Többször írtunk már arról, hogy hány tévhit él a magyar anyanyelvűekben azzal kapcsolatosan, hogy mi mindennel nem kezdünk mondatot. Előkelő helyen szerepel a tiltólistán a hát, a de, az és, a ha stb.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A beszélők ezekből az általános iskolában hallott (és félig-meddig azért elfelejtett vagy átalakított) arany igazságokból egész nyelvhasználati kiskátét állítanak össze magukban. Ennek az egyes pontjait más beszélőkön aztán rendszeresen számon kérik, saját beszédükkor azonban el-elsiklanak felette.

És [sic! egy nyelvészeti portálon!] éppen ez leplezi le ezeket a szabályokat. Megjegyezhetetlenek, mert ellenkeznek a hétköznapi tapasztalattal és az intuícióval. Éppen ezt ragadja meg zseniálisan vicces módon a Régészet című Facebook-oldalon közzétett kép.

Hányszor kell még elmondanom?
(Forrás: Facebook)

Hát, igen, ezek szerint a mondatkezdetként nem használatos mondatkezdő elemek problémája nem új keletű. Már az ókori Egyiptomban is küszködhettek vele az írnokok...