Félre az előítéletekkel és félelmekkel! Ön is azt gondolta eddig, hogy ha jegyzetelget egy állásinterjún, máris elvágta magát esetleges munkaadói előtt? Vagy abban a hitben élt, hogy ha feltesz néhány kérdést, nem is számíthat a következő körre? Nos, hadd cáfoljuk meg ezeket a nézeteket, és a hvg.hu cikke segítségével oszlassunk el néhány tévhitet az állásinterjúval kapcsolatban!

Nos, van kérdése?
(Forrás: iStockphoto)

A weboldal az állásinterjúkkal kapcsolatos legjellemzőbb téveszméket gyűjtötte össze. Ezek talán már olyan mélyen belevésődtek az álláskeresők agyába, hogy minden egyes alkalommal félelemmel töltik el az amúgy is izguló pályázókat. Lássuk csak, miért ne higgyünk az efféle elképzeléseknek.

Először is: rehabilitáljuk a kérdezést. Ne gondoljuk, hogy egy jól megfogalmazott és jókor feltett kérdés rossz képet alakítana ki rólunk – épp ellenkezőleg. A túlzott kíváncsiskodásért persze aligha van oda a munkáltató, de a határozott érdeklődést nem udvariatlanságnak tudja be. Sokkal inkább annak, hogy igenis szeretnénk megszerezni a meghirdetett állást.

Szintén mostoha sorsra jutott a hallgatás – sok álláskereső olyannyira fél a néhány másodpercnyi csöndtől is, hogy szinte kényszeresen beszélni kezd minden adódó alkalommal. Pedig ha a kérdező elhallgat, az nem feltétlenül az elutasítás jele. Sok esetben inkább egész egyszerűen csak arra kíváncsi, hogyan viselkedik a jelölt egy ilyen feszült helyzetben – épp ezért, ha nyugodtak maradunk, sokkal pozitívabb benyomást kelthetünk, mint ha kétségbeesetten beszélni kezdünk.

Nem kell tartanunk attól sem, hogy ha ezt-azt le szeretnénk jegyzetelni egy állásinterjú során, mindjárt szétszórtnak fognak gondolni bennünket. Ha nem folyamatosan körmölünk, csupán lejegyzünk néhány lényegesebb információt, a kérdező levonhatja a következtetést: megfontoltak vagyunk, és komolyan vesszük az interjút. Aki nem szeretne fontos információkat elszalasztani, szimpatikus jelölt lehet egy felelős, összeszedettséget kívánó munkahelyre.