nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
közönséges szívatás lenne, nem egyéb
Változik a helyesírás –
észszerűen vagy ésszerűen?

Az „ésszerű” elég hülyén néz ki, de ez biztosan nem a magyarokon múlott, és nem ők hibásak azért, hogy a nyelvészek 1954-ben elrontottak valamit, ami addig jó volt. Ha tehát ezt a hibát helyre szeretnénk hozni, akkor ennek az árát nem a magyarokkal kellene most megfizettetni, éspedig éppen azokkal, akik csakis azért szoktak rá az „ésszerű” írásmódra, mert még a józan eszük ellenére is „helyesen” akartak írni.

Szilágyi N. Sándor | 2014. május 16.
|  

Szilágyi N. Sándor kolozsvári magyar nyelvész. Az Erdélyi magyar szótörténeti tár I–IV. kötetének kiadói szerkesztője. Magyarországon is népszerű a Világunk, a nyelv, illetve a Hogyan teremtsünk világot? című nyelvészeti ismeretterjesztő kötete.

A sorozat első részében az új helyesírási szabályzat bevezetésének külső körülményeiről esett szó. Ebben és az elkövetkezendő részben a szerző egyes helyesírási kérdések szabályozásáról fejti ki véleményét.

Olvasom, hogy az ésszerűt úgy akarják „észszerűsíteni”, hogy azontúl már az ésszerű írásmód legyen helytelen. De ilyet nem szabad csinálni, ez csak az emberek fölösleges szívatására való, hogy amit már megszoktak egyféleképpen, azt most felejtsék el, és írják másképp. Az igaz, hogy az 1954-es szabályozásig ezt észszerű-nek írták, ami teljesen jó volt, kár volt elrontani, mint ahogy szigorúan nyelvészeti szempontból az ésszerű is ugyanolyan jó lehet, mert olyan szempontból igazából mindegy, hogyan írjuk, hiszen egyértelmű grammatikai vagy fonológiai kritériumunk nem nagyon van annak a biztos eldöntéséhez, hogy a -szerűt most toldaléknak kell-e venni, vagy nem. Nincs ugyanis olyan környezete, aminek alapján ezt el lehetne dönteni, mert ezt nem lehet ez-hez vagy az-hoz kapcsolni (a kor-t is csak az ez és az z-jének teljes hasonulása alapján tartjuk toldaléknak: ek-kor, ak-kor), de még ha lehetne is, ott a z ugyan hasonulna ([esz-szerű] ’ez-szerű’), de ebből még mindig nem tudhatni, hogy ez most a toldalék első hangjához való teljes hasonulás (mint az ek-kor-ban), vagy pedig csak sima zöngésség szerinti hasonulás. Más meg nincsen is, ami ezt eldönthetné. A jelentését hiába is nézzük, hiszen hogy mi toldalék, és mi nem, az kizárólag a hangalakszerkezet kérdése.

Ésszerű? Észszerű? Ész-szerű? Ész szerű?
Ésszerű? Észszerű? Ész-szerű? Ész szerű?
(Forrás: Wikimedia Commons / AlejandroLinaresGarcia / CC BY-SA 3 0)

Mondjuk az már szóba jöhetne esetleg, hogy ha például a -szert (ami biztosan toldalék, hiszen hangrend szerint is illeszkedik) a kéthez kapcsoljuk, abból kéccer jön ki, miközben ha a szerűt kapcsoljuk a kabáthoz, abból nem lesz *kabáccerű, hanem kabátszerű lesz, mint pl. a divatszínben is. (Illetve leginkább olyan kabácszerű-féle, de az nem jelent semmit, hiszen ezt így ejtjük a divacszín-ben vagy az ácszalad-ban is.) És a hegyszerűt is hetyszerűnek ejtjük, nem *heccerűnek. Ezek szerint tehát a szerű egyértelműen összetételi utótagként viselkedik, nem toldalékként. Igen ám, de az egyszerű viszont már nagyon gyakran eccerű nek hangzik (mint az egy + szer ben: eccer), és hogy ez nem is csak szórványos baleset, azt jól mutatja, hogy az interneten, ahol sokszor poénkodásból kiejtésük (!) szerint írják a szavakat, A cikkben említett találatok mindig idézőjeles keresést jelentenek (azaz pontosan csak a toldalék nélküli, illetve valamilyen megadott toldalékos szóalakot), és a Keresőeszközök alatt a honlapok nyelvét a Magyar nyelvű oldalakra beállítva. (Így keresve a találatok számát a Keresőeszközök gombbal lehet láthatóvá tenni.)az eccerűre van 61 800 találat, az eccerűenre meg 311 000, sőt még a naccerűre is van 10 900. Mi, nyelvészek ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy „a szerű tehát elindult a toldalékká válás útján”, pedig lehet, hogy ez csak arról szól, hogy egyes nagyon gyakori szavakban, mint az egyszerű meg a nagyszerű, a -szerű teljesen egybeolvadt az előtte álló szóval, a magyarok számára ezek már nem képzett, és nem is összetett, hanem elemezhetetlen egyszerű szavak, és akkor úgy ejtik ezt, ahogy szó belsejében szokták, és kész.

És most jön a fogas kérdés: ki tudhatná azt vajon eldönteni, és milyen kritériumok alapján, hogy az és(z)szerű olyan-e, mint a hegyszerű, vagy olyan, mint az egyszerű, hogy a szerint írassuk akkor kötelezően észszerűnek vagy ésszerűnek? Nincs az a nyelvész a világon, aki ezt meg tudhatná mondani, ezt csak a magyarok tudhatják, hogy nekik milyen, és ha szabad lenne nekik így is, úgy is írni, aszerint, hogy ők hogy érzik, ők ezt eldöntenék maguktól, és egy idő után ez magától egységesülne, anélkül hogy ezt bárki is erőltetné. Lehet, hogy átállnának az észszerű-re, de az is, hogy ezzel a szóval megmaradnának az ésszerű-nél, és akkor mi van? Az se világvége. Az a fontos, hogy írhassák úgy, ahogy nekik jobban megfelel (vagyis magyarul, mert ez ezt jelenti).

A nyesten azt olvasom, hogy „Mint Kenesei rámutatott, bár nincs önálló *szerű szó, ez az elem úgy viselkedik, mint az összetett szavak elemei, azaz mellérendelésben el lehet hagyni: domb- vagy hegyszerű, ahogyan domb- vagy hegyhát – a képzőkkel ugyanezt nem lehet megtenni: *domb- vagy hegység. Javasolta tehát, hogy a szerkezetet írják úgy, mint a többi összetételt – később aztán ő maga látta be, hogy vannak fontosabb szempontok is, mint például az egyszerűség, a hagyomány – a Magyar Nyelvi Bizottság viszont az eredeti javaslatnak megfelelően a változtatásról döntött.”

Hát ha csak ezért döntött úgy, akkor nem biztos, hogy jól döntött. Hiszen amit Kenesei említ, az működik olyanokra is, amiket viszont továbbra is toldaléknak fogunk venni, és nemcsak a ‑féle esetére gondolok itt (zöldség- és gyümölcsféle – 62 800 találat), hanem például arra is, hogy a két- vagy háromszorra 83 700 találat van az interneten. Mondjuk ez nem (igazi) képző (de legalább biztosan toldalék),de a ‑beli talán már inkább az, és eléggé toldaléknak is látszik (vö. ebbéli, abbéli, a régi nyelvben ennek még illeszkedő ‑bali változata is volt, de pl. a székely nyelvjárásban ma is van házbali). A szám- és személybeli keresésre 1330 találat jön, sőt még arra is van egy példa, hogy: „Ez nem jó vagy rosszaság kérdése”, tehát még ez sem egészen lehetetlen, és még az sem lehet baj vele, ha csak ez az egy adat van rá, hiszen akkor sem ritkább semmivel a domb- vagy hegyszerűnél, amire szintén csak egy találat van rá.

Az persze igaz, hogy pl. a hét- vagy nyolckor találkozunk? nem hangzik valami jól, nincsen is rá 6-nál több találat, de a -kor inkább határozórag, mint képző, és úgy látszik, hogy a mellérendelő szerkezetekből nemigen lehet elhagyni, ha rag, és inkább el lehet, ha képző(szerű utótag), ez a teszt tehát inkább erről szól, és nem arról, hogy toldalék-e, vagy nem.

Domb- vagy hegyszerű?
Domb- vagy hegyszerű?
(Forrás: Wikimedia Commons / Claire à Taiwan / CC BY-SA 2 0)

Ha tehát még nyelvészeti érv sem szól se az ésszerű, se az észszerű mellett (vagy ellen), akkor itt nem azt kellene nézni, hogy egyik vagy másik nyelvész mit gondol erről (vagy melyiknek nagyobb a tekintélye, ha már érvek nem lehetségesek), hiszen ez itt teljesen mindegy, hanem inkább azt, hogy a magyarokat 1954 óta már nagyon hozzászoktatták (és néha elég drasztikus módszerekkel), hogy ezt ésszerűnek írják, és akkor ahhoz nem szabad úgy hozzányúlni, hogy azontúl ez helytelen legyen, mert embereknek értelmetlenül nem szabad megnehezíteni a dolgát. Hogy mennyire rászoktak, azt jól mutatja, hogy az interneten rákeresve (és csak magyar nyelvű honlapokon, mert úgy megbízhatóbb valamivel), az ésszerűre van 1 520 000 találat, az észszerűre meg 26 000, ami az összesnek 1,7%-a – ezek egy része is a helyesírás várható szabályozásáról szól, csak azért van ott, és vannak 1954 előtti szövegből valók is, mikor még így kellett írni; igazi mai szövegben tehát még ennél is kevesebbszer fordul elő. Ha meg az emberek legnagyobb része már ráállt arra, hogy ezt ésszerűnek írja, akkor miért kellene ezt most helytelenné nyilvánítani, hogy annyi sok ember most akkor kezdjen arra is odafigyelni, hogy ne úgy írja, ahogy már rájár a keze, hanem másképp? Szerintem ilyesmit tényleg nem szabad csinálni, ez közönséges szívatás lenne, nem egyéb.

Eszem – nem eszem...
Eszem – nem eszem...
(Forrás: Wikimedia Commons / Scott / CC BY-SA 2 0)

Persze az már igaz, hogy a gipsszerű, mésszerű, viasszerű, sőt ha jobban odanézünk, még az ésszerű is elég hülyén néz ki, érezzük ezt, és az olvasást is megnehezíti rendesen, de ez biztosan nem a magyarokon múlott, és nem ők hibásak azért, hogy a nyelvészek 1954-ben elrontottak valamit, ami addig jó volt. Ha tehát ezt a hibát helyre szeretnénk hozni (és ezt én is nagyon pártolnám, mert azzal is könnyebbé tehetnénk az emberek életét), akkor ennek az árát nem a magyarokkal kellene most megfizettetni, éspedig éppen azokkal, akik csakis azért szoktak rá az ésszerű írásmódra, mert még a józan eszük ellenére is „helyesen” akartak írni. Maguktól sohasem írták volna így, hiszen ők a szerű-t nem is érzik toldaléknak (ami azt jelenti, hogy a magyarban nincs is -szerű toldalék, az csak a mi grammatikáinkban lett, mert a nyelvészek valamikor félreértettek valamit), és ez nagyon jól látszik abból, hogy az interneten 1550 találat van a különírt gipsz szerű-re (ezek közt van néhány kötőjeles gipsz-szerű is, de a kereső ezek közt nem tesz különbséget), ami a gips(z)szerű bárhogyan írt formáira kapott találatok összegének (4050) 38%-a, márpedig ha toldaléknak éreznék, biztosan nem írnák külön: olyat még a helyesírással nagyon hadilábon állók sem szoktak csinálni.

De ezt a korábban elkövetett hibát nem szabad úgy helyrehozni, hogy akkor meg most már az ésszerű legyen helytelen, hiszen az nagy kiszúrás lenne azokkal, akik csakis a nyelvészek kedvéért már erre szoktak rá. Hanem azt kellene mondani a magyaroknak: aki már úgy szokta meg, írhatja úgy, akinek meg úgy esik jobban, írhatja észszerűnek, illetve gipszszerűnek, mészszerűnek, mert egyformán helyes mind a kettő. Csak így lehet elkerülni azt, hogy egy korábbi fölösleges károkozást újabb károkozással próbáljunk helyrehozni. És a magyarok igazából már meg is oldották ezt a maguk módján (és még a világ sem dőlt össze tőle!), még ha nem is mindjárt az ésszerű esetére, amely az összes „sz végű főnév + szerű” kapcsolat közül messze a leggyakoribb, és amelyet az iskolában emlékezetesen a fejükbe vertek: aki rákeres az interneten, láthatja például, hogy a gips(z)szerű egybeírt formái közül az összesen 2500 találatból csak 310 van a szabály szerint írt gipsszerű-re, és 2190 a gipszszerű-re (88%), vagyis ők nagyon is jól látják és érzik azt, hogy a mi szabályaink közül melyik az, amelyiket nem szabad komolyan venni. Elég tehát annyit mondani az ilyenekről, hogy egybeírva mindkét írásmód helyes (különírva meg nem), a többit meg nyugodtan rá lehet bízni a magyarokra.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
10 hun 2014. május 18. 11:29

@Sigmoid: olyan h "európai értékek", nincsen.

tudatosan képzett hamis illúzió, semmi köze a valósághoz.

9 Untermensch4 2014. május 17. 20:07

mi lenne ha egy váratlan fordulattal a "szerű" mint önálló szó megalkotásával próbálkoznánk? ilyen "nyelvvédős" és ráérős embereknek való nyelvújítási feladatként...

8 Sigmoid 2014. május 17. 20:00

Volt idő, amikor engem is fel tudott húzni a helyesírási szabályzat ilyen-olyan hülyesége. De rájöttem, hogy ezen dühöngeni olyan, mint Conchita Wurst szakálla miatt kiáltani az európai értékek halálát, vagy este otthon amiatt forgolódni kínunkban, hogy a szomszéd a Jobbikra / MSZP-re / Fideszre szavazott.

Egyrészt céltalan, másrészt értelmetlen. Most őszintén, nem tökmindegy?!

Aki megszokta hogy ésszerűt ír, az ésszerűt fog írni. Max majd a lektor kijavítja nyomdába kerülés előtt. Nem lesz az illető se megbélyegezve, se hátrányosan megkülönböztetve. (Ismerek olyan publikált ÍRÓkat, akik nem tudnának helyesen írni ha az életük múlna rajta, és nem ésszerűkről, mozgószabályokról meg obskúrus földrajzi nevekről beszélek.)

Én a nyelvérzékemet használom a helyesíráshoz, minden automatikus javítást meg spell checkert alapból kikapcsolok amint leülök egy géphez. A szabályzatot akkor veszem elő, ha valami olyasmit kell leírnom amit sose szoktam, és bizonytalan vagyok (pl. földrajzi neveknél). Sokszor tudatosan máshogy írom mint a hivatalos, mert szerintem úgy jobban "hangzik".

Bocs, nem tudom nem leszarni hogy az akadémiában a Helyesírást Kodifikáló Gittegylet mit csinál.

7 gyalogfilosz 2014. május 17. 10:53

@Janika: Bocsánat, lehet, hogy tényleg félreértettem. Azt azért jó lenne tudni, hogy az embereknek mégis hányadrésze használja is tényleg a helyesírás-ellenőrzőt írás közben, különösen mikor egyenesen az internetre ír, ahol erre ott helyben vagy van lehetősége, vagy nincs. (Itt, ebben az ablakban, ahova most írok, van, mert ha beírom, hogy "gipszszerű", ez rögtön alápirosozza nekem, és csak a "gipsszerű" jó neki, pedig a Wordben elfogadja simán mindkettőt, de fórumokon vagy blogírás közben nem biztos, hogy ilyen is van.) Úgyhogy szerintem az ellenőrző szerepét nem kell túlbecsülni.

De lehet, hogy én is félreérthető voltam azzal, hogy "fütyülnek a szabályra". Ezen nem azt értettem, hogy "csakazértis" írják másképp (vagyis tudatosan a szabályra gondolva), hanem hogy hiába is próbálták nekik az iskolában megtanítani a "gipszszerű" és hasonlók szabályát, mert ők a spontán nyelvérzékük szerint ezt nem toldalékos, hanem inkább összetett szónak érzik, és akkor az ezekre megtanított szabály (vagy rutin) szerint írják, mert nekik ez inkább úgy van magyarul. Vagyis az a sok találat igazából arról szól, hogy az ő nyelvérzékük szerint a "gipszszerű" összetett szó (nem toldalékos), és az ő nyelvérzéküket érdemes figyelembe venni, mert az akkor úgy van magyarul.

6 mederi 2014. május 17. 10:09

Érdekes a cikk felvetése, szerintem sem kéne megváltoztatni az ésszerű szó helyesírását.

Talán kiegészíteném azzal, hogy az "ésszerű" szó helyettesíthető más- , pl. "a helyzethez illő"-, illetve ahhoz közeli kifejezéssel, pl. "jó" vagy "megfelelő".

Ráadásul az "ész" szó túl elvont ahhoz, hogy "képiesen" megjelenjen a beszélőben mikor az "ésszerű" szót kimondja.

-Ha a gondolom korábbi, különírt változatot pontosan akarom kimondani, "ész szerű" , hasonlóan az "ól szerű" változathoz, ami még nem önállósult összetétel, akkor szünetet kell tartsak a két szó között..

Ha a "gáz szerű" talán szintén nem önállósult "összetételt" mondom ki, akkor a "z"-t mindenképpen "sz"-nek mondom, akár tartok szünetet, akár nem..

-A "kabát-szerű" összetétel még szorosan a "képies" kabát szóhoz kötött szerintem, ezért az egybe vagy külön írása sem stabil a szerű-vel. Talán ebből is adódik, hogy nem teljes hasonulással ejtjük ki összetett szóként.

5 El Vaquero 2014. május 17. 09:34

@Sultanus Constantinus: pedig szerintem ez az egy dolog kivételesen logikus, de írhatnám azt is hogy ésszerű :D

4 Janika 2014. május 17. 09:03

@gyalogfilosz: lehet hogy félreérthetően fogalmaztam. A "szabályok komolyan vételével" kapcsolatban írtam. Többniyre, főleg elektronikus megjelenés esetében a szabályokat nem veszik sem komolyan sem komolytalanul, egyszerűen arról van szó, hogy vakon megbízunk abban, amit a helyesírás ellenőrző sugall.

Ebből nem következik sem az hogy emberek jól megtanulták alkalmazni az "ésszerű" formát, sem pedig az, hogy azért írják többször a "gipszszerű" formát, mert érzik, hogy ez a szabály nem jó és csakazértis így írják.

Ha a program kijavítaná, gipsszerűre, akkor lehet itt is megkapnánk azt az arányt, amit az ésszerű esetében. És biztos vagyok benne hogy ez fordítva is igaz. lehet hogy ha nem lenne meg az automatikus javítás, hanem mindkettőt helyesnek fogadná el, akkor az "észszerű" lenne a gyakoribb.

Ez így viszont független attól, hogy az emberek mit vesznek komolyan és mit nem.

3 gyalogfilosz 2014. május 17. 08:38

@Janika:

Szerintem nem téves a konklúzió, hiszen a 2190 gipszszerű-t nem a helyesírás-ellenőrző hozza létre a szövegben, hanem azt valakik eleve úgy írták, és mivel itt az ellenőrző nem kavar bele semmibe, jól látszik, hogy is akarják írni. Az ellenőrző a gipsszerű-t is elfogadná, tehát a felől írhatnák úgy is, és mégsem úgy írják, hanem úgy, ahogy jobbnak látják, és fütyülnek a szabályra.

Ez pedig teljesen független attól, hogy az ésszerű-re hány találat van, tehát ami helyes konklúziót az ellenőrző szerepének figyelembevételével le lehet vonni, az legfeljebb az lehet, hogy az ésszerű-ből is valószínűleg jóval kevesebb lenne, ha az ellenőrző nem kekeckedne, hanem az észszerű-t is elfogadná.

2 Janika 2014. május 17. 07:41

"az ésszerűre van 1 520 000 találat, az észszerűre meg 26 000

... 2500 találatból csak 310 van a szabály szerint írt gipsszerű-re, és 2190 a gipszszerű-re (88%), vagyis ők nagyon is jól látják és érzik azt, hogy a mi szabályaink közül melyik az, amelyiket nem szabad komolyan venni"

A konklúzió szerintem téves. Ez pusztán annak a visszatükröződése, hogy a helyesírás ellenőrzők nem fogadják el az észszerű formát, míg a gipszszerűt igen.

1 Sultanus Constantinus 2014. május 16. 20:27

Ezen az "ésszerű"-n én is ledöbbentem, amikor megtudtam, hogy így kell írni, és ez nem is volt olyan régen. Meg voltam győződve róla, hogy "észszerű" a helyes írásmód.

A cikkben említett keresési próbák szerintem nem minden esetben mérvadóak, pl. az "eccerű", "naccerű" esetében sem. Mégpedig azért nem, mert az ilyen kirívó hibák lehetnek szándékos poénok is, vagy éppenséggel az analfabéta kisebbség tollából is származhatnak, akik szintén nem mérvadóak, hiszen nem tanultak meg rendesen magyarul (ezenkívül pl. a hoszú másalhangzókat is renceresen rövidel írják).

Információ
X