nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A ló vagy a Trabant?
Tartalomhoz a forma?

Egy irodalmi formát sokféle tartalommal meg lehet tölteni. Az, hogy milyen minőség születik, leginkább attól függ, mennyire gazdag ez a tartalom, és mennyire illeszkedik a formához. Lássuk, hogy lenyomja-e a ló a Trabantot?

Fejes László | 2012. május 6.
|  

Mielőtt a dalszövegek részletes vizsgálatába fognánk, hallgassuk meg a két dalt! Mivel a videó nem tartozik a dalhoz, lehetőleg először a szövegre figyeljünk, inkább olvassuk az elhangzással párhuzamosan a szöveget! (Később visszatérhetünk a képekben való gyönyörködésre is.)

Bordódi Kristóf lovára száll,
Felfelé száguld, hol nincsen határ.
Csillagos ég alatt álmokat űz,
Éleszd a lángot, égjen a tűz!

Fehér szobában nyáréjszakán,
Illatos ágyban fekszik a lány,
Szemében könnyek, hiába vár,
Bordódi Kristóf lovára száll.

Ne sírj, virágom, ne sírj anyám,
Láttok még engem a ház udvarán –
Bordódi Kristóf búcsúzik már,
Felfelé száguld, hol nincsen határ.

A földtől már távol, az éghez közel,
Száguldó szélvész ragadja el.
Lelkében lángol az emésztő tűz,
Csillagos ég alatt álmokat űz.

Bordódi Kristóf a ház udvarán,
Hat fehér gyertya a két oldalán.
Sír fölé hajlik egy magányos fűz,
Éleszd a lángot, égjen a tűz!

K. úr családjával Szombathelyen élt,  
Indultak nyaralni, de a mama félt,
Ne rohanjunk Dönci, olyan szép a táj!
Tudják a gyerekek, te vagy a király!
Tudják a gyerekek, te vagy a király!

B. elvtárs Szegeden a Volgájába szállt,
A hátsó ülésen a titkárnője várt,
Hátraszólt a sofőr: Főnök, mi a cél?
Gyerünk Balatonra, ami belefér!
Gyerünk Balatonra, ami belefér!

Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac!
Az élet nem álom, holnap ébredek

K. úr megérezte, eljött az idő,
Férfimódra vezet, reszkessen a nő!
Előz a kanyarban, a gumi szinte ég,
Hátul a két gyerek, szembejön a Vég!
Hátul a két gyerek, szembejön a Vég!

Keletről a Volga Siófokhoz ért,
B. elvtárs ott hátul a lényegre tért,
Félrenéz a sofőr, a sziréna zúg,
Hétköznapi eset, vértől mocskos út.
Hétköznapi eset, vértől mocskos út.

Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac!
Az élet nem álom, holnap ébredek

Továbbolvasás előtt gondoljuk végig a következőket!

Mi a közös a két szövegben? (Gondoljuk végig a tartalmi és a formai jegyeket is!)

Melyik dal tetszik jobban? Melyik dalszöveget tartjuk jobbnak? (A kettő nem feltétlenül esik egybe!) Hogyan tudnánk választásunkat érvekkel alátámasztani?

Melyik dalnak lenne nagyobb esélye arra, hogy bekerüljön a Nemzeti alaptantervbe? Miért?

Tartalomhoz a forma?
Forrás: scalemodelnews.com

Hasonlóságok és különbségek

A két szöveg között vannak szembetűnő hasonlóságok. Mindkettő története utazásról szól, és mindkettő halálesettel ér véget. Ezekkel kapcsolatban azonban azt is könnyen észrevehetjük, hogy míg a Bordódi Kristóf esetében egy szálon fut a történet, az Országút bluesban két szálon fut, és csak a végén találkozik. Hasonlóképpen megállapíthatjuk, hogy a Bordódi Kristófnak egy főszereplője van (a lány, illetve az anya alakja szinte csak kellékként bukkan fel), addig az Országút bluesban több plasztikus szereplő is van, akik ha egy-egy sorban is, de önálló személyiségként jelennek meg, vagy meg is szólalnak ( a „mama”, a sofőr és B. elvtárs) – legfeljebb a gyerekek alakjai kidolgozatlanok.

Az érettségizők dolgát megnehezítendő a ballada terminus két különböző műfajt is jelöl: a szövegben említetten kívül jelölhet lírai műfajt, a dal egyik formáját. A két fogalom kapcsolata nem véletlen: műfajtörténetileg összefüggenek.

Mivel Arany Jánosnak köszönhetően a ballada műfajával a középiskolában mindannyian megismerkedünk: tudjuk, hogy a ballada epikus történet dalban elbeszélve. Azt is megtanuljuk, hogy a balladára jellemző a kihagyásos elbeszélésmód, azaz hogy a cselekmény lényegi elemei kimondatlanul maradnak, és csak a szövegösszefüggésből következtethetőek ki. Ezért szoktunk balladai homályról beszélni. Nem nehéz észrevenni, hogy a két dalszöveg ballada, de legalábbis a balladai szerkesztésmód elemei jelennek meg benne. Figyeljük meg, hogy a szereplő halála egyik szövegben sincs kimondva. Bordódi Kristóf halálát abból sejtjük meg, hogy az ember tipikus élethelyzetekben nem szokott hat gyertya között feküdni, illetve a sír fölé hajló fűz képe is csak úgy nyerhet jelentést, ha az a főhős sírja. Az Országút bluesban is csak a szembejövő Végről, illetve a vértől mocskos útról kapunk közvetlenül értesítést, magára az ütközésre ezekből kell következtetnünk. (A refrén viszont kilóg a balladai szerkezetből, nem is kapcsolódik közvetlenül a történethez.)

Miről szólnak?

A Bordódi Kristóf meseszerű, a középkorra emlékeztető környezetben játszódik, azaz abban a közegben, ahol a balladák szoktak. Pontos időpontot és helyszínt nem tudnánk megnevezni, a ló mint a közlekedés default eszköze azonban ezt sugallja. Az, hogy a hős az éghez közel száguld, meseszerű környezetre utal.

Bordódi Kristóf?
Bordódi Kristóf?
(Forrás: Wikimedia Commons / Pisanello)

A szöveg furcsasága, hogy a hős vágyairól, céljairól, eszméiről nem tudunk meg semmit. Világos, hogy otthagyja a családot, a hétköznapi életformát: ahelyett, hogy átadná magát a szerelmi boldogságnak, valamiféle magasztosabb – vagy legalábbis annak vélt – ügyért áldozza fel magát. Arról azonban nem tudunk véleményt alkotni, hogy valóban fontos és nemes ügyért indul el, vagy csak az ifjúkori hév vakítja el, és feleslegesen rohan a vesztébe. A hallgatót megszólító „Éleszd a lángot, égjen a tűz!” sorról sem világos, miféle lángról és tűzről szól, csupán azt érezzük, hogy valamiféle szimpátiát, együttérzést keres a hős számára. Az a benyomásunk, mintha a szerző egyfajta formai játékot űzne: megpróbál írni egy balladát, ami nem szól semmiről. Hozza a ballada formai jegyeit, hangulatát és minimális tartalmi követelményeit (elbukó hős, vele rokonszenvező szereplők és lehetőleg hallgatóság), de ezen túl semmiféle tartalommal nem tölti meg. Ennél üresebb a szöveg már csak akkor lehetne, ha a főhősnek neve sem lenne (mondhatni: ha még neki sem lenne neve).

Ezzel szemben az Országút blues majd kicsattan a késő Kádár-kor realitásának elemeitől. Szemünk előtt szinte életre kel K. úr, aki (feltehetően valamelyik KGST-országból származó) kocsijának volánja mögött kiskirálynak érzi magát, akárcsak a Volgája hátsó ülésén titkárnőjét markolászó B. elvtárs. Céljuk a kor földi paradicsoma, a Balaton, ahol a boldogság netovábbja helyett mégis a Vég vár rájuk. A figurák felvonultatása egyfajta rendszerkritika is: a „népi demokráciában” éppúgy vannak urak és közemberek, mint máshol.

Hétvége az NDK-ban
Hétvége az NDK-ban
(Forrás: Wikimedia Commons / Deutsches Bundesarchiv, Bild 183-U0708-0012;)

A halál előtt viszont mindenki egyenlő: ezt mondja ki egy másik irodalmi műfaj, a haláltánc is. A haláltánc általában úgy épül fel, hogy felvonulnak a halottak, akik a társadalomban egészen különböző pozíciókat foglaltak el, ám a halált egyikük sem kerülhette el. Az országút blues felfogható egy minimalizált haláltáncnak is, hiszen a szereplőkkel éppen csak megismerkedünk, életük máris véget ér. Ugyanakkor a haláltánc kétféleképpen is kapcsolódik a balladához (túl azon, hogy a halál a balladának is tipikus tartalmi eleme). Az egyik egy irodalomtörténeti tény, hogy a ballada műfajának legjelentősebb magyar művelője, Arany János egyik legismertebb verse, a Híd-avatás is haláltánc. A másik kapocs nyelvtörténeti: a ballada szó eredeti jelentése ’tánc’.

Eredményhirdetés

Az, hogy a két szöveg közül kinek melyik nyeri el a tetszését, természetesen ízlés kérdése – ráadásul ezt óhatatlanul befolyásolja a zene is, ami szintén ízlésfüggő. Ha azonban a szövegek sikerültségét kell vizsgálnunk, mindenképpen abból kell kiindulnunk, hogy mindkét szerző balladát kívánt írni. Lehet, hogy nem azonnal, de azt joggal feltételezhetjük, hogy a szöveg formálódása során a szerzők felismerték a balladává alakítás lehetőségét, és tudatosan törekedtek a műfaj jellegzetességeinek érvényesítésére. Úgy tűnik, Bródy Jánosnak más célja nem is volt, mint a forma megalkotása, hiszen a dal tartalmilag nem nyújt többet, mint amennyi a forma kitöltéséhez szükséges: ennek köszönhetően nem tarthatjuk többnek, mint érdekes formai kísérletnek. Ezzel szemben az Országút blues szerzője (Földes László?) sikeresen találta meg azt a formát, amelyben tömören, plasztikusan tud ábrázolni egy mindennapi tragédiát, és felesleges pátosz nélkül, ironikusan el tudja mondani, amit a magyar irodalom legkorábbi fennmaradt alkotásából is tudunk: egy ember sem kerülheti el a vermet, mind ahhoz járók vagyunk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 scasc 2012. május 6. 10:25

Te is új formával próbálkozol? :-)

Információ
X