-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Az utóbbi időben olvasóink egyre furább dolgokra figyelnek fel. Péternek egy olyan jelentésváltozás szúrt szemet, mely lényegében már a 19. században lezárult.
Legutóbb Péter nevű olvasónk két kérdése közül az egyikre válaszoltam, az ért <valamit> <valami alatt> vonzatkerettel kapcsolatosra. A nyelvhelyesség és a „kerülendőség” dolgában az előző válaszomban már elmondtam a lényeget, ezért most rövidre foghatom a választ.
Az utóbbi időben nagyon elterjedt a függ rovására a ’múlik’ használata. Pl. ’A válasza azon múlik, hogyan tesszük fel a kérdést.’ Én a múlikot negatív értelemben (vmi meghiúsult) szoktam használni, pl. ’A világcsúcsa azon múlott, hogy az utolsó métereket már nem bírta szusszal.’ Divatról vagy tudomásul veendő jelentésmódosulásról van szó?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Való igaz, hogy a múlik <valamin> szerkezetet a legkorábbi előfordulásaiban úgy használták, hogy ’meghiúsul, elhalasztódik <valami miatt>’. A 17. században még bizonyosan ez volt az értelmezése. Ebben az értelemben a szerkezet alanyának arra kell utalnia, ami meghiúsul. Még a 19. században is találunk olyan példákat, amelyeket akár így is lehet értelmezni, például:
„A bízodalom hiánya rendesen gyönge hitre mutat; ezen múlik nagygyakran az imádság foganatossága.” (Nogáll János: Boldogasszony követése. 1887.)
Ezt a mondatot kétségtelenül lehet úgy értelmezni, hogy ’az imádság foganatossága (sikere) gyakran a gyönge hit miatt hiúsul meg’. De úgy is lehet értelmezni, hogy ’az, hogy az imádság sikeres-e, attól függ, hogy gyönge-e valakinek a hite, vagy erős’. Mivel a kétféle értelmezés igen közel áll egymáshoz (ha nem éppen pontosan ugyanaz), máskor is könnyen vette fel a múlik <valamin> kifejezés a ’függ valamitől’ értelmezést.
(Forrás: Wikimedia Commons / Gianfrenco Negri / CC BY-SA 4.0)
A 19. századi és későbbi előfordulások között a fenti mondaton kívül nem is találtam olyat, amelyben az alany (akár névszói szerkezet, akár alanyi szerepű tagmondat fejezi ki) egyértelműen a meghiúsult dolgot jelölné. Íme néhány jellegzetes példa:
„De, az egekre, nekem soha sem lehet-e reménységem, hogy még egyszer Péczelen együtt ábrándozhassunk? Te e czikkelyre sohasem válaszolsz, s az nékem fáj. Osztán tudom, hogy a feljöhetésre elég alkalmatosságod és módod van; csak akaratodon múlik minden.” (Szemere Pál: Kölcsey Ferenchez. 1825.)
„Jó kivánatokban nem lesz hiány – tudom, Semmise múlik a kedves násznagy uron”. (Bátorfi Lajos: Az én lakadalmamra. 1867.)
„bizonyosan anyagi akadályokon, nem pedig a belátás hiányán múlik ha a bajnak orvoslásával nem sietnek.” (Greguss Gyula: Félrepillantások a tanterv és a tanárok ügyére. 1868.)
„midőn a hajó már süllyedni fog, csak rajtad múlik, hogy ismét kinevezd magad bíráskodó mandarinnak.” (Mikszáth Kálmán: Egy közönséges kínai történet. 1877.)
„A művészi szemlélet intenzív szemlélet. Minden a művész szemlélő erején múlik.” (Juhász Gyula: A dráma lelke. 1906.)
„Igazi nagy színészek ezek, s csak az olasz fatalitásokon múlik, hogy a többi híres világjáró olasz komédiás helyett nem őróluk beszél a világ.” (Ady Endre: A nizzai Politeamában. 1904.)
„Hogy ez a parasztság még nem áll mindenütt nyílt harcban [...] a latifundium és a vele testvér osztálytársadalom ellen, az éppen azon múlik, hogy nem támadtak Áchim Andrásai.” (Barta Lajos: Parasztvezérek. 1911.)
„borzasztó elgondolni, hogy micsoda apró véletleneken múlik az ember élete!” (Kaffka Margit: Színek és évek. 1912.)
„Nem minden huszonkét éves ilyen okos, ne hidd, és tán nem is azon múlik, hogy évekig voltál otthon házilány.” (Kaffka Margit: Hangyaboly. 1917.)
„nem rajtam múlik, hogy csak száraz szavakkal érvelhetek” (Kodály Zoltán: A népdal feltámadása. 1918.)
„Ez a kiállítás ígéret, amelynek beváltása egyaránt múlik a művészeken és a közönségen” (Juhász Gyula: A művészekről a közönségnek. 1919.)
Ezeknek a példáknak a nagy részében már egyáltalán nem lehet a múlik <valamin> szerkezetet a meghiúsul <valami miatt> szerkezettel helyettesíteni. Úgy látszik, hogy a magyar nyelvben legkésőbb a 19.–20. századra ennek a szerkezetnek a használata teljesen egyenértékűvé vált a függ <valamitől> szerkezettel, és ez egyáltalán nem „az utóbbi időben terjedt el”, ahogy Péter vélelmezi. Inkább az a furcsa, ha ő még mindig a 17. században szokásos értelmében használja.