nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • szigetva: @Cypriánus: Gondolom, nem érted, miről van szó. Más példáját hozom: egy nő és egy férfi kö...
    2019. 09. 19, 20:50  Anti-PC shaming
  • Cypriánus: @szigetva: Valószínűleg nem leplek meg, de az egész gondolatrendszert elutasítom, mint ált...
    2019. 09. 19, 20:21  Anti-PC shaming
  • Cypriánus: @szigetva: Valószínűleg nem leplek meg, de az egész gondolatrendszert elutasítom, mint ált...
    2019. 09. 19, 20:21  Anti-PC shaming
  • mondoga: @Fejes László (nyest.hu): Harmadrészt igazságod vagyon a kétkedésben. Magam is kíváncsian ...
    2019. 09. 19, 17:36  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @Fejes László (nyest.hu): Ha netán blogi elfelejtene válaszolni... egy forrás: www.sulinet...
    2019. 09. 19, 17:31  Hun‒ugor géntangó
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Máglyák és gonosz erők
Titkos észt diáktársaságok

A Walpurgis-éjen sok csodálatos dolog történik. Elszabadulnak mindenféle erők, és feltárulnak az észt diáktársaságok legmélyebb titkai. Belevetettük magunkat a tartui Walpurgis-éjszakába...

Tulikas | 2013. május 3.
|  

Április 30. Észtországban a diákok ünnepe. A majális előestéjén az egyetemi városban, Tartuban megnyitják a diáktársaságok (észtül korporatsioon) ajtaját, és beengedik az érdeklődő látogatókat. A négy legnagyobb férfi diáktársaság, a Sakala, az Ugala, a Fraternitas Estica és az EÜS (Eesti Üliõpilaste Selts ’Észt Egyetemisták Társasága’) székházába lehet bemenni, ahol koncertekkel, étellel és itallal várják a mulatnivágyókat. Április utolsó és egyben május első hete amúgy is az ünneplésről szól, ekkor rendezik meg ugyanis Tartuban a tavaszi diáknapokat, amelynek vannak komolyabb (éjszakai dalosünnep) és tréfásabb (dobozmászóverseny) részei. A Walpurgis-éj (észtül Volbriöö vagyis ’Volber-éj’) során a diákok egy éjszakára magukhoz ragadják a hatalmat a városban, ami a gyakorlatban csupán azt jelenti, hogy reggelig buliznak a város utcáin.

A Sakala szervezet székháza
A Sakala szervezet székháza
(Forrás: Wikimedia Commons / Anvelt)

Walpurgis-éj észt módra

Aki a Faustból emlékszik a Walpurgis-éjre, valószínűleg most boszorkányokkal és egyéb alvilági lényekkel teli beszámolót vár. Az észt Walpurgis-éj azonban egy kicsit másmilyen. Bár néhányan Halloween-stílusban öltöznek fel, a legtöbben inkább ruhatáruk elegánsabb darabjaihoz nyúlnak, amikor az ünnepre ruhát választanak. Az egyik oka ennek az, hogy a diákszervezetek rendezvényére be sem engedik azt, aki nem klasszikus alkalmi viseletben érkezik a székház elé. A másik viszont az, hogy az ünnep inkább diákbál alakját öltötte az idők során, a régi vad mulatozásból csupán a máglyagyújtás maradt.

Ilyenkor ugyanis szokás tüzet rakni a diákszervezetek székházának udvarán, és maga az ünnepség azzal indul, hogy a tartui folyó, az Emajõgi felett tűzijátékot rendeznek, és minden évben más koreográfiájú fényshow-val várják a nézőket. A 2013-as ünnepség része volt az is, hogy a folyón fel-alá úsztatott meghatározhatatlan alakú valamit, amit percekig különböző színű fényekkel világítottak meg, végül felgyújtották. Ezenkívül azonban nem nagyon emlékeztetett az ünnep a régi pogány mulatságra. A következő, eléggé rossz minőségű videón átérezhetjük egy kicsit a nyitóünnepség hangulatát:

Sok mindent megtudhatunk az ünnepről abból az interjúból, amely a híres folkloristával, Marju Kõivupuuval készült. A Walpurgis-éj eredetileg az északi és a germán népek vetésünnepe volt, hiszen ekkor – a tavasz érkezésével – már el lehetett kezdeni a földek művelését. A finneknél ezen a napon hajtották ki először az állatokat. Szokás volt az is, hogy máglyát raktak ilyenkor, amelyen szimbolikusan elégették a tél gonosz erőit, és kiűzték a földből a rossz szellemeket. (A tűzrakás hagyománya, mint már említettük, ma is él.)

Az ünnep észt elnevezése ugyanakkor keresztény eredetű, Walpurga nevű szentről kapta a nevét, aki angol misszinonárius volt, és frank területen tevékenykedett. Annak ellenére, hogy az ünnep megnevezése keresztény, a szokásokban sokkal inkább a kereszténység előtti idők hagyományai őrződtek meg. Ahogy általában a napéjegyenlőséghez és napfordulókkal kapcsolatos jeles napok esetében lenni szokott, a Walpurgis-éjen is elszabadulnak a gonosz erők, amelyeket nagy zajongással és máglyával kell elijeszteni (ugyanez a gondolat jelenik meg a szilveszteri vagy a Szent Iván-éji ünnepségekkel kapcsolatban is). A tűznek nem csak elriasztó funkciója is van, hanem meg is tisztítja a földet a szántás és vetés megkezdése előtt.

A tüzet általában valamilyen magasabb ponton, például egy közeli hegy tetején rakták, és itt gyülekeztek a boszorkányok is. Mára ebből a hagyományból annyi maradt, hogy a diákok Walpurgis-éjjelén a tartui Dóm-hegyen gyűlnek össze. És hogy hogyan lett a boszorkányok ünnepéből a diákok ünnepe? Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az észtországi diákkorporációk a német hagyományokhoz igazodva, azok szokásrendjét másolva jöttek létre. És mivel a német népi hagyományban fontos szerepe volt a Walpurgis-éji ünnepségeknek, ez a szokás Észtországban is elterjedt. Az is magyarázhatja a Volbriöö népszerűvé válását, hogy az egyetemi naptárban általában május eleje jelentett fordulópontot, ekkor kezdődött hagyományosan a nehéz vizsgaidőszak, amely előtt még utoljára lehetett egy nagyot mulatni.

Hova tűntek a németek?

A jelenlegi észt diákszervezetek a balti-német diáktársaságok hagyományát folytatják, és inkább a német típusú szervezetekre hasonlítanak, mint a skandinávokra vagy az amerikaiakra, többek között azért is, mert az észteknél külön működnek a női és a férfitársaságok. Észtországban a 19. századtól vannak diákszervezetek, amelyek nemzetiségi és területi alapokon szerveződtek. Először a balti németek, az oroszok és a zsidók szerveződtek társaságokba, az észtek a 20. század elején tudtak csak diákszervezeteket létrehozni. Mivel a német többségű diákbizottság, a Chargiertenconvent nem volt hajlandó bejegyezni az észt társaságot, az észtek saját bizottságot alapítottak, Eesti Korporatsioonide Liit (Észt Korporációk Szövetsége) néven. A német korporációk 1939-ben szűntek meg, amikor a balti-németek Hitler kezdeményezésére tömegesen átköltöztek Németországba. A szovjet időkben a diáktársaságok be voltak tiltva, de titokban tovább működtek, valamint az emigrációban folytatták a tevékenységüket.

A kanadai emigráció
A kanadai emigráció
(Forrás: Wikimedia Commons /Ssaveli)

Az első Észtországban alapított korporáció, a Fraternitas Estica tagjainak egy része például Svédországba menekült, és így átmentődtek a szervezet hagyományai. Ezek az emigránsok segítették aztán azokat a történészhallgatókat, akik 1988-ban a fejükbe vették, hogy újra megalapítják a diákszervezetet. Szerencséjükre Észtországban élt még a társaság harminc tagja, akik a hatvanas évektől kezdve titokban találkozgattak, és megőrizték a régi hagyományokat. A legnehezebb lépés a régi épület visszaszerzése volt, mivel a diáktársaságok minden ingatlanját államosították a szovjet időkben, a Fraternitas Estica székházában például az Észt Televízió tartui részlege működött. Mára mindegyik szervezet visszakapta eredeti székházát, illetve az újabbak új épületbe költözhettek.

A Fraternitas Estica épülete
A Fraternitas Estica épülete
(Forrás: Wikimedia Commons / Ssaveli)

Mi van a falak mögött?

A társaságok szigorú szabályzat szerint működnek, közös jellemzőjük a konzervatív gondolkodásmód, a hazaszeretet és a hagyományok tisztelete. Meghatározott szabályok kötődnek az öltözködéshez is, a székházban nem lehet bármilyen ruházatban megjelenni. A lányoknak csak szoknyában vagy ruhában szabad bemenni, a fiúknak pedig mindenképpen zakót és nyakkendőt is föl kell venniük. A diákszervezetek tagjai ezen kívül még viselik a szervezetük sapkáját és szalagját. Mindegyiken láthatók az adott társaság színei és szimbólumai. Fontos megjegyezni, hogy Észtország jelenlegi hivatalos zászlaja eredetileg az egyik diákszervezet, az Eesti Üliõpilaste Selts (’Észt Egyetemisták Társasága’) zászlaja volt.

A Walpurgis-éji felvonulás színkavalkádjában jól meg lehet figyelni az egyes szervezetek szimbolikáját. A felvonulás az ünnep délutánján kezdődik, idén ez kiegészült az új Észt Nemzeti Múzeum alapkövének letételével. Az ünnepség első lépése, hogy a diákok szimbolikusan átveszik a város feletti hatalmat a polgármestertől, majd a Dóm-hegyre vonulnak. A 2011-es felvonulásról itt megtekinthetünk néhány fényképet.)

Régi nagy bulik
Régi nagy bulik
(Forrás: Wikimedia Commons / Ssaveli)

Az egyes társaságoknak saját Walpurgis-éji hagyományai is vannak. Az EÜS tagjai például összegyűlnek a Dóm-hegyen, hogy a híres kutató, Karl Ernst von Baer szobrát pezsgővel leöntsék, majd kefékkel letisztogassák. A rituálé végén a szobor fejébe nyomnak egy diáksapkát, és rákötnek egy észt nemzeti színű nyakkendőt. A következő videó végén ezt a jelenetet is megtekinthetjük. A felvétel elején az akkori (2002-es) rektor, Jaak Aaviksoo beszédét hallhatjuk. Utána a hagyományos sörivás következik, méghozzá a férfitársaságokban megszokott személyre szóló korsóból. Utána az egyetemi himnuszt éneklik a diákok (amely bizonyára mindenkinek ismerős lesz), majd a felvonulás a Dóm-hegyre ér, ahol a Baer-szobor letisztogatásának műveleteit figyelhetjük meg.

A diákszervezet tagjainak sajátos a nyelvhasználata, sok latin szót is alkalmaznak, ezért a honapjukon általában szerepel a szójegyzék, ahol az új tagok és a kívülállók megkereshetik a számukra ismeretlen kifejezések jelentését. Ezenkívül a Fraternica Estica oldalára daloskönyv is fel van töltve, amelyben megtalálhatjuk a fenti videón elhangzott dalokat.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X