-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Még a majmokat és a delfineket is lekörözhetik a prérikutyák kommunikáció terén, ha végleges bizonyítást nyer egy amerikai kutató elmélete. Eszerint a kis rágcsálók nem csak azt képesek jelezni társaiknak, hogy betolakodó fenyeget, hanem azt is közlik, konkrétan milyen állat képében érkezik a veszély, az milyen testi adottságokkal bír, merről és milyen gyorsasággal közeledik.
„Magas, vékony testalkatú prérifarkas nagy sebességgel közelít balról!” – Con Slobodchikoff amerikai kutató szerint effajta kifinomult riadóüzenetet is képesek egyetlen vakkantásba sűríteni a gunnison fajtájú prérikutyák. Pontosan közlik a kolóniával, milyen ragadozó mesterkedik a láthatáron, és milyen irányból fenyeget – mi több, még a színéről is tájékoztatást adnak.
A prérikutyák – nevükkel ellentétben – nem kutyák, hanem a mókusfélék családjába tartozó rágcsálók. Főként Arizóna, Colorádó és Új-Mexikó füves pusztáin, prérijein fordulnak elő. Társaságkedvelő élőlényekről van szó, melyek hatalmas, szövevényes, folyton bővített földalatti kolóniákban élnek. Kiterjedt járatrendszerükből számtalan kijárat, szellőzőnyílás és menekülőútvonal nyílik a külvilágba. Minderre a ragadozók miatt van szükség, hiszen a nyílt pusztaság nem sok védelmet nyújt az apró termetű állatoknak. Egy texasi prérikutya-városról például feljegyezték, hogy 64,000 km² alapterületen terült el, és 400 millió állat élt benne – ma már azonban aligha létezik ilyen hatalmas, háborítatlanul élő kolónia. A prérikutyák száma jelentősen megfogyatkozott, amióta sok farmer kártevőként tekint rájuk, akik elcsenik az élelmet a haszonállatok elől.
Slobodchikoff professzor és kollégái nem kevesebb mint 30 éven át tanulmányozták a rágcsálók vészjelzéseit, mielőtt előrukkoltak volna a tudományos szenzációval. Számos kísérletet hajtottak végre, melyek során különböző ragadozókat „vonultattak fel” a kolónia őrszemei előtt – számol be a BBC Earth News. Így rögzíteni tudták, milyen hangokkal reagálnak a rágcsálók a különböző veszélyforrásokra: a prérifarkas, a héja vagy a borz fenyegetésére. Azt találták, hogy mivel a prérikutyáknak annyi féle ragadozóval kell szembenézniük, mindegyik esetre kifejlesztettek egy-egy külön vészjelzést. Ezek a jelzések voltaképpen különböző ritmusú ugatások, amik eltérő frekvenciamodulációkat tartalmaznak. Természetesen minden állat egyedi hangadottságokkal bír, de a rágcsálók egységes jelzéseket használnak egy-egy adott ragadozóra.
Sok kutató megkérdőjelezte az elméletet, hiszen eszerint az apró lényeknek egyetlen ugatásszerű hangba kellene belesűríteniük a fajra, méretre, sebességre és irányra vonatkozó információkat.
Slobodchikoff (és az általa rögzített hangfelvételek) szerint viszont a prérikutyák egyértelműen képesek erre. Alátámasztja ezt, hogy amikor felvételről riadójelzéseket adtak le a kolóniának, az eltérőképpen reagált a különféle hangokra. A prérifarkasok például lesből támadnak, ezért a rágcsálók azonnal szerteszét szélednek az odúkban. A borzok viszont a járatokban vájkálnak, ezért a prérikutyák inkább elmenekülnek onnan. A professzor szerint a rágcsálóknak ez a fajtája azért fejlesztett ki ilyen összetett kommunikációs rendszert, mert ennyire komlex társadalomban élnek.
Amennyiben a kutatók társadalma is elfogadja az elméletet, az eddig rendkívül intelligensként számon tartott majmok és delfinek elbújhatnak apró testű rágcsálótársaik mögött.