-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Mindennapi életünket számtalan rítus szervezi. Gondoljunk a szertartásosan elfogyasztott reggeli kávéra vagy teára, a napindító vagy –záró edzésre, a vasárnapi családi ebédre. Mindnek jelentése és jelentősége van. De vajon milyen jelentése lehet az előző napi mérkőzésről vagy versenyről szóló tudósítás elolvasásának? Mi teszi érdekessé, ha már láttuk a helyszínen vagy a televízióban?
A tradicionális társadalmakban elsősorban a vallási rítusokban jelentek meg azok a szimbólumok, amelyek magukba sűrítették, ami a világról tudható. Ilyen szimbólum például a víz (az élet vize, a megtisztulás eszköze), ami a születéshez, újjászületéshez köthető, a keresztelések egyik központi eleme. Vagy a bor, a szőlő újjászületett formája, amit kezdetektől az istenek italának tartottak, benne az élet és halál transzcendenciája mutatkozik meg. Fontos motívuma a Bibliának (Krisztus vére, az emberi lélek felemelkedése), központi eleme ezért a szentmiséknek, de a görög-római mitológiában is megtalálható (Dionüszösz, illetve Bacchus az öröm, mámor istenei, akik ugyanúgy meghalnak és feltámadnak, mint Krisztus).
A rítus eredeti (szakrális) jelentése – visszatérő szokás, szoros kapcsolatban a vallás megnyilvánulásaival – mára azonban jócskán kitágult. A modern társadalmakban ugyanis egyre inkább szekuláris formában valósul meg, követve a nyilvános kommunikáció formai és tartalmi változásait. A rítusok a társas viselkedés sajátos formái, kötődéseket hoznak létre, fokozzák a kapcsolat intenzitását a résztvevők, a szimbolikus tartalmak és a közösség tagjai között (üdvözlés-kézfogás, gratuláció, vagy éppen kedvenc sportolónk vagy csapatunk biztatása).
Kommunikációs szempontból rítusnak tekinthető minden olyan megvalósulás, amikor a forma a hangsúlyosabb, és a kivitelezés lényeges az interakció érvényességében és sikerességében. A kommunikáció sok esetben elsődlegesen rituális funkciójú, és majdnem minden esetben tartalmaz rituális elemet. E felfogás szerint a kommunikáció célja nem az üzenetek térben való továbbítása, hanem a társadalom időbeli összetartása, nem az információközlés, hanem a közös meggyőződések reprezentációja.
A sport mint rítus
A sport történelmi tapasztalatokon és normákon alapuló játékos és szimbolikus cselekvésforma, emocionális töltettel rendelkezik, értékközvetítő, identitáserősítő, és identitást reprezentáló. A különböző sportesemények a tradicionális és modern társadalmak rítusainak tekinthetők. Mint rítusok formalizáltak, nyilvánosan megfigyelhető és felismerhető társas cselekvési mintázatok.
A sportban a szimbólumok az identitás kialakítói, megerősítői és őrzői, értéket hoznak létre, rítusokat alakítanak. Szimbólumként működnek például a történetek, azok a narratívák, amelyek egy klub, sportág, de akár egy nemzet identitását is erősíthetik (pl. Puskás Öcsi történetei). De szimbolikusak a sport formalizált, ismétlődő eseményei (pl. a himnuszok eléneklése, kezdőrúgás, az olimpia megnyitása), egy-egy sportág szaknyelve, egy csapat stratégiai jelzései vagy tárgyiasult szimbólumai (pl. olimpiai gyűrű, egy klub címere). A sport rítusai között elkülöníthetünk formális rítusokat, szertartásokat, amelyeket különleges helyen és időben tartanak, különleges figyelmet vonzanak (például a különböző versenyek, csapatmérkőzések), valamint a formalizált hétköznapi tevékenységeket (mint a reggeli futás, vagy a napi edzés).
Formalizált cselekvések, nyelvi rítusok egy-egy mérkőzésen
Egy-egy sportmérkőzésen különböző csapatok rituális küzdelme folyik valamilyen hatalmi pozícióért. Mint rítusban egy kollektív identitás jelenik meg: a himnuszok (nemzeti és csapat), a zászlók, mezek, feliratok, koreográfiák lojalitást mutatnak. Kollektív tudatot és emlékezetet, erős érzelmeket generálnak. A mérkőzések előre meghatározott rendben, mindenkire érvényes és mindenki által elfogadott szabályok szerint zajlanak. A csapat tagjai (ide értve az edzőt, masszőröket, orvosi stábot is) előre meghatározott szerepek szerint cselekednek, kölcsönösen függnek egymástól. A mérkőzés kötött formátuma pedig ezt egyszerre kifejezi és megerősíti. Az esemény ceremoniális, hasonlóan a vallási rítusokhoz: a csapatok bevonulása, himnuszok, sípszó, kezdőrúgás, félidő, a gólok után felhangzó indulók, biztatások.
Minden szereplőnek előre kijelölt szerepe és helye van (a kapus a hálót védi; a hátvéd a középpályások mögött van, feladata a kapus támogatása; a „söprögető” vagy középhátvéd feladata szintén a védelem biztosítása, de elhelyezkedése rugalmasabb, kötetlenebb), működését formális testület felügyeli (labdarúgó-szövetség, játékvezetők, asszisztensek). Magas fokon szervezett és szabályozott a viselkedések köre, sorrendje, menete. Meghatározott rendet követ, rituális, és egyfajta hatalmat reprezentáló a stadionban a szurkolói szektorok kialakítása is: hazai és vendégszurkolók aránya, helye.
A mérkőzések rituális jellege, valamint az azt kísérő érzelmi megnyilvánulások rávilágítanak mindezek összekötő és identitáskifejező szerepére: a csapattal, nemzettel és az általuk reprezentált értékrenddel való szurkolói azonosulás az egyént egy nagyobb csoporthoz köti.
Intézményesített rítus
A ritualizáltság, a közösség integrálása, az értékek megjelenítése szempontjából talán a mérkőzésnél is fontosabbak a médiaközvetítések, vagyis azok a médiaesemények, amelyek az eredeti lokális ceremóniákat nagyobb közönség elé tárják, bevonva a rítusba ily módon a televíziós közvetítés nézőit is. A rítus így már nem csupán közvetlen formában, kisebb közösségen belül valósul meg, hanem intézményesítetté válik. Nem egyszerűen másolatai az eredeti eseménynek, hanem önálló szimbolikus rítusok, amelyeket a média nem egyszerűen bemutat, hanem aktívan alakít is. Lényeges ugyanis, hogy mit emel ki, minek ad hangot, mit támaszt alá képpel. A médiaközvetítés segítségével az esemény rituális ideje kitágul – nem korlátozódik a mérkőzés 90 percére, hiszen van egy felvezetője és egy utóhangja is.
(Forrás: Fortepan/Kovács Márton Ernő)
Ezek a beszélgetések átmenetet képeznek a mérkőzés előtti és utáni hétköznapi, profán rutin, valamint a mérkőzés szent ideje és tevékenységei között. Tagolják a társadalmi időt és tevékenységek rendjét, és megfogalmazzák a kollektív emlékezet elemeit (korábbi eredményeket, mérkőzésekhez kapcsolódó történeteket) erősítve az identitást. Segítik a szereplők (játékosok és helyszínen szurkolók, klubvezetők, a megkérdezett szakértők, a stúdióbeszélgetés résztvevői), valamint a közvetítés nézői közötti azonosulást, hangsúlyozva és kontrasztálva az eltérő csapatidentitásokat.
Rituálisan viszonyul a helyzethez a lelátó közönsége is, amelyik a csapatát biztató nyelvi rigmusokkal ünnepel. Ennek egyik legjellegzetesebb rítusa, amikor a szurkolók a hangulatért felelős szpíkerrel folytatnak párbeszédet. A kommentátor a kapott gólok esetében a feszültség kioldója, a mentség keresője, lőtt gólok után pedig az öröm hírnöke:
A stadion mint templom
A stadion, a futball temploma, a hazai csapat szent helye. S ahogyan egy templomban az ülésrend rituálisan kialakított, úgy egy stadion lelátójának szektorai is rituálisan osztottak. A hazai csapat kezdő térfelének kapuja mögött kapnak helyet a csapat legelkötelezettebb szurkolói, az ultrák. A csapatok pályára vonulásának oldalán foglalhat helyet a VIP, a hazai csapat ultráival szemben a vendég csapat szurkolótábora. Az egyes szektorok akár külön elnevezést is kaphatnak: hazánkban a Vasas FC stadionjában a hazai szurkolóknak fenntartott szektorok a klub egykori kiválóságairól („szentjeiről”) kapták a nevüket, a vendégszektorok pedig olyan játékosokról, akik a Vasas mellett a négy fővárosi, nagy rivális klub egyikében is játszottak. A DVTK-nál a hazai szurkolóknak fenntartott szektor a Napos oldal. Az elnevezés metaforikusan utal az örömre, derűre, amit a mérkőzés alatt érezhetnek a szurkolók (a csapat indulója is tartalmazza: Hajrá, Diósgyőr! - Diósgyőr!/Kacagva süt ránk az égről a nap./ Együtt vagyunk, győzni fogunk!/ Elvisszük, nem hagyjuk a pontokat).
Megfigyelhető ismétlődő formalizált cselekvések kapcsolódnak a játékosok cseréjéhez is, amit a pályán a partjelző táblája mutat, a levonuló játékos és a szurkolók párbeszéde (a játékos tapssal köszöni meg a biztatást, a szurkolók a játékot), a közvetítésben pedig a kommentátor értékelése.
Szimbolikus a mérkőzések lezárása is, ami a pályán olykor rendkívül szemléletes: például a játékosok egymás kezét fogva meghajolnak a szurkolók előtt, majd közelebb futva a lelátóhoz, tapsolva ünnepelnek a közönséggel. Ezt követően pedig közösen éneklik el a himnuszt.
A lezárás a közvetítés esetében is – hasonlóan a félidők lezárásához – rituális, aminek nyelvi cselekvéseit a kommentátor fogja össze: minden esetben összefoglalja, értékeli az esemény történéseit, hangulatát, illetve megfogalmazza a várakozásokat. A kommentátornak egyébként az egész esemény közvetítésében kiemelt szerepe van. Egyrészt azért, mert az esemény formalizált cselekvéseit összefogja, nyelvileg megjeleníti, másrészt pedig azért, mert segíti a bevonódást, a résztvevők azonosulását, az identitás reprezentálását (például a többes szám első személyű igealakok használatával).
A befogadói helyzet nem csupán a helyszínen, a lelátókon ritualizált, hanem a különböző közösségi tereken is, ahol szurkolók gyűlnek össze már jóval a meccs kezdete előtt, hogy kivetítőkön kövessék az eseményeket, a közösségi médiában posztolják élményeiket, véleményüket, illetve otthon is, ahol a mérkőzés előtt például rituálisan megtöltik a hűtőket.
Az egyes sportmérkőzések tehát normákon alapuló szimbolikus cselekvésformáknak tekinthetők, ahol az ismétlődő és felismerhető cselekvéseknek értékközvetítő, identitást erősítő és reprezentáló szerepe is van. Az események befogadáskor (helyszíni szurkoláskor, a közvetítések megtekintésekor) nem csupán a rítus felismerése a lényeges, hanem az általa történő bevonódás, a csapattagokkal történő azonosulás. A média ez esetben a hozzáférést biztosítja.
Felhasznált irodalom:
Andok Mónika 2017. A kommunikáció rituális elmélete. Gondolat Kiadó. Budapest.
Jánk István 2019. Nyelvi előítélet és diszkrimináció a magyartanári értékelésben. Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra.
Neulinger Ágnes 2013. Világi rítusok, családi rítusok. Szociológiai Szemle, 2013/3 102–120
Péter László 2010. „Ha kell, akkor meghalunk a pályán”. A foci mint jelenség: a mai román labdarúgás mint szimbólum és társadalmi rítus. Erdélyi Társadalom 2010. I.–II. 9–28
Péter László 2014. Labdarúgás és vallás. Néhány elméleti szempont. Keresztény Magvető 120/1 49–64
Voigt Vilmos 2010. Rítuskutatás a kortársi folklorisztikában (és ehhez némi távlatok). Magyar Egyházzene. 219–224
Paul M. Pedersen, Pamela Laucella, Edward Kian, Andrea Geurin szerk. 2016. Strategic Sport Communication. (Second Edition) Human Kinetics
Császi Lajos 2001. A média szimbolikus ceremóniái. Jel-Kép 2001/1 3–18
H. Tomesz Tímea 2015. A tartalomhoz forma. A tömegkommunikáció szövegfajtái történeti és pragmatikai keretben. Líceum Kiadó. Eger.