-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Oroszország szinte minden bevétele az olaj és a földgáz értékesítéséből származik. De hogy élnek azok az emberek, akiknek a földjéből bányásszák ezeket? Nyelvrokonainkat láthatjuk.
A hantik és manysik kultúrája az évszázadok, évezredek során természetesen folyamatosan változott, ám az oroszokkal való érintkezés során ez a változás felgyorsult. Már az első kutatóik is a kultúra hanyatlásáról, a régi életforma, szokások és költészet eltűnéséről beszélnek. A szovjet időszakban azonban a korábbiakhoz képest is rendkívül felgyorsult ez a változás.
A szovjet hatóságok a korábbi szétszórt településeket összevonták, nagyobb falvakat hoztak létre; a gyerekeket bentlakásos iskolákba, internátusokba kényszerítették. Mindezek következtében az őslakosok nem voltak képesek folytatni hagyományos életmódjukat, továbbadni a tajgában való boldogulás ezernyi apró trükkjét. A tehetősebb családok tagjait, illetve a sámánokat és a közösségek egyéb hagyományos vezetőit üldözték.
Mindemellett jellemző volt az oroszok negatív hozzáállása az őshonos népekhez. Erre való reakcióként az őshonos népek tagjai igyekeztek személyi igazolványukba az oroszt nemzetiségként megjelölni – habár külsejük általában árulkodott származásukról.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A kilencvenes években megváltozott a helyzet, az őshonos származásnak előnyei is lettek. Bizonyos helyeken csak az őshonos népek tagjai kaphattak halászati és vadászati engedélyeket, illetve jogosulttá váltak bizonyos támogatásokra. Ez viszont arra szoktatta őket, hogy ne dolgozzanak – hiszen ezeken a területeken a munkabér sem jelentősen több, mint a szociális juttatások. Mindez lényegében a kultúra teljes leépüléséhez vezetett – a nyelv elvesztésétől függetlenül is. A fiatalok már nem akarnak visszatérni a hagyományokhoz, egyetlen vágyuk: „normálisan élni”.
Fjodor Tyelkov és Szergej Potyerjajev a nyáron bejárták a Hanti-Manysi Autoonóm körzetet, hogy megörökítsék, miként is élnek a körzet őshonos népei. Fotóikból válogatunk mi is. Sajnos az nem világos, hogy a beállításokat a fotósoknak köszönhetjük, vagy maguk a szereplők választották ki a környezetet és a rájuk jellemző tevékenységet.
ljudmila Ibragimova 57 éves, manysi, igazgató (sajnos nem sikerült kiderítenünk, mivel foglalkozik a cége), az Egységes Oroszország párt és a Jugra Megmentése civil szervezet tagja. Jelenleg Igrimben él, a közeli Ljuljukariban született (a települést időközben valószínűleg felszámolták). Miközben ruházata népviselet (beleértve a mára már népviseletnek tekintett színes tömeggyártású kendőt), lakókörnyezetében semmilyen etnikai jegyet nem figyelhetünk meg. Külön felhívnánk a figyelmet a keresztre, illetve a Wunderbaum illatosítóra, mely groteszk módon emlékeztet a manysik eredeti lakókörnyezetére, az erdőre.
Polina Monyina 43 éves hanti, szintén Igrimben él, de jóval távolabbról, a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben található Ovolingort faluból származik. Szintén népviseletet hord, de a háttérben egy jellegzetesen jellegtelen oroszországi falu főterét láthatjuk az elmaradhatatlan Leninnel. Mig az előző képen a túltengő színek diszharmóniája volt feltűnő, ezen a képen a színes alak és a szürkés, szinte színtelen háttér kontrasztja határozza meg a képet.
A hétéves Anton Tyihonov és a 48 éves nevelőnő, Luiza Tyihonova is Igrimi lakos. Hantik. A kontraszt itt a fiú alakján a legélesebb: a vastag, téli hagyományos gyapjúzokni nyugatias nyári ruha. Egyébként a női főalak és a környezet között a szokásos ellentétet figyelhetjük meg. További ellentétet alkot azonban a puritán modern lakás és a 19. század polgári kultúrájának ízlését tükröző olcsó, ám annál cicomásabb keretben felfüggesztett reprodukció.
A gyűjtemény talán legszebb darabján Zoja Jenizarova 78 éves manysi nyugdíjas látható. Nyizsnyije Narikariban él. A környezet ezúttal egyszerű parasztház, melyben inkább csak a sublót, a függöny és a kék festés jelzi, hogy már az ipari korszakban vagyunk. (Persze az azonos színre festett falak és bútorok teszik szürreálissá a képet – valószínűleg nem lakberendezési koncepcióról van szó, csupán arról, hogy ilyen festék állt rendelkezésre.) Ebben az esetben a népviselet-jellegű, ám puritán ruházat sincs éles kontrasztban az épített környezettel. Annál inkább elütnek a képek, a művirágok, a műanyag kaspók (különösen az asztalon látható kehelyszerűség).
Az eddigieknek szinte negatívja az a kép, melyen Natalja Krjukova, Serkali néprajzi múzeumának 49 éves igazgatónője látható. Itt ugyanis a múzeumi háttérnek köszönhetően a hagyományos kultúra tárgyai dominálnak – persze nem hagyományos elrendezésükben –, legfeljebb a függöny és a zöld szőnyeg utal félreérthetetlenül a modern korra. Ezzel szemben a főalak öltözködése városias, semmilyen etnikai jegy nem fedezhető fel rajta.
A fenti képen az ötvennégy éves Leonyid Pasin kapitány és gépész látható. A képen semmi nem utal arra, hogy manysi származású. Míg a nőket ábrázoló képeken rendszeresen találunk valamilyen etnikai jellemzőt, addig a férfiak esetében soha. Pedig találunk köztük raktárost, tűzoltókat, rendőrt, szövetkezeti elnököt és fűtőt, gépkezelőt és munkanélkülit, különböző generációk képviselőit. Úgy tűnik, megfigyelésünket alátámasztja a Kitajev-családról készült kép is, ahol a háttérben és férfiak ruházatán az őshonos származásra utaló jelet nem lehet felfedezni, míg a nők kendői ezt egyértelműen jelzik.
A képek feliratait nézve feltűnhet, hogy a férfiak általában fizikai, a nők szellemi munkát végeznek. Ez általában is jellemző a kis falvak lakóira: a tanárok, nevelők, könyvelők stb. többsége általában nő. Az sem ritka, hogy a nők vezető pozíciókat töltenek be, gyakran a települések vezetői is nők.
A képek láttán természetesen érdemes azon is elgondolkodni, hogy Magyarországon vagy régiónkban milyen az öltözködési és lakberendezési kultúra, milyen képeket lehetne készíteni. Ha ezt végiggondoltuk, érdemes még egyszer végiglapozni a képeket.