-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Miért számíthat forradalmi ötletnek körbeültetni a diákokat egy történelemórán? Mire jók az egyszemélyes padok? Cikkünkben demokratikus bútorzatot keresünk, és közben antikvitásszámba menő ritkaságokkal is találkozunk.
Előző cikkeinkben tekintetünk általános és középiskolák falain csüngött. Tablókat, nyelvtani táblázatokat, festményreprodukciókat és más szimbolikus értékű tárgyakat vizsgálva arra kerestük a választ, hogyan befolyásolják az iskolában zajló kommunikációt a falakra kitett – vagy éppen onnan mintegy lefelejtett – képek, szövegek. Ez alkalommal az iskolaépület belső beosztására és bútorzatára összpontosítunk, ugyanis ez is elég sokat elárul az iskolába járó diákok és tanárok közötti viszonyokról.
(Forrás: Fortepan / Hegedűs Judit)
Forradalom a történelemórán
Patricia A. Duff kanadai nyelvész a rendszerváltás idején Magyarországon járt, hogy az akkoriban kibontakozó angol-magyar két tannyelvű oktatási rendszer hatékonyságát vizsgálja. Cikkeiben a maga demokratikus nézőpontjából kritizálta a korabeli magyar oktatási rendszer tekintélyelvű eljárásait. Egyik cikkében idéz egy történelemtanárt, aki arról számol be, hogy az előző iskolájában még harcolnia kellett azért, hogy körbe rendezhesse a padokat és beülhessen a diákok közé, a jelenlegi helyén, egy általa elég liberálisnak nevezett iskolában azonban ez már természetes. De miért is váltott ki korábban indulatokat a padok átrendezése?
Az oktatás Magyarországon is elterjedt, gyakran poroszosnak nevezett rendszerében a tanár viszi a prímet a tanórákon. A közös foglalkozások ebben a hagyományos rendszerben meglehetősen egyoldalú forgatókönyvre épülnek: a tanár a tudás birtokosa, elosztója, ő beszél a legtöbbet, és ő címkézi – osztályozza – a diákokat aszerint, hogy mennyire járatosak a mindenki által egységesen elsajátítandó, szabványosított tudásban. Ez a szemlélet a termek konzervatív berendezésében is érezteti a hatását: elöl van a tanár (esetleg még emelvény – katedra – is van az asztala alatt), a diákok pedig ülnek, jegyzetelnek, és csak akkor szólalnak meg, amikor felszólítják őket. Olyan ez, mint egy mozielőadás, ahol fix sorokban ülnek a nézők – ugyanakkor különös ez a mozi, mert néha egy-egy nézőből szereplő lesz, amikor kimegy felelni, vagy amikor a tanár felszólítja. Ha azonban elmúlik a varázs és a tanár visszaveszi a szót, a szereplő ismét nézővé változik.
Éppen ezért hatott forradalminak, amikor az említett tanár – szakítva az évszázados beidegződéssel – körbe rendezte a padokat. A diákok nézőkből egy beszélgetés, megbeszélés tevékeny résztvevői lettek, akik nemcsak egymás hátát, hanem – gyakran kifejező, érzelmeket tükröző – arcát is látták. Nagyobb esélyük lett arra, hogy szemkontaktussal, rámutatással maguk jelöljék ki valamelyik társukat, hogy ő folytasson egy megkezdett gondolatot. A tanár ezzel egy időben lemondott arról, hogy mindent és mindenkit ellenőrizzen, hiszen új ülőhelyéről rá se látott mindenkire. Azzal, hogy beült a diákok közé, szimbolikusan egy lett velük, ugyanolyan vitatkozó, beszélgető fél, mint a diákok – csak persze magasabb képzettséggel, több tapasztalattal. Egy olyan közösségben, ahol a tanári szerep a tekintélyi pozíció biztosította fensőbbséggel járt együtt, valóban megbotránkoztató lehetett, hogy valaki önként „alászállt”: tanári pozícióját a szó szoros értelmében megváltoztatta.
Csavarlazító nélkül
A merev, tekintélyelvű, tanárközpontú óratartás sok iskolában lazult a Duff látogatásai óta eltelt évtizedekben, a termek berendezése azonban sok helyütt nem követte ezt a változást. Jártunk például olyan termekben, ahol most is összecsavarozott padsorokban ülnek a diákok. Mivel a teljes padsor egymáshoz erősített elemekből áll, nincs reális esélye annak, hogy a moziszerű elrendezést meg lehessen változtatni, a tanár-diák szembenállás így mintegy konzerválódik.
A fenti képen egy énekterem látható. Itt a padok elrendezését indokolhatja, hogy gyakran van kóruspróba és a diákok szólam szerint ülnek a helyükön, találtunk azonban olyan osztálytermet is, ahol hasonló szempontok nem magyarázhatják a csavarozott padok használatát. (Persze a szólambeosztás sem tenné szükségszerűvé a mozirendszer bebetonozását, hiszen kóruspróbán kívül más tevékenység is elképzelhető egy énekórán.)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az előző kép azért is tanulságos, mert jelzi: sok iskolában nincs mód a régi bútorzat cseréjére. A padon még a tintásüvegek számára készített üregek is láthatóak, pedig a diákok már évtizedek óta nem mártogatós tollal tanulnak írni. A gazdasági szempont egyébként nem mindig meghatározó: olyan iskolában is jártunk, ahol láthatóan új volt az összecsavarozott padsor, a kényszerűségen kívül tehát tudatos választás is lehet a merev, frontális elrendezés.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
Padtologatás
Az egy- vagy kétszemélyes asztalok és a tologatható székek már többféle elrendezést tesznek lehetővé, még akkor is, ha alapbeállításként a legtöbb osztályteremben moziformán vannak elhelyezve. Van azonban szép számmal olyan terem is, ahol az asztalokat csoportmunkához előkészítve helyezik el, így négy diák egymással szembenézve tud dolgozni egy-egy feladaton.
Egy kísérleti tantervvel dolgozó általános iskolában úgy rendezték be a termet, hogy megfelelő szabad tér maradjon a mozgásos feladatokhoz. Egy nyelvtanórán például a diákok ezen a térfélen nyelvi játékot játszottak: körbe-körbe járva szemkontaktussal választották ki azt a diákot, akinek a megkezdett szókígyót folytatnia kellett. Egy másik teremben olyan sarkot rendeztek be, ahová az vonulhatott el, akinek egy feladatot tovább kellett gyakorolnia, ezért nem folytatta a többiekkel megkezdett munkát. Egy harmadik helyen a terem két részre oszlott: az egyik felében körbe voltak rendezve az asztalok a közös megvitatásokhoz, a másik felében pedig sorba rendezték a padokat egyéni vagy frontális munkához.
Egy alapítványi iskolában az egyszemélyes padokat kedvelik: ezek segítségével villámgyorsan átrendezhető a terem, egy óra alatt akár többször is. Hol egyéni, hol páros, hol csoportmunkát lehet végezni, körbe is lehet ülni, néha pedig – például filmvetítéskor – a hagyományos mozielrendezés a legcélszerűbb.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
A termen túl
Az iskolák természetesen nem csupán tantermekből állnak, ezért érdemes kilátogatni a folyosóra is. Van, ahol ez csupán célszerű közlekedő tér, amelyen keresztül egyik teremből a másikba áramlanak a gyerekek. Ahol lehet, ott azonban megoldják, hogy legyenek kiöblösödések, kisebb terek, ahol egy baráti társaság beszélgetni tud.
Egy alapítványi iskolában elegáns, kényelmes kanapékkal berendezett társalgókkal és teakonyhával felszerelt tanterem-előterekkel találkoztunk. A megvalósítás minősége egy átlagos állami iskola számára ma még mindenképpen sci-fi, jelzi azonban azt az igényt, hogy a diákok ne csak folyosón áramló vagy a zsibongóban tömegesen zsizsegő tömegként legyenek jelen, hanem bensőséges beszélgetésekhez vagy akár tanár-diák-megbeszélésekhez, korrepetáláshoz való zugot is találjanak. Erre sok más iskolában is odafigyelnek, bár a szerényebb anyagi körülmények miatt általában egy-egy pad vagy néhány puff formájában.
A bensőséges terekkel szemben egyébként van, aki fenntartásokat fogalmaz meg. Az előbb említett alapítványi iskola egyik tanára szerint az osztálytermek előtti teakonyhás társalgókban olyannyira jól elvannak egymással a diákok, hogy alig mozdulnak ki, nem igazán keresik a kapcsolatot más osztályokkal, ezért könnyen válhatnak belterjessé ezek a közösségek.
Csak óvatosan!
Bár kétségtelenül van összefüggés egy épület berendezése és az ott követett pedagógiai gyakorlat között, ez a kapcsolat nem ok-okozati vagy törvényszerű. Nem biztos, hogy a teakonyha miatt zárkóznak be a diákok, mint ahogy arra sem vehetünk mérget, hogy az összecsavarozott padokban feszengő gyerekek tanárai mind tekintélyelvűen vezetik az órákat. A padok körberendezése sem garantálja a demokratikus óravezetést: akár a fennálló egyenlőtlen erőviszonyok, a tanári dominancia elfedésére, álcázásra is használható, mint egy divatos díszlet. A bútorok inkább térszervezési hagyományokat jeleznek, koordinátákat jelölnek ki, az azonban, hogy a meglévő keretek között hogyan viselkednek a diákok és a tanárok, elsősorban a közöttük fennálló, óráról órára újjászülető kapcsolat függvénye.