Kik beszélnek ma Ausztriában magyarul? Kik voltak az őseik, és hogyan alakult a történelmük? Mihez van ma joguk Ausztriában? Az Imre Samu Nyelvi Intézet elnökét, Szoták Szilviát a szlovák nyelvtörvény kapcsán a figyelem fókuszába került nyelvi jogokról kérdezte a Nyest.hu. Beszélgettünk az általa létrehozott intézetről, de az ausztriai kisebbségekről, lehetőségeikről és az őket megillető nyelvi jogokról is.

Ungarn Kugel – osztrák csomagolásban magyar hagyományok
(Forrás: nyest.hu)

Nyelv és Tudomány: Pontosan mi az az ISNYI?

Szoták Szilvia: Az MTA szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági kutatóállomásai 2001-től kezdődően alakultak meg a kisebbségi magyar közösségek magyar nyelvhasználatának, a magyar nyelv kontaktusváltozatainak és a magyar nyelvhasználati színtereknek a kutatására. Kolozsváron – sepsiszentgyörgyi filiáléval – a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, Dunaszerdahelyen a Gramma Nyelvi Iroda, Beregszászon a Hodinka Antal Intézet, Szabadkán pedig a Magyarságkutató Tudományos Társaság látja el ezeket a feladatokat. Az ausztriai, szlovéniai és horvátországi területet egyéni kutatóhelyek képviselték 2003-tól. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy-egy ember próbált lépést tartani a nagyobb kutatóállomások által ellátott, lokális szinten is megvalósítható feladatokkal, így segítségükkel a közös kutatásokból egyetlen határon túli régió sem maradt ki.

Hogy mindhárom kisrégió mögött legyen intézményes háttér, 2007-ben megalakult az ISNYI, azaz az Imre Samu Nyelvi Intézet Alsóőrben – névadónk a nyelvész és akadémikus Imre Samu. Az ugyancsak 2007-ben létrejött csoport, a Termini Kutatóhálózat részeként, amelynek minden nyelvi iroda tagja, nyelvtudományi feladatokat látunk el.

A megalakult Imre Samu Nyelvi Intézet a Magyar Média és Információs Központ (Ungarisches Medien- und Informationszentrum, a továbbiakban UMIZ) belső szervezeti egysége, ez az intézet nyelvtudományi bizottságaként látja el feladatát. A tudományos munkát a Muravidéken Kolláth Anna régiós alelnök, a Maribori Egyetem Magyar Tanszékének vezetője, Horvátországban Žagar-Szentesi Orsolya régiós alelnök, Ausztriában pedig az intézet elnökeként én irányítom. Ez utóbbi régió régiós alelnöke, Kelemen László, aki informatikai-gazdasági képzettségével, kapcsolatrendszerével és nagy tapasztalatával járul hozzá a kutatómunka sikerességéhez.

nyest.hu: Milyen témák vannak a figyelem középpontjában mostanában az osztrák kisebbség-, illetve nyelvpolitikában?

Szoták Szilvia: Két fontosabb kérdéskörről beszélhetünk, egyrészt az autochton népcsoportokról, másrészt az úgynevezett „új kisebbségekről”. Jelenleg hat elfogadott népcsoport van Ausztriában: a burgenlandi és bécsi magyarok, a karintiai és stájerországi szlovének, a burgenlandi horvátok, a bécsi csehek, szlovákok, valamint a romák és a szintik). Az autochton nyelvcsoport hivatalos státuszát azonban nem egyszerre kapták meg, hanem 1955-1992 között különböző időpontokban. A függetlenné válás után, a 1955. október 26-án létrejött államszerződésben (Staatsvertrag) két népcsoportot fogadtak el hivatalosan őshonos ausztriai kisebbségként: a karintiai szlovéneket és a burgenlandi horvátokat. Az összes többiről „megfeledkeztek”. Persze a többi népcsoport zúgolódott, hiszen a törvény szerint azok a csoportok számítanak autochtonnak, amelyek több évszázada ott élnek az adott területen, saját kultúrával és nyelvvel rendelkeznek, és ez nem csak a szlovénekre és a horvátokra volt igaz. Így született meg belső nyomásra az 1976-os népcsoporttörvény, amely megemlítette kisebbségként a burgenlandi magyarokat és szlovákokat, de a felsorolásból még mindig kimaradtak a csehek, a romák és a szintik, illetve a bécsi magyarok. Ausztria ugyanis az egyetlen ország, ahol az emigráns magyarok csoportja is jelen van, akárcsak az őshonos burgenlandi magyarok csoportja, akiket már a 11-12. században odatelepítették határvédelemre. Ezért egy kicsit mindig visszás, hogy külön beszélünk a két csoportról, hiszen egységesen ausztriai magyarokról kellene beszélni.

Ebben az évben az elismert autochton népcsoportok ernyőszervezete, az Osztrák Népcsoportközpont kezdeményezésére készült egy manifesztum. Ebben a népcsoportok közösen fogalmazták meg követeléseiket. A jelenlegi osztrák kormány jogalkotási programjában szerepel az 1976-ban született népcsoporttörvény átdolgozása, ez képezhette a követelések alapját. A népcsoportok azt kérték a kormánytól, hogy minden kisebbséget azonos jogok illessenek meg, s ez kerüljön be az osztrák alkotmányba is. A követelések között szerepel többek között a kisebbségi jogok védelme az oktatás, a kultúra és a hivatali nyelvhasználat területén.

Sokkal nagyobb problémát jelent az osztrák kisebbségpolitikában az úgynevezett „új kisebbség” megjelenése, ami nem új keletű probléma, de míg a 2001-es cenzus alapján a hat elismert kisebbség létszáma mindössze a teljes lakosság alig több mint 1%-át teszi ki, addig a migrációs eredetű diaszpóráé a teljes lakosság 9%-a, azaz több mint 700 ezer fő. Ők azonban nem tartoznak az elismert népcsoport kategóriájába. Ez a csoport áll napjaink osztrák kutatásainak középpontjában. Összetételük és nyelvük különböző: a '60-as években érkező spanyol, török és jugoszláv vendégmunkásokat felváltották a főként horvát, bosnyák, de kelet-európai politikai menekültek is. Ezeknek a nyelvcsoportoknak nem megoldott az anyanyelvi oktatása.

nyest.hu: A bécsi és burgenlandi magyarok összetartozónak érzik magukat?

Szoták Szilvia: Több alapvető különbség van a két népcsoport között. Először is a legfeltűnőbb különbség számbéli. A bécsi magyarok csoportja egy tizenöt ezres emigráns csoport, akik legtöbben '56 után emigráltak, bár a 13-14. századtól kimutatható Bécsben a magyar diákok csoportja, és ott voltak a szabadkőművesek és a testőrírók is. Ezenkívül a '80-as évek közepétől érkezett még Erdélyből egy nagyszámú migráns csoport, illetve a délszláv háború okán a vajdasági magyarok egy csoportja. Így a bécsi magyarok viszonylag vegyes képet mutatnak. A burgenlandi magyarok ezzel szemben több évszázada azon a területen élnek (összesen 6641 fő). Ők nagy múltra visszatekintő, archaikus nyelvet beszélő népcsoport, akiknél azonban már inkább államnyelvi dominancia figyelhető meg. Az is fontos különbség, hogy Burgenlandot Trianon után elhagyta az értelmiség. Bár mára ez a népcsoport kitermelte a saját értelmiségét – ami főleg a négy település lelkészeiből, az iskolában tanítókból áll –, sokan közülük nem itt találnak munkát, és elköltöznek vagy ingáznak, és csak hétvégén jönnek haza Bécsből. A két csoport tehát eltérő igényekkel és más érdeklődéssel jellemezhető, de a fennmaradás záloga az összefogás.

nyest.hu: Ausztria hogyan viszonyul a kisebbségeihez?

Szoták Szilvia: Szakértők szerint az osztrák kisebbségpolitikai döntések általában ad hoc jelleggel alakultak, nélkülözve a hosszú távú tervezést. Ráadásul ezek a döntések általában az aktuális bel- és külpolitikai elvárásoknak feleltek meg, ahogy ezt Baumgartnernél olvashatjuk. Ezt támasztja alá az is, hogy a különböző népcsoportok elismerése nem egy időben történt. Emellett a jogi dokumentumok sem egységesek. A tartományok között, de országos és önkormányzati szinten is jelentős különbségek figyelhetők meg.

Az 1976-os a népcsoporttörvényhez kapcsolódóan született egy rendelet a népcsoporttanácsokról. Ez annyit jelent, hogy az elfogadott kisebbségek népcsoporttanácsot hozhatnak létre (a német a Volksgruppent használja, ami népcsoportot jelent szó szerint, a kisebbség= Minderheit kifejezéshez negatív konnotáció társul). A magyarok már 1979-ben megalakították a sajátjukat, elsőként a többi népcsoporthoz képest, hiszen számukra nagy előrelépés volt, hogy a '76-os törvény értelmében elismert népcsoport lettek. A horvátok például, akik korábban kaptak előjogokat, féltek, hogy ez a tanácsi rendelet megnyirbálja a jogaikat, és évekig nem is alapítottak népcsoporttanácsot.

nyest.hu: Mit tehet egy népcsoporttanács?

Szoták Szilvia: Az 1976-os népcsoporttörvény értelmében minden autochton kisebbség létrehozhat népcsoporttanácsokat, amiknek javaslattételi jogköre van, döntésekbe azonban nem szólhat bele. A magyar népcsoporttanács tizenhat fővel működik most, nyolc burgenlandi és nyolc bécsi tagja van. A jogharmonizációs törekvés és a kisebbségek fentebb említett követeléseinek következtében talán lesz változás ezen a téren is, és esetleg megvalósul a külön kisebbségi pénzalap is.

Ha sikerül pozitív változásokat elérni, az különösen fontos lehet napjainkban. Ma ugyanis mindegyik kisebbségi nyelv visszaszorulóban, veszélyeztetett helyzetben van Ausztriában.

nyest.hu: Mi ennek az oka?

Szoták Szilvia: Egy nyelv akkor kerül veszélyeztetett helyzetbe, ha használata korlátozott, ha az iskolában teljes körűen nem használható, így tehát jobbára az informális terekre szorul vissza. Ez a definíció szerint a világ legtöbb őshonos és emigráns kisebbségeinek nyelve veszélyeztetett. S ha csak az elmúlt évek történéseire gondolunk, akkor a szlovákiai nyelvtörvény, vagy az ukránosító törekvések is alátámasztják: a felvidéki és kárpátaljai magyarok, de a Kárpát-medence vagy a nyugati emigráció magyarságának nyelve is veszélyeztetettnek minősül.

Azt, hogy egy nyelv a veszélyeztetettség mely fokát éli meg, vagy miért kerül veszélyeztetett helyzetbe, több tényező befolyásolhatja: ilyen a közösség létszáma vagy az asszimiláció mértéke. Az egyik legjelentősebb szerepe azonban az oktatásnak van. Az ausztriai kisebbségek persze létszámukat tekintve kis közösségek, így már ebből kifolyólag is magukban hordozzák a fogyás, az asszimiláció veszélyét.

Ha csak a magyarokról beszélünk, akkor az 1994-es Burgenlandi kisebbségi iskolatörvényt kell megemlíteni, amely a tartományban élő magyarok, horvátok, és romák oktatási jogait szabályozza a különböző oktatási szinteken. A törvény legfontosabb eleme, hogy nem korlátozódik a magyarlakta településekre. Az elemi iskolákban engedélyezi a kétnyelvű oktatást, illetve egynyelvű osztályok, iskolák működését is. Utóbbi esetben az államnyelvet heti hat órában kell kötelezően tanulni. Ezzel az oktatási formával a szülők általában nem élnek, mert attól félnek, hogy gyermekük nem fogja megfelelő kompetenciával elsajátítani az államnyelvet.

Középiskolai szinten kétnyelvű oktatást engedélyez a törvény. Burgenlandban a felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumot a tartomány egyik legjobb iskolájaként tarják számon. Anyanyelvi tanárok oktatnak, akik nagy toleranciával, megőrizendő értékként beszélnek a magyarok által beszélt helyi dialektusról, erősítve ezzel a beszélők nyelvi tudatát. Azonban hiába a példás a jogi keret, ha a népcsoport nem használja ki a lehetőségeket, nem akar, vagy nem tud élni jogaival.

A bécsi magyarok helyzete ebből a szempontból még rosszabb, oktatási jogaikat a törvény nem rendezte. Bécsben csak délutáni vagy hétvégi iskola keretében lehet magyarul tanulni. Probléma az is, hogy az osztrák kisebbségi politikában a területiség elve érvényesül. Így az az érdekes helyzet állt elő, hogy csak a bécsi és Bécs-környéki magyarokat fogadták el önálló népcsoportként, annak ellenére, hogy minden tartományi székhelyen élnek magyarok: Grazban, Innsbruckban, Salzburgban, Linzben is. Csakhogy ők nem rendelkeznek kisebbségi jogokkal. Így ha egy magyar elköltözik Burgenlandból, elveszti kisebbségi jogait.

Nehézséget jelent az is, hogy bár a burgenlandi magyar egy nagyon értékes, archaikus dialektus, nincsenek meg benne a legújabb kifejezések. Amikor egy ottani magyar azt mondja, „megyek a Bezirkshauptmannschaftba” (járási elöljáróság), az egyszerűen azért van, mert erre a kifejezésre nincs saját magyar szavuk, így a németből pótolják a hiányt.

nyest.hu: Vannak azért reménykeltő, előremutató kezdeményezések?

Szoták Szilvia: A 80-as évektől folyamatosan vannak pozitív változások. A burgenlandi magyarok nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományok ápolására: tradíciója van a népszínműveknek, a műdaloknak és az operetteknek, mert az ottaniak ezt ismerték meg nagyapáiktól. A felsőőriek és az alsóőriek is minden évben színre visznek egy-egy népszínművet, aminek ott helyben óriási sikere van. Aztán például idén ünnepli 90. évfordulóját az Alsóőri Dalárda. Szintén helyi, alsóőri hagyomány, a Máté- és János-passió itt ismert változatát is eléneklik évente húsvétkor a templomban.

1968-ban megalakult a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, amit a kormány is elfogad; ez az egyesület képviselik a burgenlandiak jogait különböző fórumokon. A burgenlandi iskolákban napjainkban majdnem 3000 diák tanulja a magyart – igaz, többnyire idegen nyelvként, így ez az oktatási forma nem kedvez a nyelvcsere megfordításában. A hetvenes évekhez képest nagyon sok pozitív változás történt, mind az oktatás, mind a kisebbségi jogok területén. A gond az, hogy az utolsó pillanatban. Sajnos olyan jogok ezek, amikkel a közösség már nem akar, vagy nem tud élni.