-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Már meg sem lepődünk, amikor egy kortárs könnyűzenei slágerben felhangzik József Attila „Óda” című versének néhány sora. A költő halálának 75. évfordulója alkalmából a Vad Fruttik „Üvegszilánkkal” című dalát elemezzük.
József Attila születésnapját biztos sokan számon tartják, hiszen április 11-e a költészet napjává vált. Azt már kevesebben tudhatják, hogy a költő 1937. december 3-án halt meg Balatonszárszón. Ma van József Attila halálának 75. évfordulója. Ebből az alkalomból aktuális dalelemzésünkben egy olyan mai slágert veszünk elő, amely szó szerint idéz a költő egyik legszebb verséből, az Ódából.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A nyest olvasói nem lepődnek meg, hogy van ilyen könnyűzenei dal, hiszen nem is olyan régen már elemeztük a Vad Fruttik Lehunyom a szemem című dalát, amelyről megmutattuk, hogyan idézi meg a költő alakját és a Tiszta szívvel című versét. A zenekarnak azonban nem ez az egyetlen száma, amely József Attilát idézi. Az Üvegszilánkkal című dalukban a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versének, az Ódának a sorai csendülnek fel. Hallgassuk meg! (A dalszöveget szokás szerint a cikk végén közöljük.)
A Vad Fruttik daláról a Petőfi Rádió Kultúrfitnesz című műsorának Szabad Egyetemén beszélgettünk Horváth Gergellyel. Az alábbi elemzés a beszélgetés alapján készült.
Az első kérdés, ami felmerül bennünk a dal hallgatása után, hogy szerelmes dal-e a Vad Fruttik szerzeménye. – A kérdésre egyáltalán nem könnyű válaszolni. A szöveg ugyanis egyértelműen kimondja, hogy ő bizony szerelmes dal próbál lenni (a maga módján), de az korántsem ennyire biztos, hogy ez sikerül is.
Kimondanám, mint egy valódi költő, nem elkoptatott szavakkal,
de cukorba fullad a lángoló szív, s az bevonja édes sziruppal.
A szövegben megszólaló hang pedig egy egyes szám második személyű, szeretett megszólítotthoz beszél, és – legalábbis elsőre úgy tűnhet – őt helyezi a szöveg középpontjába; a refrén így szól:
Én nem látok mást, csak téged
Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a Vad Fruttik dala szorosan kapcsolódik József Attila Ódájához, akkor könnyelműen levonhatnánk azt a következtetést, hogy igen, szerelmes dalról van szó. De nem árt előtte részletesebben megvizsgálnunk, hogyan kapcsolódik a dalszöveg a vers szövegéhez. Érdemes a fentebb már idézett refrénből kiindulnunk, amely – értelmezésünk szerint – az Óda alaphelyzetét idézi meg, arra utal. József Attila versének második strófájában a beszélő egyedül ül a csillámló sziklafalon, és a tájban meglátja a szeretett lényt:
Nézem a hegyek sörényét –
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
– amint elfut a Szinva-patak –
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
A Vad Fruttik dalának refrénje ezzel szemben fogalmazódik meg: „Én nem látok mást, csak téged”. Csakhogy, amíg József Attila versében a tájból kibontakozik a szeretett lény alakja – először külsőleg, majd a viszonyuk, később pedig (szó szerint) belsőleg –, addig a Vad Fruttik-dalban ez nem történik meg. A szeretett lényről mindössze annyit tudunk meg, hogy a beszélő a nevét a karjába karcolta, és ezt a feliratot bámulja.
A névnek a karba karcolása is az Ódát idézi. Mind a két szövegben arról van szó, hogy valami szellemi, anyagtalan, fogalmi anyagszerűvé, kézzelfoghatóvá, organikussá válik. József Attila versének 4. része így indul:
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Értelmezésünkben a Vad Fruttik dalindítása azt a sorpárt idézi fel, csakhogy itt is fontos a különbség: míg József Attilánál a másik lény pillantása alakítja az anyagot (ami nem más, mint a beszélő fizikai valója), addig a Vad Fruttik dalában a beszélő egyedül, saját magának belekarcolja a másik nevét a karjába. Az ezt az aktust megjelenítő első versszak tehát szintén József Attila szövegét idézi:
Üvegszilánkkal karcolom a neved a karomra.
Nekem fontos, hogy ott légy a húsban, hegesedj rám, öregkoromra.
Bőröm kerítés szilvafával, te ott alvadsz nyugodtan,
s mint gyümölcs a magvat, úgy hordozlak magamban.
A fentebb idézett második versszak is értelmezhető úgy, hogy a beszélő az Ódát, illetve tágabban: a szerelmes líra hagyományait idézi. Illetve ezzel állítja szembe magát. Aztán a versszak második két sorában mégis megpróbálja folytatni a lírai hagyományt, de újból csak a karba karcolt névig jut:
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán, ott vagy a falat kenyérben,
az esti olvasmány behajtott lapján, a karomra karcolt névben.
A dalszöveg harmadik versszaka azonban már konkrét idézetet is tartalmaz a József Attila-versből; ebben az esetben már nem asszociációs kapcsolatról van szó, ezt már nem lehet letagadni. Az Óda 5., a mellékdal előtti befejező része így szól:
Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.
A Vad Fruttik dalának befejezése pedig így hangzik:
Röppen a szó, olyan mélyre hatol
a rostokba, sejtekbe belekarol.
Egymásba olvad az élő anyag,
felkészülnek, hogy elnémuljanak.
Millió részecske aléltan zuhan:
molylepkék fényben és naftalinban.
A két szöveg továbbra is ellentétes viszonyban van egymással. Míg József Attila szövegében a szavak felszínre hoznak valamit, a szerelmi vallomást, addig a dalszövegben a szó – szó szerinti értelmezésben a karba karcolt név! – mélyre hatol, bele a sejtekbe, és így válik szerves részévé a a beszélőnek a másik, a szeretett lény. Ennyiben a Vad Fruttik dalában mindvégig a beszélő marad a középpontban és szeretett lény alakjáról nagyon kevés bontakozik ki, míg József Attila Ódája a szeretetnek és szeretett másiknak rengetegféle megjelenítését adja.
Mindezek után azt már az olvasóra bízzuk, hogy milyen értelemben mondható szerelmes dalnak a Vad Fruttik slágere, és hogy milyen képet fest erről a fajta érzésről, állapotról.
Vad Fruttik: Üvegszilánkkal
Üvegszilánkkal karcolom a neved a karomra.
Nekem fontos, hogy ott légy a húsban, hegesedj rám, öregkoromra.
Bőröm kerítés szilvafával, te ott alvadsz nyugodtan,
s mint gyümölcs a magvat, úgy hordozlak magamban.
Kimondanám, mint egy valódi költő, nem elkoptatott szavakkal,
de cukorba fullad a lángoló szív, s az bevonja édes sziruppal.
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán, ott vagy a falat kenyérben,
az esti olvasmány behajtott lapján, a karomra karcolt névben.
Én nem látok mást, csak téged, én nem látok mást, csak téged.
Röppen a szó, olyan mélyre hatol
a rostokba, sejtekbe belekarol.
Egymásba olvad az élő anyag,
felkészülnek, hogy elnémuljanak.
Millió részecske aléltan zuhan:
molylepkék fényben és naftalinban.
Én nem látok mást, csak téged, én nem látok mást, csak téged.