„A nyelv az legyen, aminek lennie illik: / hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez” – vallotta Kazinczy Ferenc. Az író, műfordító, a nyelvújítás mozgalmának egyik kiemelkedő alakja az 1800-as évek elején költözött feleségével, Török Zsófiával a Sátoraljaújhely melletti kis birtokra, amelyet később Széphalomnak nevezett el. Itt található ma a Magyar Nyelv Múzeuma, ahol március 27-től látható új kiállítás Nyelvlesen – Kalandozások a nyelv körül címmel a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével.

Kazinczy Ferenc
(Forrás: Magyar Nyelv Múzeuma)

A tárlat bemutatja, hogyan gondolkodtak a nyelvről, történetéről, használatáról esetleges szabályozásáról Kazinczy korában, nemcsak a filológusok, nyelvészek, hanem akár a művelt laikusok is. A kiállítás azt is körbejárja, hogyan válaszoljuk meg napjaikban ugyanezeket a kérdéseket. A tárlat anyaga Kazinczy élethelyszíneit és korabeli nyelvész közegeit idézi, de a szövegek a nyelvészeti kutatás legújabb, a nagyközönséget leginkább érdeklő témákkal is kiegészülnek.

A rendezők nem titkolt célja az is, hogy az iskolában egyre kisebb népszerűségnek örvendő és sokszor az irodalomoktatás javára háttérbe szorított magyar nyelvtant vonzóbbá tegye, tompítsa a hozzá tapadó negatív asszociációkat. Olyan aktuális, a mindennapokat érintő nyelvi problémákat is belecsempésztek a rendezők a kiállításba – a szakértő Czifra Marian, a kurátor Kalla Zsuzsa és Rabec István –, amelyekkel egy középiskolás nem csak elméletben, de a gyakorlatban is találkozik. Ilyenek például a magyar nyelv rokonságának, a nyelvelsajátításnak, a kétnyelvűségnek, a nyelvi értékítéletnek, vagy akár a nyelvvesztésnek a kérdései is.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kiállítás és kalandjáték

A Nyelvlesen nem egy hagyományos értelemben vett kiállítás: nem csupán a megtekinthető képek, tárgyi emlékek nyújtanak élményt, adnak át ismereteket. Az egykori Kazinczy-birtokra látogatókat a klasszikus kiállító tér mellett kalandjáték is várja: aktív szereplőivé válhatnak egy 19. századi, valóban megesett történetnek.

A keret egy történelmi szerepjáték, amely feladványokra épül: korabeli, különös, tárgyak kiismerése, titkosírások megfejtése vezet el a kincshez. A Kazinczy-kúrián 1819-ben kisebb tűzvész pusztít. Egyszerre fiktív és sajátos módon valós elem, hogy eltűnik az Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című tanulmány egy változata; a játék célja ennek megtalálása. Az elveszett kézirat természetesen nem tűnt el teljesen, de mind a legutóbbi időkig lappangott. Annak a ténynek a középpontba állítása, hogy az irodalom- és nyelvtörténet nem csupán új szempontból, de új, frissen felbukkant források alapján is dolgozik, szintén fontos célja a tárlatnak.

Orthologus és Neologus; nálunk és más Nemzeteknél
(Forrás: mek.oszk.hu)

A kalandjáték szereplői…

A női karaktert Kazinczy Eugénia, az író legidősebb lánya képviseli. Édesapja jobbkeze volt, aki kiváló képességekkel rendelkezett, fogékony a művészetekre, már kis korában megtanult írni. Később apja lelki társa és reménysége lett. Eugénia testesíti meg a játékban a felelősséget és az érzékenységet.

Wesselényi Miklós ugyan csak később vált híressé a pesti árvíz idején végzett tevékenysége révén, de már egész fiatalon tanúságot tett a nemzet iránt érzett felelősségtudatáról. Wesselényi pár évvel korábban látogatást tett a Kazinczy-portán, és az idős írót ámulatba ejtette személyiségével. Ő jelképezi az alkotó erőt, a hazáért és nemzetért tenni akaró felelős honpolgárt.

Kőrösi Csoma Sándor ugyan személyesen nem ismerte Kazinczyt, nyelvek iránti fogékonysága mégis indokolja szereplését. Éppen 1819. november 23-án indul útnak Nagyenyedről Közép-Ázsiába a magyar őshaza, a rokon népek felkutatására. Keleti utazásai során bámulatos fogékonysággal volt kész beilleszkedni ismeretlen kultúrákba. Kőrösi a tudós értelmiség, az elhivatott kutatás megtestesítője a játékban.

A Kazinczy-kúria
(Forrás: Magyar Nyelv Múzeuma)

…és helyszínei

A játék négy tematikus csomópontjához négy képzelt helyszínt rendeltek a szervezők, amely részben Kazinczy figurájához, részben pedig a korabeli nyelvészet világához kötődik. Például egy fogadóként berendezett tér a korban egyre szélesebb rétegeket érintő utazást, a különböző társadalmi rétegek, területi nyelvváltozatok megtapasztalásának terepét jeleníti meg. Felbukkan egy dolgozószoba mint a tudományos kutatás jelképe. A vegyes gyűjtemény mint a múzeum elődje és a 19. század elején még nem önálló, hanem legtöbbször mellékdiszciplínaként űzött nyelvészet jelképeként jelenik meg. Egy szabadkőműves páholy pedig mint a szavak nélküli világ, a szimbolikus tárgyak, gesztusok és különleges kommunikációs formák helyszíne jelenik meg.

Forrás: Magyar Nyelv Múzeuma

Összegezve, a kalandos tárlat elsősorban a nyelv, a nyelvészet iránt érdeklődőt szólítja meg kérdések özönére keresve a választ: Mikor, hogyan és milyen nyelveket tanuljunk? Hogyan sajátíthatók el az idegen nyelvek? Mi az a nyelvvesztés és a kétnyelvűség? Mi ma a nyelvjárások szerepe és értéke? Mik az irodalmi köznyelv határai? Hogyan változtatja meg nyelvhasználatunkat a minket körülvevő számos kommunikációs eszköz? Megismerhetjük-e egy-egy nyelv múltját? Kivel vagyunk „rokonok”? – Olyan kérdések ezek, amelyek közel kétszáz évvel ezelőtt is érdekesek voltak, és még napjainkban is azok.

További információ

 A Magyar Nyelv Múzeuma