a bizalommal párhuzamosan – ki kell alakítani, fel kell építeni. Nem szabad erőltetni, sürgetni a kialakítást, mert az épp az ellenkező hatást váltja ki, mint amit szeretnénk.

6. Elköteleződés hiánya

Az elköteleződés a személy azon szándékát jelöli, hogy megmaradjon, benne maradjon az adott kapcsolatban. Ám nem kell feltétlen arra szélsőséges esetre gondolni, hogy a férj vagy a feleség otthagyja a családot, és lelép otthonról. Sokszor találkozhatunk olyan, látszólag boldog párokkal, ahol az egyik fél ki-kikacsingat, de bizonyára a tipikus „se veled, se nélküled” kapcsolatmegnevezés is ismerősen cseng a legtöbb olvasó számára.

Az egyik fő ok férfiaknál az elköteleződés hiányára
Az egyik fő ok férfiaknál az elköteleződés hiányára
(Forrás: Wikimedia Commons / Stinkie Pinkie / CC BY 2 0)

Az ilyen kapcsolatok közös pontja, hogy az egyik fél (aki általában a férfi) nem elkötelezett, nem képes vagy nem akar valódi felelősséget vállalni. Kényelmes neki úgy, ahogy van, nem kíván többet beleadni a kapcsolatba, hiába is szeretné a másik fél. De nehogy azt higgyük, hogy ez csakis az ő hibája! Azzal mindig legyünk tisztában, hogy ha én hagyom, hogy kihasználjanak, átverjenek, bántsanak stb., akkor én is éppoly felelős vagyok, mint a másik fél.

Mindez pedig összefügg Bowlby kötődéselméletével, ugyanis a csecsemők háromfajta kötődési stílusa (biztonságos, elkerülő és bizonytalan/ambivalens) megfeleltethető a későbbi, felnőttkori párkapcsolati viselkedésnek. Ezt bizonyította a Hazan és Shaver kutatópáros a 80-as évek végén. A kutatók megadták a három kötődési stílus rövid jellemzését, majd arra kérték az alanyokat, hogy jelöljék meg, hova tartoznak. 56%-uk került a biztonságos, 25%-uk az elkerülő, illetve 19%-uk az ambivalens kategóriába. Ezek az arányok igencsak hasonlítanak a Bowlby-féle vizsgálatok eredményeihez. De ha ez nem lenne elég: az is kiderül, hogy a biztonságosan kötődő felnőtteket jóval melegebb és szeretettelibb kapcsolat fűzte szüleikhez, mint a másik két kategóriába tartozókat. Az elkerülő felnőttek pedig gyakran számoltak hideg és elutasító magatartásáról.

A három kötődési stílus rövid jellemzése Hazan és Shaver vizsgálatában:

  1. Biztonságos: viszonylag könnyen teremtek szoros kapcsolatot másokkal, szívesen megbízom bennük, és szeretem, ha bíznak bennem. Nem nagyon aggódom amiatt, hogy elhagynak, vagy hogy valaki túlságosan is közel kerül hozzám.
  2. Elkerülő: egy kicsit kényelmetlenül érzem magam szoros kapcsolatokban. Nem szívesen bízom meg teljesen másokban, nem szeretek másoktól függeni. Idegesít, ha valaki túl közel kerül hozzám, és sokszor az is, amikor a szerelmi partnerek intimebb viszonyt akarnak, mint amilyen nekem jólesik.
  3. Ambivalens: Úgy látom, mások vonakodnak olyan közel kerülni hozzám, ahogyan én azt szeretném. Sokszor nyugtalanít, hogy a partnerem talán nem szeret igazán, vagy hogy nem akar velem maradni. Szeretnék teljesen elmerülni a másikban, de ez a vágyam sokszor elijeszti az embereket.

Érdekesség, hogy Sternberg elmélete szerint az intimitás, szenvedély és elköteleződés felelős a szerelemért, illetve azért, hogy milyen a szerelem. Például a társszerelemben az elköteleződés és az intimitás is magas, ám a szenvedély alacsony szintű, míg a vak szerelemnél épp a szenvedély magas az elköteleződéssel együtt, viszont az intimitás alacsony. Persze bármely két komponens megléte szoros kapcsolatot eredményezhet, de az igazi, beteljesült szerelem csakis e három együttes fennállásakor jelenik meg.

7. Megalkuvás, kényelem

Végül jöjjön a boldogtalanság (nem csak párkapcsolati) legalattomosabb és talán leggyakoribb kiváltója és formája: a megalkuvás. „Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle”. „Nem olyan jó, de hát x év az x év”. „Ott vannak a gyerekek, meg mit szólnának a rokonok?” „Ennyi idősen már hova váltanék, jó ez nekem” Néhány példa a megalkuvó ember kifogásaira. Az egészben a legszörnyűbb, hogy az ilyen ember a legtöbbször ezeket a mondatokat nem másnak, mint önmagának szánja. Önmagát csapja be tulajdonképpen, önmagának magyarázza meg a gyávaságát.

Lehet ezt csinálni egy teljes – hosszúságú, de nem értékű – életen át. Csak az a probléma, hogy ez esetben a cél túlélni, nem pedig élni. Persze a változtatás mindig nehéz (főleg minél idősebb valaki). Ott van a félelem, a bizonytalanság, a régi emlékek. De erre azt szokták mondani, hogy a biztos rossznál még a bizonytalan is jobb.

A fenti 7 pontot nyilvánvalóan még sok-sok mindennel ki lehetne egészíteni, de úgy véljük, hogy ezek a legjellemzőbbek vagy legfontosabbak. Némelyik ezek közül könnyen érzékelhető, némelyik pedig csak akkor, ha képesek vagyunk őszinték lenni. Először magunkhoz, aztán mindenki máshoz. Ez az első lépés a boldogsághoz a párkapcsolatban és az életünkben. Ezért igyekezzünk minél hamarabb nekikezdeni a változtatásnak!

Irodalom

Batkay Zelka és munkatársai (2008): Boldogtalan kapcsolatok: döntés, felelősség, gyávaság

Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia, 512-521.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X