-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A furán kinéző polipok a tenger zseniális szabadulóművészei és magányos farkasai. A kutatók sokáig azt hitték, szóba sem állnak egymással, és jeladó képességüket csak a halak félrevezetésére használják. Vagy mégsem? Amit a halak nem látnak, az elsőre az embernek sem tűnik fel...
A polipokról, tintahalakról, egyéb fejlábúakról szerzőnk tapasztalatai szerint a legtöbb embernek a tenger gyümölcsei jutnak eszébe. Mielőtt elropogtatnánk néhány tintahal-karikát, olvassuk el ezt a cikket, és lehet, hogy más szemmel fogjuk nézni ezeket a különös állatokat!
A tenger szabadulóművészei
A fejlábúak, más néven lábasfejűek a puhatestűek törzsébe tartoznak. Hogy miért van ilyen furcsa nevük? Hát ezért:
Ezek az állatok kizárólag vízben élnek, habár ha nagyon muszáj, egyes fajaik képesek a vízfelszín fölött a levegőben siklani. Repülő polipokat ezen kívül lehet még látni jéghoki-mérkőzéseken is, de oda általában nem önszántukból kerülnek:
A fejlábúak szórakoztató külseje meglepő intelligenciát takar. Hogy pontosan mennyire okosak, az heves vita tárgya; az mindenesetre biztos, hogy a gerinctelenek között ők a legértelmesebbek... igaz, ott nem olyan nagy a verseny. A tudósok nagy bánatára nehéz őket vizsgálni - nemcsak hogy vízi állatok, de ráadásul mindent szétszednek és mindenhonnan kimásznak. Ha valaki akvaristaként polipot szeretne tartani, mi lebeszélnénk:
Azért vannak eredmények: érdemes például elolvasni Jennifer Mather szakirodalmi összefoglalóját, amiben a fejlábúak tudatának (!) kérdését járja körül. Mint kiderül, ezeknek az állatoknak meglepően rugalmas a viselkedésszervezése, számos tekintetben az emlősökéhez hasonlít; viszont helyenként meglepően egyszerű teszteken sem mennek át. Mint azt később látni fogjuk, ennek a jelenségnek legalább egyik oka biztosan az, hogy nem megfelelően vizsgáljuk őket; de az is biztos, hogy nem csak a rossz kísérlettervezésnek tudható be minden különbség. A fejlábúak ugyanis a gerincesektől nagyon nagy mértékben eltérő idegrendszerrel rendelkeznek, a gerincesekre érvényes összefüggéseket nem lehet egy az egyben rájuk vonatkoztatni.
Tárgyakat is tudnak használni (a polipok arra is megtaníthatóak, hogy kinyissák a táplálékot rejtő üveget). A következő videóban látható nagyon vicces viselkedést az indonéziai tengerparton figyelték meg a kutatók. Észrevették, hogy a polipok kiássák a homokos talajból az emberek által eldobott kókuszdióhéjakat, majd felkapják és elviszik őket. Amikor videokamerákkal felszerelkezdve követni kezdték az állatokat, kiderült, hogy védőburokként használják a kemény kókuszdiót!
Már csak azért is meglepő, hogy ennyire értelmesek, mert rendszerint rövid az élettartamuk, és nem társas lények. A fejlábúak közül egyedül a tintahalak élnek csoportban, de ők sem igazán működnek együtt egymással. Akkor kivel és miért kommunikálnak?
Üzenet a halaknak?
A következő videóban a hihetetlen Thaumoctopus mimicus látható. Ez a polip nemcsak színét és formáját igazítja az őt éppen támadó faj természetes ellenségéhez, de a viselkedését is megváltoztatja: a talajhoz lapul vagy jóval fölötte lebeg, beássa magát, és így tovább. Kérdés, lehet-e ezt kommunikációnak tekinteni, hiszen a lényege a rejtőzködés vagy a másik fél elijesztése; habár nem kizárólag öröklött mozgásformákról van szó, mint számos más mimikrit használó állat esetében.
A fejlábúak rendkívül gyorsan képesek színt váltani, mert színváltoztató sejtjeik közvetlen beidegzés alatt állnak. (A kaméleonoknál kémiai vezérléssel történik a színváltás, ez lassabb.) Nagyon precízen tudják megjelenésüket szabályozni. A kutatók sokáig úgy gondolták, hogy a fejlábúak megdöbbentő szín- és formaváltoztatási képességüket nem fajtársaiknak, hanem más vízi élőlényeknek szánják: így riasztják el a ragadozókat. Amikor felfedezték, hogy a fejlábúak saját fajtársaikkal is kommunikálnak - főleg párosodás alkalmával -, az elképzelés annyiban módosult, hogy evolúciósan eredetileg rejtőzködésre alakultak ki ezek a képességeik, és aztán később felhasználták az egymás közti kommunikációra is. Már csak azért is tűnt ez az elmélet valószínűnek, mert a fejlábúak nem látnak színeket, ez alól csak a Watasenia nemzetség tagjai kivételek. (Például ilyen az aprócska Watasenia scintillans.) Tehát kommunikációjuk célcsoportjai valószínűleg a színeket látó, gerinces halak, és nem saját társaik... vagy mégsem ilyen egyszerű a helyzet?
Rejtett információközlő csatorna?
A polarizációs látás (p-látás) azt jelenti, hogy az adott faj képes érzékelni, ha a fényhullámok egy megadott síkban rezegnek. A fejlábúak mellett például számos rovarnak is van p-látása; ezért rajzanak a rovarok tavasszal egyes vízparti épületeknél, mert vonzza őket az üvegablakokról visszaverődő vízszintesen poláros fény. (Magyar felfedezés a poláros fényszennyezés!) Az emberi retinában is vannak polarizációra érzékeny elemek, de ez a hatás nagyon gyenge és nehezen észlelhető. Mi nem így látunk.
Már régóta köztudott, hogy a fejlábúak habár a színekkel nem is tudnak mit kezdeni, látják a fény polarizációját. Valószínűleg ez azért alakult így, mert a kettőt egyszerre nehezen tudná kezelni az idegrendszerük, és a vízi környezetben az utóbbi hasznosabb: észre lehet vele venni a rejtőszínű halakat. Mégis csak a kilencvenes években jutott eszükbe izraeli és amerikai kutatóknak, hogy elképzelhető, hogy a fejlábúak saját polarizációjuk változtatásával kommunikálnak. Gyorsan fogtak néhány tintahalat, és elkezdték vizsgálni őket. Kiderült, hogy valóban drámai polarizációs mintázatokat jelenítenek meg testükön, sőt, ha saját tükörképüket mutatják nekik, a reakcióik annak függvényében változnak, hogy a kép megfelelően polarizált-e. Más tudósok arra is találtak adatokat, hogy a fejlábúak egymásnak is küldenek ilyen jeleket, és a jelfogadó viselkedése megváltozik... tehát elég valószínű, hogy tényleges információátvitel történik. Ennek a módszernek az is előnye lehet, hogy a halak az emberhez hasonlóan nem látják. Az érdeklődőknek: Shashar és munkatársai 1996-os cikkében látható tintahal polarizációt mutató hamisszínes felvételen (2079. oldal).
A következő részből kiderül, hogy milyen elemekből áll a polipnyelv, és mennyire összetett! Addig is nézzük meg ezt a kicsit hosszabb videót, aminek polip főszereplője laboratóriumi körülmények között bizonyítja, hogy képes felismerni egy absztrakt vizuális jelet, ha így táplálékhoz juthat (3:27-4:36 polip a labirintusban, 4:36-6:21 jelfelismerés, de a videó többi része is érdekes).
Irodalom
Kaifu, K., Segawa, S., Tsuchiya, K. (2007): Behavioral Responses to Underwater Sound in the Small Benthic Octopus Octopus ocellatus. Journal of the Marine Acoustics Society of Japan, 34: 266-273.
Finn, J. K., Tregenza, T., Norman, M. D. (2009): Defensive tool use in a coconut-carrying octopus. Current Biology, 19(23): 1069-1070.
Oller, D. K., Griebel, U. (2004, szerk.): Evolution of communicative systems: a comparative approach. Boston: MIT Press. (Különösen a 11. fejezet: Mather, J. A.: Cephalopod Skin Displays.)
Maciá, S., Robinson, M. P., Craze, P., Dalton, R., Thomas, J. D. (2004): New observations on airborne jet propulsion (flight) in squid, with a review of previous reports. Journal of Molluscan Studies, 70: 297-299.
Mather, J. A. (2008): Cephalopod consciousness: Behavioural evidence. Consciousness and Cognition, 17: 37-48.
Mäthger, L. M., Shashar, N., Hanlon, R. T. (2009): Do cephalopods communicate using polarized light reflections from their skin? Journal of Experimental Biology, 212: 2133-2140.
Shashar, N., Rutledge, P. S., Cronin, Th. W. (1996): Polarization vision in cuttlefish - a concealed communication channel? Journal of Experimental Biology, 199: 2077-2084.