nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A nyelvész majd megmondja
Válaszolok, mihelyst tudok

Mi köze a térnek az időhöz? Nincs szükség fizikusra! Mihinst szakértőnk megmagyarázza, mi a helyzet a mihelysttel, már választ is kapunk.

Kálmán László | 2016. október 28.
|  

Anna nevű olvasónk egyetlen szó, a mihelyt iránt érdeklődik, de sok érdekes szempontot vet fel vele kapcsolatban:

Nemrég leírtam valakinek azt a mondatot, hogy "Mihelyt tudok valamit, szólok." Aztán elgondolkodtam, hogy miért egy - láthatóan helyhatározáshoz alkalmas- szóval fejezem ki azt, hogy "akkor, ha". Próbáltam utána nézni a neten, a Wikipédia azt írja, hogy határozószó (gondoltam), hogy két jelentése van: 1. akkor... 2: abban az esetben. Ez utóbbit népiesnek titulálja. Leírja még, hogy a mihelyütt régies kifejezésből származik, ahol az -ütt helyhatározó rag. Szeretném tőletek megkérdezni, hogy miért népies a második jelentés (olyan gyakran használjuk, mihelyt megetted az ebéded, mehetsz focizni, stb.), miért helyhatározóval fejezünk ki egy időbeliséget, és milyen szavaknál fordul még elő az -ütt helyhatározó rag? (Én hirtelen egyet sem tudok felidézni. [...] Az "együtt" szó -ütt végződésének van köze a "helyütt" szó helyhatározó ragjához?

„Miért helyhatározóval fejezünk ki egy időbeliséget?”
„Miért helyhatározóval fejezünk ki egy időbeliséget?”

Kezdjük az elején: az „akkor ha” körülírást nem találom valami szerencsésnek, hiszen a mihelyt (ebben, gondolom, minden magyar anyanyelvű beszélő egyetért velem) inkább azt jelenti, hogy 'amint, abban a pillanatban, hogy'. A Wikiszótár azt a használatát nevezi „népiesnek” (akármit jelentsen is ez), hogy 'abban az esetben, csak akkor'. Úgy látszik, én nem vagyok elég népies, mert sosem hallottam így használni, és az a gyanúm, hogy Annának sincs igaza, amikor azt mondja, hogy „olyan gyakran használjuk”. Hiszen a példája, mihelyt megetted az ebéded, mehetsz focizni, az én nyelvváltozatomban nem azt jelenti, hogy 'csak akkor mehetsz focizni, ha megetted az ebéded', hanem azt, hogy 'amint megetted az ebéded, mehetsz focizni'. Az más kérdés, hogy ez az utóbbi értelmezés előfeltételezi (szakszóval preszupponálja) az előbbit. Valóban olyankor szoktuk mondani, amikor az ebéd megevése a feltétele annak, hogy az illető elmehessen focizni, de mégsem azt jelenti, hogy 'abban az esetben', mert akkor ilyeneket is mondhatnánk (lehet, hogy „a nép” mond is, de én nem): Mihelyt eső lesz holnap, nem megyünk kirándulni.

És akkor most rátérhetünk a mihelyt történetére. Anna jól látja azt, hogy a végződésének köze van az -utt/-ütt (szintén elavult) toldalékhoz, de nem egy mihelyütt alakból származik, sőt, ezzel az alakkal én nem is találkoztam sehol. Valójában a -t a mihelyt végén így magában egy régi, helyhatározót képző toldalék, olyan, mint ami a tájt szóban is van. (Az eleje a vonatkozó névmásoknál szokásos (a)mi- előtag, amit a hely főnévi tő követ.) Ennek a -ttoldaléknak aztán kialakult mindenféle magánhangzós változata, olyanok, mint amilyet Anna is említ: valóban ilyen van az együtt szóban (aminek olyan korábbi jelentése is volt, hogy 'egy helyen'). De ugyanilyen jól felismerhető a mindenütt meg a másutt szavakban is (ahol ráadásul még a helyhatározói funkcióját őrzi).

A -t helyhatározói toldalék egyébként rengeteg szóban felfedezhető, például az itt/ott végén is ez van, de a legismertebb talán az a (kissé régies) előfordulása, amelyik egyes települések nevéből képez helyhatározót: Vásárhelyt, Győrött stb.

És akkor Anna utolsó kérdése: „Miért helyhatározóval fejezünk ki egy időbeliséget?” Hát azért, mert a térbeli dolgok, a helyek sokkal közvetlenebbül érzékelhetőek, konkrétabbak, mint az időbeliség. Ezért a világ minden nyelvében rengeteg olyan metaforát találunk (akár régit, már alig felismerhetőt, akár újabbakat), amiknek az a lényegük, hogy térbeli viszonyokat jelölő kifejezéseket időbeli értelemben használunk. Hogy mást nem mondjak, az előtt szónak ma is van térbeli meg időbeli használata is, de például az előbb szónak már csak időbeli van (a térbeli megfelelője az előrébb). A régiek közül ilyen a fent említett tájt meg a nyomban is (ezeknek már csak időbeli használatuk van). Helyhatározói toldalékot rejt a midőn szó is, ennek ugyanaz az (a)mi- szerepel, mint a mihelyt elején, utána következik az idő főnévi tő, és a végén a ma is használt -n helyatározói toldalék áll.

Végül Anna még egy kérdést biggyesztett a levele végére:

Még eszembe jutott: a"mihelyst" esetében pedig az az s hang hogy került be, vagy hogy illeszkedik a mi+hely+ütt képletbe?

Nos, hogy hogy került oda az s hang, azt nem tudom pontosan megmondani, valószínűleg más -st végű határozók hasonlatosságára (pl. oldalvást, hamarost). De hogy egy kicsit jobb kedvre derítsem Annát is meg a többi olvasónkat, felsorolom még néhány olyan változatát a mihelyt szónak, amelyek előfordulnak valamilyen nyomtatott szövegben vagy gyűjtésben, és mindenki morfondírozhat azon, hogy ezek hogyan alakultak ki:

méjent, mihás, mehejiségesen, míhenest, mihenst, minicst, mihünt, mihést, mehelyt, miást, mihács, mihány, mihejest, mihejnst, mihejst, mihenst, mihént, mihest, mihincségesen, mihinst, mijást, mijejt, mijenst, mijcst, mihelet, mihentest, mihelyen, mihelyest, mihánt, mihellyet, mihint.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
12 hhgygy 2016. november 4. 08:01

Angolban, különösen a jogi nyelvben a where viszont pont azt jelenti, amit a kerdező a válaszoló szerint hibásan tételez.

11 Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató 2016. november 1. 12:49

Tájékoztatásul A magyar nyelv értelmező szótára "mihelyt" címszavának a szócikke (IV. kötet, 1961. Akadémiai Kiadó):

mihelyt [e] kötőszó, (népies, régies) mihelyst, mihelyest [e-ë], (tájszó) mihent

<A főmondatban gyakran azonnal, tüstént stb. határozószóval együtt.>

1. Abban a pillanatban, amelyet a mellékmondat közelebbről megjelöl, ill. rögtön utána; amint.

Mihelyt lesz pénzem, fizetek.

Mihelyt megette a vacsorát, nyomban elaludt.

S mihent az ember jóllakott, húzzon a kulacsból jó nagyot. (Gárdonyi Géza)

Az egyszerű emberek olyanok, mint a gyermekek: mihelyt nem foglalkoznak velük, félrebillen a fejük, bóbiskolni kezdenek. (Kosztolányi Dezső)

2. A mellékmondatban megjelölt okból, helyzetből a legnagyobb bizonyossággal következőleg.

Mihelyt szép a lány, mindjárt rátarti.

10 LvT 2016. október 30. 21:15

@don B: @Fejes László (nyest.hu): Ehhez találtam egy kifejező szólást az Új Magyar Tájszótárban Kiskunfélegyházáról: „Mihánt va, mingyáⁿ nincs”.

9 mederi 2016. október 30. 15:18

Nyelvtani formáját tekintve hasonló jelenség:

"folyton beszél" / "folyton folyvást beszél", azaz "folyamatosan dől belőle a szó".. Honnan jön a "folyvást beszél", amit önmagában még nem is hallottam..? :)

8 lcsaszar 2016. október 29. 21:14

@Fejes László (nyest.hu): Vagy a rögvest/rögtön pár.

7 Fejes László (nyest.hu) 2016. október 28. 21:33

@don B: Kétségtelen, hogy van egy ilyen árnyalata. Olyasmi, mint az amint.

6 Sultanus Constantinus 2016. október 28. 19:15

Nálam a "mihelyt" a legtermészetesebb, de a "mihelyst"-tel sincs bajom; nekem kissé választékosabbnak tűnik.

A cikkben felsorolt alakváltozatok közül -- a két előbbi mellett -- én eddig csak a "miást"-tal találkoztam, amit nagyon furcsának találtam, amikor legelőször láttam leírva egy ismerősömtől, de ki tudtam következtetni, hogy ez valószínűleg a "mihelyst" (népies?) változata lesz. :)

5 LvT 2016. október 28. 16:21

@Janika: >> Sőt én ezt először miháncs, (mihánts?) formában hallottam először. <<

Mifelénk <mihánst> volt a helyi alak. Ebből /s/ → /cs/ affrikálódással, majd a /t/ lekopásával járó egyszerűsödéssel jöhet a /miháncs/.

@Fejes László (nyest.hu): >> Nekem ez a mihelyt annyira furcsa, hogy először azt hittem, csupán elgépelés a mihelyst helyett. <<

Én a fenti helyi alak mellett (a szépirodalomból?) megtanultam mindkét formát. Ahogy nézem az ÚESz-t, az <s>-sel bővült alak a XVIII. sz.-ban jelent meg <mihelyest> alakban, úgy vélem, a <valamelyest> analógiás hatására. A <mihánst> <n>-jébe talán belejátszhat, hogy másfajta határozóraggal, <mihelyen> változatban is adatolt (XV. sz.) a szó.

4 don B 2016. október 28. 14:50

@Fejes László (nyest.hu): Nekem annyira elsődleges az időbeli kapcsolat, hogy a mihelyt azt jelenti: rögtön azután, abban a pillanatban, hogy. "Mikor befejezted az ebédet, már mehetsz is..."

3 Janika 2016. október 28. 14:13

@Fejes László (nyest.hu): "Nekem ez a mihelyt annyira furcsa"...

nekem meg pont a mihelyst a furcsa.

Sőt én ezt először miháncs, (mihánts?) formában hallottam először.

"miháncs megetted az ebéded, mehetsz focizn"

2 Fejes László (nyest.hu) 2016. október 28. 12:53

@MolnarErik: Az időre és a feltételre vonatkozó kategóriák gyakran összemosódnak. Maga a ha is eredetileg ’amikor’ jelentésű (vö. valaha), és ez sok más nyelvre is jellemző (l. pl. német wann). Sőt, nem is mindig egyértelmű:

Ha megetted az ebédet, mehetsz focizni – nehéz eldönteni, hogy ez idő-e vagy feltétel, vagy egyáltalán elválasztható-e egymástól a kettő. Viszont a mihely(s)t* szerintem nem lehet kizárólag feltételes jelentésű:

Ha lenne pénzem, megvenném.

*Mihely(s)t lenne pénzem, megvenném.

Ebből következik, hogy a mondat elsődleges jelentése időbeli kapcsolatra utal, a feltételest legfeljebb csak hozzáértjük – de éppen ez a hozzáértés nyit utat annak a változásnak, ami a ha esetében megtörtént, hogy elsődlegesen a feltételességet értsük hozzá.

*Nekem ez a mihelyt annyira furcsa, hogy először azt hittem, csupán elgépelés a mihelyst helyett.

1 MolnarErik 2016. október 28. 12:44

"Hiszen a példája, mihelyt megetted az ebéded, mehetsz focizni, az én nyelvváltozatomban nem azt jelenti, hogy 'csak akkor mehetsz focizni, ha megetted az ebéded', hanem azt, hogy 'amint megetted az ebéded, mehetsz focizni'."

Pedig de, egészen pontosan mindkettőt.

Információ
X