-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 -re Folytatás: "A -d-re talán a válasz az, hogy fiktív tőre épül, nincs öná...2024. 10. 13, 11:41 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A tenger alatt használt műszerek, elsősorban a szonárok megsüketíthetik a tengeri emlősöket, illetve összezavarhatják a tájékozódási képességeiket. Újabb kutatások azonban azt mutatják, hogy a bálnák képesek kevésbé érzékenyre állítani a füleiket – így védekezve a megnövekedett zaj ellen.
Talán meg lehet menteni a bálnákat, legalábbis a hallásukat. A tudósok számára régóta ismert, hogy az ember által keltett víz alatti – a motorok, a szonárok (visszhangszondák), a fegyverkísérletek vagy a tenger alatti olaj- és gázkitermelésben használt eszközök keltette – zajok megsüketíthetik a bálnákat és a többi tengeri emlősöket. Az amerikai haditengerészet becslése szerint például az általa használt víz alatti megfigyelő berendezések – főleg a szonárok – évente több mint negyed millió tengerlakónak okoznak ideiglenes vagy tartós halláskárosodást.
Legújabban azonban a tudósok felfedezték, hogy a bálnák képesek csökkenteni hallásuk érzékenységét, és így megóvni fülüket a túl hangos zajoktól. Az emberek befogják a fülüket, ha túl erős a zaj: a kutatók számára még nem egészen világos, hogy a bálnák mit tesznek, de már találtak bizonyítékot arra, hogy védekeznek a zajártalom ellen.
„Olyasmi ez, mint amikor mi bedugjuk a fülünket egy lökhajtásos gép közeledésekor” – magyarázta a The New York Times című lapnak Paul E. Nachtigall, a Hawaii Egyetem tengerbiológusa, aki a felfedezést jegyző kutató csoportot vezette.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A hallásuk segítségével navigálnak
A veszély a tengervíz alapvető tulajdonságaiból következik. A fény több száz métert képes haladni benne, mielőtt elenyészne. A hang azonban több száz mérföldet is képes megtenni a tengerben. Márpedig, ahogy a cégek és a kormányok fokozzák tenger alatti tevékenységüket, az óceánok évről évre zajosabbá válnak. A kutatók kimutatták, hogy mind gyakrabban fordul elő süketség, szövetkárosodás, tömeges partra sodródás és tájékozódási zavar azoknál a fajoknál, amelyek hallásuk segítségével navigálnak, keresnek élelmet és gondoskodnak kicsinyeikről.
A veszély megítélése hosszú időn át a politika alakulásától függött. 2008-ben az amerikai legfelsőbb bíróság elé került a National Resource Defense Council nevű, a természeti erőforrások megóvásáért küzdő szervezet keresete, amelyet a haditengerészet ellen nyújtott be a zajártalom miatt. A taláros testület akkor úgy döntött, hogy a hadihajóknak joguk van a tengeralattjárók elleni küzdelmet szolgáló hanglokátorok tesztelésére. A környezetvédők szemében azonban már az is hallgatólagos siker volt, hogy az ország legmagasabb szintű joghatósága egyáltalán vizsgálta a tengeri emlősök helyzetét egy nemzetbiztonsági kérdést érintő vitában.
A legújabb fejlemény az Hawaii Egyetem oahúi kutatási központjához fűződik, amelynek tudósai azt tanulmányozták, hogyan hallanak a delfinek és a fogas bálnák. Ezek az emlősök hangokat bocsátanak ki, majd észlelik a visszhangot, és így tájékozódnak. A tudósok fogságban tartott bálnákra erősített érzékelőkkel elemezték a hallás folyamatában részt vevő agyhullámokat.
Lejjebb tekerte a fülét
A felfedezés több részletben bontakozott ki. A Paul E. Nachtigall vezette csapat először azt derítette ki, hogy ezek az állatok hozzá tudják igazítani hallásukat a saját maguk által kibocsátott erős visszhanglokációs hangokhoz. Ezután a tudósok arra voltak kíváncsiak, vajon képesek-e megvédeni fülüket az idegen robajoktól.
A csoport a Kina nevű kardszárnyú delfin – vagy más néven orka (helytelenül: gyilkos bálna) – magatartását próbálta alakítani: olyan feltételes reflexre kívánta ránevelni az állatot, amilyenhez hasonlót Ivan Pavlov orosz tudós fejlesztett ki a kutyáknál. Először egy kellemes hangot játszottak le halkan, amely hamarosan hangos, kellemetlen zajba torkollott. Néhány ismétlés után már a kellemes hang is elég volt Kina számára ahhoz, hogy „lejjebb tekerje a fülét”, vagyis mérsékelje annak érzékenységét.
A kutatók egy hongkongi akusztikai kongresszuson számoltak be felfedezésükről, amely feltevésük szerint lehetővé fogja tenni a tengeri emlősök megóvását a haditengerészeti szonároktól és más zajkeltő eszközöktől. A jövőben ki akarják terjeszteni a kutatást más fogságban tartott tengeri emlősökre, majd a szabad tengerben élő társaikra is. Nachtigall bízik abban, hogy az állatok képesek lesznek gyorsan kialakítani a helyes reagálást az előzetes figyelmeztető hangra.
Több mint egymillió tengeri emlős veszélyben
Az érintett fajok rendkívül érzékeny hallása azért alakult ki, hogy kompenzálja a rossz tengeri látásviszonyokat, és lehetővé tegye alkalmazkodásukat a tengervíz sajátosságaihoz. A hang ötször gyorsabban terjed a vízben, mint a levegőben, és jóval kevesebbet veszít az erejéből.
A bálnák és a delfinek feje akusztikai üregek és lencsék labirintusát rejti, ez nem csupán rendkívül jó hallást biztosít, de bonyolult hangképzést is. A púpos bálnák különleges énekét például csak a párkereső hímek tudják kibocsátani.
Az óceánkutatók szerint a tengeri emlősök hangkibocsátásának az utóbbi évtizedekben megfigyelt apadása az ember által létrehozott hangforrások zűrzavarával magyarázható. A mesterséges tengeri zaj miatt feltehetően rosszabbul is táplálkoznak, és főleg kevésbé táplálják kicsinyeiket. A gond a jövőben csak súlyosbodni fog: az amerikai haditengerészet nemrégiben közzétett friss becslései szerint a haderő nem tervezett bővítésével járó nagyobb aktivitás több mint egymillió tengeri emlősnek okozhat hangártalmat...
Nachtigall szerint a tudósok most azt próbálják megállapítani, vajon a Kina esetében kimutatott hallásvédelem fokozható-e. Először a palackorrú delfineket és a beluga bálnákat fogják vizsgálni, csak ezután kerülnek sorra a szabadon élő populációk. Nem kis gondot jelent viszont a finanszírozás: a tengeri emlősök kutatásának szövetségi támogatása kifejezetten zsugorodott az utóbbi években.
A magas költségek azzal magyarázhatók, hogy a fogságban élő egyedek gondozása alapos odafigyelést igényel. A kutatás vezetője szerint azonban a befektetés így is megtérül, mivel a tudósok mind jobban megértik a bálnák és a hangok rejtélyes kapcsolatát.