nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • mondoga: @mondoga: folyt. "A cáfolatot sokan máig nem emésztették meg, a történészek egy része azót...
    2019. 08. 23, 22:18  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: "A magyar nyelv finnugor eredetének bizonyítása és az egyre sokasodó kora közé...
    2019. 08. 23, 21:52  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: "A kinyilatkoztatás tehát megtörtént, már csak a tényeket kell hozzáigazítani....
    2019. 08. 23, 21:41  Hun‒ugor géntangó
  • seta92: @Cypriánus: Németh, Klima és társaik nem hajlandók szóba állni Neparáczkiékkal, aztán meg ...
    2019. 08. 23, 20:29  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: @zegernyei: Jó, felejtsük el a címet, mert bár az bosszantott fel elsőre, vélh...
    2019. 08. 23, 20:16  Hun‒ugor géntangó
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
171 éve hivatalos nyelv a magyar
„Semmit rólunk nálunk nélkül!”

V. Ferdinánd 1844. november 13-án szentesítette azt a törvényt, mely Magyarországon kimondta a magyar nyelv hivatalossá tételét – a reformkor egyik nagy munkával elért sikere volt ez. Az évtizedeken át folytatott küzdelem egyik, noha sokáig kéziratban maradt állomása Széchenyi István Hunnia című írása, melyben a szerző a latin helyett a magyar hivatali nyelvvé tétele mellett foglal állást.

Horváth Krisztián | 2015. november 13.
|  

Széchenyi már a Stádiumban (1833) utal a magyar nyelv helyzetének rendezésére: az ott felsorolt 12 pontos akciótervének egyik pontja szerint a törvényhozásban a magyart kell használni a latin helyett. A hivatalos magyar államnyelvvel kapcsolatos gondolatait Hunnia című kéziratában fejtegeti tovább: e műve először azonban csak 1858-ban kerül nyomdába. Könyvében Széchenyi alaposan végigveszi azon okokat, melyek miatt az 1835-ös évig (amikor kéziratát lezárja) a magyar nem lett Magyarország államnyelve, de elemzi azokat a hasznokat is, melyek a magyar hivatali nyelvvé tételéből származnának – úgy Magyarország és a magyarság, mint az uralkodó dinasztia és a hazai nemzetiségek számára is.

A Hunnia reprint kiadásának címlapja
A Hunnia reprint kiadásának címlapja

Széchenyi műve elején leszögezi, hogy a magyarság hajdani állapotához képest „valódi nagyságot tekintve” folyton zsugorodik. Sajnálattal állapítja meg azt is, hogy a magyart „nem egy napi, nem egy évi, de számos évek mostohasága sülyeszté oda, ahol ma teng.” (136. oldal) A magyarság korabeli állapotának okát abban látja, hogy a magyar állam nyelve a latin, nem pedig a magyar.

„Minden nép, akár merre forduljunk is a világ hátán, saját anyanyelvével egész kiterjedésben él; és még a Magyarországon létező népségek is részesülnek e közáldásban odakünti focusaik, anyagyökereik által; mert az Oláhnak nyelve Oláhországban, a Szláv nemzetségnek szózata a Muszkaság és Szerbek közt, a Görögé továbbá az uj Hellasban, a Németé végre több országokban hivatali, törvényes nyelv. [...] Csak a Magyar van – az emberiség közt egyedüli példa – ezen minden emberek közös jogából kitagadva!” (218. oldal)

Az idős Széchenyi még láthatta a Hunnia kiadását
Az idős Széchenyi még láthatta a Hunnia kiadását
(Forrás: Wikimedia Commons / Franz Kollarz)

Széchenyi vizsgálódásai során arra jut, hogy a latin a magyar országgyűlések akaratából tölti be a hivatalos nyelv szerepét. Megállapítja azt is, hogy bár a „magyar nyelv eddig ugyan üldözve nyilván nem volt, de a nemzeti kívánatok legtermészetesbét ugy szólván csak türni vagy mindenesetre nem eléggé pártolni már szintannyi, mint üldözés” (167. oldal).

Korábban már olvashattunk arról, hogy Báróczi Sándor A védelmeztetett magyar nyelv című 1790-ben megjelent írásában kiáll a magyar nyelv hivatalossá tétele mellett – gondolatai visszaköszönni látszanak a Hunnia lapjain. Széchenyi alapos vizsgálódásai során azonban mindenekelőtt azt kénytelen leszögezni a Hunnia oldalain, hogy 1790 óta vajmi kevés történt annak érdekében, hogy a latin helyébe a magyar kerüljön hivatali nyelvként. Széchenyi tehát megismétli Báróczi 1790-es igényét a magyar nyelv helyzetét tekintve:

„Minden vágyaink, reményink, aggódásink egybevont czélja csak az:

Hogy a latán [latin] helyibe iktassék a magyar.

Ennél tovább menni nem szándékunk.” (104-105. oldal)

Széchenyi a Hunnia lapjain fenti gondolatait több szempontból is körbejárja.

Hunniát megszemélyesítő nőalak az 1920-as 5000 koronás bankjegyen
Hunniát megszemélyesítő nőalak az 1920-as 5000 koronás bankjegyen
(Forrás: Wikimedia Commons)

Nihil de nobis sine nobis

Széchenyi elébb sorra veszi a latin hivatali nyelv melletti érveket – majd Báróczihoz hasonlóan rendre el is veti azokat. A szerző a latin helyett a magyar hivatali nyelvvé tételét szorgalmazza: a Hunnia lapjain Széchenyi sokszor és hosszasan közvetlenül az uralkodó I. Ferenchez fordul, akit arról biztosít, hogy a magyar államnyelv egyáltalában nem veszélyeztetné az „austriai birodalmat”. Ez ügyben önmaga és minden magyar számára követendő tanácsként Széchenyi így fogalmaz:

„Testtel lélekkel ragaszkodni a most uralkodó dynastiához, vele osztani hüséggel azon sorsot, bár jó, bár rossz, melyet még a jövendő leplege borít, s hasznunkat, dicsőségünket, egész létünket egybeolvasztani hasznával, dicsőségével, egész létével.” (60-61. oldal)

A dinasztia iránti elkötelezettségén túl azonban Széchenyi megszólítja Magyarország nemzetiségeit is: ezeket is arról győzködi, miért is jobb nekik a latin helyett a magyar államnyelvű Magyarországon élni. Érvei közt talán a legfontosabb, hogy Magyarország az egyetlen, mely alkotmánya révén képes biztosítani a nemzetiségek számára is azt a szabadságot, mely Európa más részeiről hiányzik. Széchenyi biztosítja a nemzetiségeket arról is, hogy a magyar államnyelv nem korlátozná azok nyelvhasználati jogát:

„Beszéljen kiki a hogy tetszik, a hogy tud, s ez iránt ne háboritsuk egymást; csak országos- s közdolgaink folyjanak egy hangon, egy nyelven.” (69. oldal)

A szerzőnek meggyőződése, hogy a magyar alkotmányosság által garantált szabadság megőrzésében a hazánkban lakó nemzetiségek is érdekeltek. Erre így hívja fel a figyelmüket:

„Egyesüljetek tehát Hunnia minden nemzeti a magyar genius szárnyai alatt, s tartsátok hiven kebleitekben, hogy:

»Egyesség nélkül Hunnia semmi«.” (128. oldal)

A reformkorban jelennek meg magyar nyelven az első leírások az Egyesült Államokról: talán nem véletlen, hogy Széchenyi – ha nem is minden fenntartás nélkül – az Államokat hozza fel példaként a többféle kultúra és nyelv békés egymás mellett élésére.

Az Egyesült Államokat sasként ábrázoló térkép 1833-ból
Az Egyesült Államokat sasként ábrázoló térkép 1833-ból
(Forrás: Wikimedia Commons / Joseph & James Churchman)

„Ott nem gázol egyik a másiknak polgári sajátjában, nemzeti eredetiségében, emberi lelkében, de mindenki háboritlan éli élte napjait, békében veszi előditől s adja utódinak nemzeti mindenét át, s a mi ezeknél határtalanul több, önlelkének legjobb világa szerint imádja Istenét.” (118-119. oldal)

Végezetül pedig míg Báróczi 1790-ben még nem kevés elkeseredéssel állapítja meg a magyar nyelv ügyében, hogy „nálunk nélkül végeznek rólunk”, Széchenyi 1835-ben jóval optimistább. Fő „sarkalatként” előbb latinul – nihil de nobis sine nobis –, majd magyarul is megfogalmazza elvárását: „semmit rólunk nálunk nélkül”. Széchenyi optimizmusa, ha nem is minden vonatkozásban, de a magyar nyelv hivatalossá tételét tekintve 1844. november 13-án végül is beigazolódott.

Forrás

Széchenyi István: Hunnia. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1985 (reprint)

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
3 shanditiredum 2015. november 14. 09:32

@Szalakóta: a "hiba" az oszterákok szándékossága.

@cikkben: "az Oláhnak nyelve Oláhországban, a Szláv nemzetségnek szózata a Muszkaság és Szerbek közt,"

.

mikor volt nemzetiségi nyelv állami szinten elismerve a többi nemzetiség államában?

elárulom. semikor.

2 shanditiredum 2015. november 14. 09:26

a magyar nyelv is csak 1844-lett hivatalos Magyarországon. 54 év után. (minimum, az igény nyilvános megfogalmazása után).

ezért ÁLSÁGOS a szlávok azonnali nemzetiségi elismerésének követelése 1848-ban, mert

1. NEM A MAGYAROKON MÚLOTT. Magyarország az osztrákok által irányított ország volt, mint látható, törvényeit bécs hagyta jóvá.

2. a katonai támadás Magyarország ellen becstelenség volt, a nemzetiségi törvény (a magyar országház által) 1849-ben elkészült is életbe is lépett volna, ha nincs az osztrákok által ellenünk indított háború (szabadságharc).

3. a nemzetiségek ellenünk támadása az osztrákok kavarásának és a nemzetiségek hazug átverésének eredménye. ez látszik az 1849-es nemzetiségi törvény visszavonásából. és az 1851-ben elfogadott osztrák látszat-törvény elfogadásából és 1853-a visszavonásából.

4. a nemzetiségi törvény 1869-ben életbe lépett, amelyik európa legnemzetiségbarátabb törvénye volt, szabad nyelvhasználattal, szabad nemzetiségi oktatással és szabad saját nyelvű vallásgyakorlással. ez még ma sem létezik európa országaiban.

1 Szalakóta 2015. november 13. 12:44

Hiba volt kiemelni a magyar nyelvet, mint államnyelvet egy annyira sok nemzetiségű országban, mint Magyarországon.

Információ
X