nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • aphelion: @durek: "mert az alapszavaik ősi örökségként vannak azonosítva" Főnévként már az ős-ugorba...
    2020. 07. 02, 19:48  Mi is az az Uralonet?
  • Cypriánus: A nyelveket emberek beszélik, de nem kevertek bele genetikát. Egyszerűen nagy az időmélysé...
    2020. 07. 02, 19:19  Mi is az az Uralonet?
  • mondoga: @Libertate: Az idézett mondathoz: ez nyilvánvalóan nem igaz, a szerző görcsös erőlködése é...
    2020. 07. 02, 17:59  Mi is az az Uralonet?
  • durek: @aphelion: mert az alapszavaik ősi örökségként vannak azonosítva, Az elmélet tehát feltéte...
    2020. 07. 02, 17:28  Mi is az az Uralonet?
  • aphelion: @durek: "szerintem jogos az elvárás, hogy pl. a benn, bele, tőle, neki, vele, rá, róla, fe...
    2020. 07. 02, 17:17  Mi is az az Uralonet?
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Jane Austen a kommunisták ellen
Regény vécépapíron: a gĩkũyũ nyelv forradalma

Ngũgĩ wa Thiong'o kenyai szerző írta meg az első gĩkũyũ nyelvű regényt – vécépapíron, börtönben. A másként gondolkodókat üldöző állam mellett saját kollégáival is meg kellett küzdenie. Kell-e irodalom afrikai nyelveken, vagy az olvasók jobban járnak az „univerzális érvényű” angolszász művekkel?

Takács Boglárka | 2010. augusztus 18.
|  

A kenyai Ngũgĩ wa Thiong'o írta meg az első gĩkũyũ (ejtsd kb. gikuju) nyelvű regényt, de odáig hosszú út vezetett. (Ezt a nyelvet magyarul sokszor „kikuju”-nak írják, az angol „Kikuyu” nyomán.) A szerzőnek nemcsak az őt börtönbe vető diktatúrával kellett megküzdenie, de saját irodalmár kollégáival is, akik közül sokan értelmetlennek tartották erőfeszítéseit.

Gĩkũyũ nő népviseletben
Gĩkũyũ nő népviseletben
(Forrás: Wikimedia Commons)

Büszkeség és balítélet, avagy irodalomoktatás Kenyában

A mai Magyarországon teljesen természetes, hogy az irodalmat Magyarország-központúan tanítjuk, hogy a gyerekeknek az iskolában magyarórájuk van. Ez a nekünk magától értetődő dolog valójában hatalmas privilégium. Csakúgy, mint más gyarmatokon, Kenyában is az irodalomoktatás elsődleges célja az volt, hogy a gyarmati rendszer lelkes fenntartóit termelje ki újra meg újra. A kenyai fiatalok nem csak az egyetemi, de már az általános- és középiskolai szinten is a brit gyarmatosítók műveit tanulmányozták irodalom címszó alatt – ezekben az alkotásokban pedig az afrikai kontinens sötét, civilizálatlan földrészként jelent meg (ha ugyan megjelent), lakói pedig értelmezhetetlenül viselkedő barbárokként. Hogy a diákok mindennapjaikban nem ezt tapasztalták, az huszadrangú kérdésnek számított.

Mindez a függetlenség 1963-as kikiáltása után is lényegében változatlan maradt! Egyes irodalmárok úgy próbálták védeni a helyzetet, hogy azzal érveltek, az angolszász irodalom nagyjai tulajdonképpen Afrikában is megtalálható típusokat mutattak be: például a Jane Austen-regények szereplői olyanok, mint az afrikai falvak pletykás nőalakjai, és így tovább. Az értelmiség két részre szakadt: egyesek kitartottak amellett, hogy mivel az angol nyelv és irodalom a fejlett világ képviselője, fenn kell tartani a meglévő gyakorlatot, akár a nemzeti nyelvek rovására is. Kenya csak ezen az áron válhat modern országgá. A másik csoport a meglévő hagyományok erősítése mellett állt ki – közéjük tartozott többek között Ngũgĩ wa Thiong'o is, aki James Ngugi néven ekkor már angol nyelvterületen ismert író volt. Felhívták a figyelmet arra, hogy függetlenség ide vagy oda, könnyen ördögi körbe kerülhet az oktatás: az angol irodalmat tanítják, mivel „nincsen elég” hazai mű, és így nem is lesz! Az értelmiség elszakad a néptől, akárha két külön világban élnének, ennek pedig súlyos következményei lesznek.

A szerző dedikálás közben
A szerző dedikálás közben
(Forrás: Wikimedia Commons / David Mbiyu)

Magyar szemszögből váratlannak tűnhet, hogy az utóbbi csoport tagjait nem nacionalistának, hanem szélsőbaloldalinak, kommunistának (!) nevezve próbálták lejáratni. A hidegháborús légkörben minden, ami ellensúlyt akart képezni a Nyugattal szemben, automatikusan a vörösök leleményének minősült. A szerzők – közöttük Ngũgĩ – valóban érdeklődni is kezdtek a marxizmus és más baloldali ideológiák iránt, különösen azután, hogy felfedezték: az elnyomás és az ellene való küzdelem közös pont lehet nem csupán a különböző afrikai országok irodalmaiban, hanem általánosságban a harmadik világban, illetve akár a tőkés országok munkás- és kisebbségi irodalmaiban is.

A hetvenes évek közepére, nagy viták után összeálltak a tantervi ajánlások. Ezek szerint az irodalomoktatás középpontja értelemszerűleg Kenya, a tanmenet pedig egyfajta koncentrikus körökben bővül. A következő kör az afrikai országoké, beleérve nemcsak Fekete-Afrikát, hanem Észak-Afrikát és az arab kultúrákat is. Ezután jön más földrészek afrikai diaszpórája: a Karib-szigetek irodalma, az afroamerikai irodalom és így tovább. Utána következnek a más harmadik világbeli országok, amelyek lakosságának számos közös élménye van Kenyáéval. Csak ezután jöhet a nyugati kánon. A szuahélit, amelyet a lakosság nagy része beszél közvetítő nyelvként, pedig kötelezővé kell tenni a bölcsészképzésben.

Ez rögtön rá is mutatott egy nagy problémára: számos afrikai országban, köztük Kenyában is, több különböző népcsoport él, saját nyelvekkel. Melyiket erősítsük? Ngũgĩ azt válaszolta, mindegyiket: támogatni kell a fordítást a különböző afrikai nyelvek között, és erősíteni kell a fordítóképzést.

Forradalom vécépapíron

Sajnos a további fejlődésnek a szűklátókörű politika vetett sokáig gátat. Daniel arap Moi, Kenya elnöke  a hetvenes évek végétől kezdődően pártállami rendszert épített ki, és a demokráciát követelő értelmiséget ellenségként kezelte. (A 'kommunista típusú' kormányzás ellenére erősen antikommunista és Nyugat-párti ideológiát vallott magáénak.) Sokan börtönbe kerültek, mások száműzetésbe kényszerültek. Ngũgĩ az előbbiek közé tartozott - miután 1977-ben egyszerű földművesekből falusi színházat szervezett, és a gĩkũyũ nyelvű előadások népszerűsége egyre nőtt, Ngũgĩt letartóztatták és börtönbe vetették. Lendületét azonban ez sem törte meg: miután sikeresen írószerszámot szerzett, vécépapíron fogott íráshoz.

„Valahányszor csak erről beszéltem, kinevettek vagy kérdő tekintettel néztek rám”, mondta a szerző. „De nincs [ebben] semmi titok. A vécépapírt Kamitiban [az egyik hírhedt kenyai börtönben] büntetésre tervezték, tehát nagyon kemény volt. De ami rossz a testnek, jó a tollnak...”

Ngũgĩ elhatározta, megírja az első gĩkũyũ nyelvű regényt. A gĩkũyũnak – ellentétben például a szuahélivel – nem volt számottevő irodalmi hagyománya; a gyarmatosítás időszaka alatt próbálkoztak egyes szerzők írással, de a britek gyorsan be is tiltották az efféle tevékenységet.

A munka nehezen ment. A meglévő gĩkũyũ helyesírást a britek dolgozták ki, és az nem jelölte a hosszú és rövid magánhangzók közötti különbséget, sem pedig a tónusokat. Mivel a gĩkũyũ tonális nyelv, így számos helyen többértelművé és nehezen olvashatóvá vált a szöveg. Ngũgĩ a hosszú magánhangzókat egyszerűen megduplázta – ez később bevetté is vált – a tónusoknál pedig igyekezett úgy fogalmazni, hogy ne lépjen fel kétértelműség. (A mai helyesírás sem jelzi a tónusokat!)

Ngũgĩ már több regényt írt angolul, de először nem tudta eldönteni, mit várjon új célközönségétől – az egyszerű vidéki emberek megértik-e a bonyolult írói eszközöket (használjon-e például több szálon futó történetet), vagy mi van, ha épp az ellenkezőjéből adódik probléma: úgy érzik, hogy alulbecsülik őket? Végül arra jutott, leghatékonyabb, ha a szájhagyományban meglévő struktúrákat használja fel, például a történetben meglévő történetét, ismerős helyszínekre helyezi az eseményeket, és az utalásokat népi elemekre és a Bibliára korlátozza (ez utóbbit a misszionárius tevékenység miatt sokan ismerték). Így született meg a Caitaani Mũtharabainĩ, az Ördög a kereszten.

A könyv nagy sikert aratott – erre maga a kiadó sem számított, lévén a gĩkũyũ beszélők nagy része írástudatlan volt. De a regény intézményt teremtett: a felolvasóét. A „hivatásos” felolvasók kocsmákban tevékenykedtek, és rendszerint sörért cserébe folytatásos felolvasásokat tartottak. A könyv angol és szuahéli címeket megszégyenítő mennyiségben kelt el, számos utánnyomásban. Ngũgĩ viszont szabadlábra kerülte után menekülni kényszerült – az Egyesült Államokba költözött, ahol jelenleg is él. Börtönemlékei után 1986-ban összeállította a Decolonising the Mind (kb.: Az elme dekolonizálása) című irodalmi-politikai esszé- és előadásgyűjteményt, amelyben közölte, ez utolsó angol nyelvű műve. Azóta gĩkũyũ nyelven ír, de regényei saját vagy mások fordításában rendre angolul is megjelennek. A jelenleg egyik főművének tartott Matigari (1987) Kenyában felfordulást okozott: a Matigariról, a rejtélyes szabadságharcosról szóló allegorikus történet főhősét valódi személyként körözték a hatóságok!

Habár Daniel arap Moi 2002-ben megbukott, Ngũgĩ röviddel hazautazása után politikai indíttatású erőszakos támadás célpontjává vált, és úgy döntött, családja érdekében visszatér az USA-ba. A független kenyai demokrácia épül, a gĩkũyũ nyelvhasználat terjed (érdekesség, hogy a gĩkũyũ helyesírás-ellenőrző a magyar Hunspellre épül), de az országban a mai napig hatalmas feszültségek húzódnak...

Irodalom:

*  Ngũgĩ wa Thiong'o - Decolonising the Mind (East African Educational Publishers)

* Ngũgĩ wa Thiong'o - Matigari (Heinemann African Writers)

* Chege, K. et al (2010): Developing an Open Source Spellchecker for Gĩkũyũ. In: Proceedings of the Second Workshop on African Language Technology. European Language Resources Association.

* Wikipédia

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X