Magyarország rettenetes bajban van, és ez szinte minden téren megjelenik, de ezek közül a sajtó a legrosszabb állapotban lévő terület, mert jelenleg nem képes biztosítani a különböző véleményen lévők kommunikációját, így pedig nem tölti be alapvető feladatát – mondta.
Utalt arra: a média körüli politikai viták még a kilencvenes években polgárháborús állapotot váltottak ki, s ez alól csak néhány fórum, intézmény, orgánum jelent kivételt; a megosztottságon „egy esetben lehet túllépni: ha valamelyik fél totális győzelmet arat” – vázolt fel egy általa nem kívánatosnak nevezett lehetőséget.

Mint mondta, a hazai sajtó a hatvanas évek óta mind szabadabb lett, így a rendszerváltás idején elmaradt a nagy átalakulás.

Tölgyessy Péter a térség többi államában példa nélküli folytonosságról szólva elmondta, hogy – szemben a hazai példával – Lengyelországban nem az állampárt, hanem az ellenzéket szervező Szolidaritás egykori kiadványa a meghatározó, komoly napilap.

Az alkotmányjogász szerint „egészen kivételes, hogy mennyire megsemmisült Magyarországon a közszolgálati elektronikus sajtó”.
Mint mondta, ebben a helyzetben meg kellene vizsgálni, hogy világos felelősségi rendszer mellett visszaállamosíthatóak-e bizonyos funkciók, vagy „játsszuk ezt a kuratóriumosdit tovább”. Megjegyezte: Magyarországon általában megbuktak a függetlenséget kereső, soklábú rendszerek, az ország közmédiumai pedig nem versenyképesek, irányítási rendszerük ráadásul bonyolult és drága.