nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Puszta tények
Nem minden mongol mongol, de minden mongol mongol

Mongolok nem csak Mongóliában élnek, s nem is csupán Ázsiában, hanem Európa keleti végeit is lakja mongol nép. Akik mégis Mongóliában élnek, kevesebben vannak, mint a határon túli rokonaik.

Rákos Attila | 2012. január 5.
|  

A mongol név összefoglaló elnevezése számos, főként Közép- és Belső-Ázsiában beszélt, egymással rokonságban álló nyelvnek. Amikor magyarul a mongol szót használják, leginkább a Mongóliában élőkre és nyelvükre gondolnak, de valójában nem csak Mongóliában élnek mongolok, ott sem csak mongolok élnek, s akik mongolok, azok sem egyformák, s nem is ugyanazt a nyelvet beszélik. Ma kb. 8-9 millióan vallják magukat valamely mongol nyelvű néphez tartozónak Mongóliában (kb. 2,5 millió), Kínában (kb. 5 millió), Oroszországban (kb. 500 ezer), Kirgizisztánban és – a hajdani mongol birodalom nagyságának nyomaként – talán még Afganisztánban is, de ennél kevesebben beszélik ténylegesen is mongol nyelvüket.

A mongol nyelvek földrajzi elhelyezkedése
A mongol nyelvek földrajzi elhelyezkedése
(Forrás: Wikimedai Commons / Maximilian Dörrbecker (Chumwa) / CC BY-SA 2.)

A mongol nyelvek családját az altaji nyelvekhez sorolja a tudomány a török és a mandzsu-tunguz nyelvekkel együtt. Ez jelenleg inkább egy hagyománykövető, illetve tipológiai alapú besorolás, mivel az altaji nyelvek három ágát eddig nem sikerült meggyőző módon közös alapnyelvre visszavezetni.

A mongol nyelvek felosztása

A mongol nyelvek földrajzi elhelyezkedése sok tekintetben a nyelvi jellegzetességeknek is jól megfelel. Két csoportra oszthatók: központi nyelvekre és peremnyelvekre. A központi nyelveket – pár kivételtől eltekintve – nagyjából összefüggő területen beszélik Kelet-Turkesztántól Mandzsúriáig, a Bajkál-tótól a Kukunór-tóig, s ezek jobban is hasonlítanak egymásra. A peremnyelvek a központi mongol területektől kisebb-nagyobb távolságban, elszigeteltebb környezetben, más nyelvek erős hatása alatt kialakult nyelveket jelentenek, s jelentősen eltérnek a központi nyelvektől.

Nehéz meghatározni hány önálló mongol nyelvről beszélhetünk ma, a kutatók véleménye is eltér a besorolásnál. A mongol nyelvjárások elkülönítése és elnevezése sem egységes irányelveket követ, területi, történeti, kulturális, nemzetségi, politikai és nyelvi szempontok egyaránt érvényesülnek a napjainkban is használt rendszerekben.

A központi nyelvekhez tartozik a halha, a burját, az ojrát és a Kínában, a Belső-Mongol Autonóm Területen beszélt mongol nyelvjárások jó része.

Halha és a „valódi” mongol nyelv

A halha Mongólia hivatalos nyelve, az ország kb. 2,7 milliós lakosságából 90%-nak az anyanyelve (saját elnevezésük [halh]). Amikor mongol nyelvről beszélünk a hétköznapokban, többnyire a halháról van szó, bár láthattuk, hogy félrevezető egyenlőségjelet tenni a mongol és a halha közé. Mongóliában elsődlegesen a mongol szót használják önelnevezésként, a halha vagy más egyéb megnevezés csak akkor kerül elő, ha kifejezetten hangsúlyozni szeretnék, hogy a mongolságon belül melyik nyelvjárásról vagy népcsoportról van szó. Kérdéses lehet, hogy külön nyelvnek tekintsük-e a halhát, hisz a a Belső-Mongóliában beszélt mongol nyelvjárások nagy részével a halha kölcsönösen érthető (még ha vannak is eltérések), ezért szokás egy voltaképpeni vagy „valódi” mongol nyelvről is beszélni, melybe beletartozik a halha és a belső-mongóliai mongol nyelvek jó része is. Ezen a „valódi” mongol nyelven (mely természetesen semmivel sem jobban mongol, mint más mongol nyelvek) beszél a ma élő mongolok döntő többsége, ezt lehetne a gyakorlatban összefoglalóan és röviden mongol nyelvnek nevezni.

Mongóliában a hagyományos életforma sok eleme ma is él
Mongóliában a hagyományos életforma sok eleme ma is él
(Forrás: Wikimedaia Commons / KarlMoor (Flickr) / CC BY-SA 2.0 )

Ugyanakkor a mongóliai és a belső-mongóliai nyelveket – az országhatárokon túl – szétválasztja az eltérő írásbeliség és irodalmi nyelv. Mongóliában a 800 éve használatos ujgur-mongol írás és a rendkívül archaikus írott mongol nyelv helyett az 1940-es években bevezették a cirill betűket és a – leginkább az Ulánbátor környékén beszélt nyelvjárásra épülő – halha alapú irodalmi nyelvet, ami máig is az elsődleges rendszert jelenti. Noha az 1990-es években, a rendszerváltás után próbálkoztak az ujgur-mongol írás visszaállításával, megmaradt a cirill dominanciája, de korlátozott mértékben újra használják a régi írást is. Belső-Mongóliában ezzel szemben nincs törés az ujgur-mongol írásbeliség használatában, máig ez a hivatalos írásrendszer.

Güjük nagykán ujgur-mongol írásos pecsétje 1246-ból
Güjük nagykán ujgur-mongol írásos pecsétje 1246-ból
(Forrás: Wikimedia Commons)

Akár önálló nyelvnek tekintjük a halhát, akár nem, ez is felosztható nyelvjárásokra. Halha nyelvjárás Mongólia területén pl. a szartúl, a hotgoid, a darigang, az eldzsigen halha és Oroszországban a congol, de további, földrajzi alapú felosztás is létezik. Belső-Mongóliában – az északi részen beszélt halha nyelvjárások mellett – a „valódi” mongol nyelvhez sorolható még a horcsin, dzsaszagt, dzsarud, dzsalaid, dörwöd, gorlosz, arhorcsin, bárin, ongniud, naiman, óhan, harcsin, tümed, csahar, urad, darhan, múmingan, dörwön xűxed, xisigten, üdzsümcsin (ez Mongólia délkeleti részén is előfordul), húcsid, avaga, avaganar és szönid nyelvjárás is, melyek között kisebb-nagyobb eltérések vannak. Belső-Mongólia tehát rendkívül tagolt nyelvjárásilag, s itt nem alakult ki olyan egységes köznyelv, mint amilyet a halha jelent Mongóliában, noha részben standard változatként funkcionál a csahar.

Bár időnként külön nyelvnek szokás tekinteni a Belső-Mongólia déli részén, a Sárga-folyó nagy kanyarulatában beszélt ordoszi mongolt (kb. 100 ezer beszélővel), inkább érdemes ezt is a „valódi” mongol egy nyelvjárásának számítani.

Mongolok élnek még viszonylag nagy számban Kína Csilin (Jilin) és Hopej (Hebei) tartományában (kb. 170-170 ezer) és Liaoningben (kb. 600 ezer), valamint kisebb töredékek Sanhsziban (Shanxi) és Henanban (Henan).

Burját

A burját nyelvet (burjátul [burjad]) és nyelvjárásait ma kb. félmillió ember beszéli, elsősorban Oroszországban (kb. 360 ezer) a Bajkál-tó két oldalán, a Burját Köztársaság, az Aga Nemzetiségi Terület és a Csitai Kerület területén, valamint Mongólia észak-keleti vidékén és Kínában, a Belső-Mongol Autonóm terület keleti részén.

Valentyin Hagdajev burját sámán (2009)
Valentyin Hagdajev burját sámán (2009)
(Forrás: Wikimedia Commons / Аркадий Зарубин / CC BY-SA 3.1, 2.5, 2.0, 1.)

A burját öt nagyobb nyelvjáráscsoportra osztható, melyek egyenként is több nyelvjárást foglalhatnak magukba: 1) alsó-udai 2) alar-tunka 3) ehirit-bulagat 4) hori 5) bargu. A Burját Köztársaságban (ez az Oroszországi Föderáció egy tagköztársasága, de az oroszországi burjátoknak csak egy része él itt) a hori nyelvjáráson alapuló, cirill betűkkel írt irodalmi nyelv használatos. A bargu nyelvjárásokat főleg Belső-Mongólia keleti részén beszélik.

Ojrát

Ojrát (saját nevük [őrd]), azaz nyugat-mongol nyelvjárásokat beszélnek kb. 150 ezren Mongólia nyugati megyéiben (főként Uvsz és Hovd), s ezen belül is dörvöd, őld, bajid, dzahcsin, mingad, torgúd, hosúd, urangha és hoton csoportok léteznek. Ezeket a nyelvjárásokat már hosszú ideje éri erős halha hatás, ami meg is látszik rajtuk.

A kínai neveket maygar átírással adjuk meg, de feltüntetjük őket a pinjin átírásban is.

A kínai Kelet-Turkesztán (Hszincsiang, Xinjiang) északi területein kb. 130 ezer az ojrát beszélők száma (főleg torgúd és hosúd), de a belső-mongóliai Alasan (Alashan) területen is élnek ojrátok, valamint Kanszu (Gansu) és Csinghaj (Qinghai) tartományokban, a Kukunór-tó környékén (déd mongol). A Kínában élő ojrátok rendelkeznek saját irodalmi nyelvvel, melyet saját ojrát írással, az ujgur-mongol írás 17. században módosított változatával írnak, de hivatalosan számukra is az ujgur-mongol írásbeliség van bevezetve.

Kalmük láma
Kalmük láma
(Forrás: Wikimedia Commons / Vaszilij Vasziljevics Verescsagin, 1870 körü)

Az Oroszországban, a Kaukázustól északra, a Kaszpi-tenger mellett beszélt kalmük szintén ojrát nyelvjárás. Kb. 160 ezren vallják magukat kalmüknek, de a nyelvet jóval kevesebben beszélik folyékonyan. A kalmüköt önálló nyelvnek is szokás tekinteni, mert az Oroszországi Föderációban önálló tagköztársasággal rendelkeznek, s létezik saját – cirill betűs – írásuk és irodalmi nyelvük is, de a nyelv valójában nagyon közel van a Kelet-Turkesztánban beszélt ojrát nyelvjárásokhoz. Noha a kalmükök élnek legtávolabb a központi mongol területektől (egyedüli mongol és buddhista népként Európában), nyelvük nem sorolható a peremnyelvekhez, hisz csak viszonylag nemrég, a 17. század során költöztek Dzsungáriából jelenlegi lakóhelyükre, s nyelvileg nem is távolodtak el. Kb. 3000 fős kalmük diaszpóra él az USA-ban, New Jersey-ben. Mivel a kalmükök segédcsapatként vagy a kozákok közt harcolva számos orosz hadjáratban részt vettek, az sem kizárt, hogy a tatárjárás után 1849-ben újra jártak mongol (kalmük) katonák Magyarországon, ahogy korábban, a napóleoni háborúk végén Párizsba is bevonultak kalmük egységek.

Egy kisebb, párezer fős, mára muszlimmá lett csoport beszéli a szárt kalmük nyelvjárást Kirgizisztánban, az Iszik-köl tó partján. Nevükkel ellentétben nincs több közük a kalmükökhöz, mint a többi ojrát csoporthoz.

Helyenként az ojráthoz, máskor a halhához sorolják a kutatók az Észak-Mongóliában, Hövszgöl megyében beszélt darhad nyelvjárást, mely ojrát és halha jellegzetességeket egyaránt tartalmaz.

Peremnyelvek

A mongol nyelvtörténet szempontjából érdekesek a több archaikus vonást őrző, de emellett nagyon is erőteljes változásokat mutató peremnyelvek, mint pl. a dahur (daur, dagur), melyet Kínában, Belső-Mongólia keleti végein és Hejlungcsiang (Heilongjiang) tartományban beszél kb. 100 ezer fő, valamint pár ezer ember Kelet-Turkesztánban (Hszincsiang, Xinjiang), ahova még a mandzsu uralom idején költöztették őket.

Erős tibeti és kínai hatást mutatnak, s a központi mongol nyelvektől jelentősen eltávolodtak a Kína Kanszu (Gansu) és Csinghaj (Qinghai) tartományában beszélt mongol peremnyelvek, melyek sok hasonló tulajdonsággal bírnak, ugyanakkor egymás közt nem érthetők. A mongvor két nagy nyelvjárását, a hucsut (huzhut) és a minhét többen külön nyelvnek tekintik, de – nagyrészt buddhista – beszélőit Kína egységesen a tu nemzetiséghez sorolja más, nem mongol nyelvű népcsoportokkal együtt (összesen kb. 250 ezer fő). A paoan (baoan) nyelvet kb. 15 ezren beszélik, két, egymástól földrajzilag elszigetelt, s eltérő vallású csoportban: a buddhisták Kanszuban (Gansu), a muszlimok Csinghajban (Qinghai). Közös nyelvük ellenére ők nem is igazán tartják magukat azonos néphez tartozónak, s Kína is csak a muszlim paoanokat (baoanokat) (kb. 12 ezer fő) ismeri el önálló kisebbségként, a buddhistákat (kb. 3000 ember) a szomszédos mongvor (tu) nemzetiséghez sorolja. A szanta vagy tunghsziang (dongxiang) nyelvet kb. 400 ezren beszélik hivatalosan elismert kisebbségként Kína Kanszu (Gansu) tartományában, noha ők magukat nem feltétlenül különböztetik meg a környék más nyelvű, de hozzájuk hasonlóan muszlim (huj, hui) lakóitól. Az 1960-as évektől mintegy 50 ezer szanta költözött Hszincsiangba (Xinjiangba), s további néhány tízezer Kanszu (Gansu) más részeire. A szintén hivatalos kisebbségnek számító sárga ujgur (yugur, yugu) népcsoport török, mongol és részben más nyelvű beszélőkből tevődik össze Kanszu (Gansu) középső részén, s 13 ezres lélekszámuknak kb. harmada mongol nyelvű. Újabban önálló nyelvnek szokták tekinteni a nyelvészek a pár éve felfedezett, csupán kb. 300 ember által beszélt csinghaji (Qinghai) kangcsia (kangjia) nyelvet is, mely a paoan (baoan) és a szanta közti átmenet.

Ujgur lány
Ujgur lány
(Forrás: Wikimedia Commons / Colegota / CC BY-SA 2.5)

A hamnigán nyelv egy nagyon archaikus változata a mongolnak, amit Északkelet-Mongóliában és Északnyugat-Mandzsúriában beszél egy kb. 2000 fős, nomád életformára áttért, eredetileg tunguz népesség. A hamnigánok többsége kétnyelvű, mongol és evenki nyelvet is használ, de Kínában az evenki nemzetiséghez sorolják őket.

Valamikor Afganisztán területén is beszéltek mongol nyelv(ek)et – ilyen az erős perzsa hatást mutató mogol. A nyelvről az utolsó adatok az 1970-es évekből származnak, s mivel már akkor is eltűnőben volt, csak az idősek ismerték valamelyest, mára nagy valószínűséggel kihalt.

Veszélyeztetett nyelvek

A mongol nyelvek közül többet is fenyeget a jelentős visszaszorulás vagy akár a kihalás veszélye. Mongólián belül a halha erős dominanciája szorítja vissza a többi nyelvjárást (ugyanakkor a halha él és virul), míg más országokban az eltérő nyelvű többségi környezet és az államnyelv jelent veszélyt a mongol nyelvek továbbélésére. Bizonyos tekintetben nem kedvez egyes mongol nyelvjárásoknak Kína hivatalos nyelvpolitikája sem, mely egyetlen egységes mongol nyelv (mengku, menggu) részének tekinti a területén előforduló központi mongol nyelvjárások mindegyikét (beleértve a burjátot és az ojrátot is), elmosva ezzel a nyelvjárási különbségeket, de elősegítve, hogy nagyobb és egységesebb népcsoportként érvényesíthessék érdekeiket (bár a han kínaiakhoz képest a mongol nemzetiségűek így is kisebbségben vannak még Belső-Mongóliában is, csupán 17% az arányuk). Ugyanakkor Kína önálló nyelvként és kisebbségként ismeri el a mongol peremnyelvek egy részét, ami segítheti túlélésüket. A peremnyelvek azonban többnyire nem rendelkeznek saját írásbeliséggel (vagy ha névlegesen mégis, akkor sem használják a gyakorlatban), ami megint csak gyorsíthatja eltűnésüket. A mongóliai és az oroszországi helyzettől eltérően Kínában több mongol csoport is olyan soknyelvű környezetben él (pl. az ojrátok Kelet-Turkesztánban), ahol egyik helyi nyelv sem tett szert abszolút többségre és túlsúlyra, s így egyelőre mindegyik napi használatban maradhat.

Jellegzetes táj Belső-Mongóliában
Jellegzetes táj Belső-Mongóliában
(Forrás: Wikimedia Commons / Shizhao / GNU-FDL 1.2)

A megmaradást segítő és gátló tényezőket összesítve azonban egyelőre – a mongóliai halha nyelvjárás kivételével – kétségesnek látszik minden más mongol nyelv hosszú távú fennmaradása.

Ajánlott irodalom

Birtalan Ágnes: Mongol nyelvek. In: A világ nyelvei. Szerk. Fodor István, Akadémiai Kiadó, Budapest 1999

Janhunen, Juha (szerk.): The Mongolic Languages. Routledge, London – New York 2003

Svantesson, Jan-Olof: The Phonology of Mongolian. Oxford University Press, 2005

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
16 szigetva 2012. január 8. 11:57

@Jake21: Nem vagyok abban biztos, hogy ez ettől függ-e, nekem pl. a „Mont Blanc hegy” pont annyira rossz (vagy jó), mint a „Jungfrau hegy”. Nem várható el egy magyar beszélőtől, hogy a világ összes nyelvét ismerje, hogy meg tudja állapítani, egy név valamelyik része mit jelent.

15 Jake21 2012. január 8. 00:47

@szigetva: Ez valóban így van, rossz példát hoztam fel. A lényeg ha egy idegen nyelvű természetföldrajzi név tartalmazza a felszínforma vagy jelleg elnevezését is, magyarban nem tesszük ki mellé még egyszer, írásban értelmező utótagként zárójelben odatehető. Pl: Tien-san nem Tien-san hegység, vagy Tien-san-hegység, - a san ugyanis hegységet jelent - hanem Tien-san (hegység). Amúgy nagyon kevés ilyen földrajzi név van és mind középiskolás anyag.

14 bithei.niyalma 2012. január 8. 00:04

miután a mandzsuk elfoglalták a kék-tó környékét huhu noor-nak nevezték, ami nyilván a mongol elnevezésből ered és nem tették utána azt, hogy tó (mandzsu: omo, a nagyobb tenggin)

a visegrádi vár azért sem CD lemez, mert ma visegrád alatt nem a várat, hanem a várost értjük

igazából szerintem teljesen mindegy, hogy hogyan írjuk azt, hogy kék-tó, viszont jó, hogy most már mindenki tudja, hogy a kukunór mit jelent :)

13 tenegri 2012. január 7. 23:14

@don B: Köszönöm - a kötőjelet hajlandó vagyok meggondolni, nem ragaszkodok hozzá, mert nem tartom különösebben fontosnak ott van-e vagy sem :)

12 szigetva 2012. január 7. 23:12

@Jake21: Ez egy elterjedt téveszme, hogy a manche csatornát jelent, (ruha)ujj a jelentése franciául (vö. mandzsetta). De még ha csatornát jelentene, akkor sincs semmi baj azzal, hogy egy olyan nyelvben, ahol nem azt jelenti, La Manche csatornának hívják.

Attól, hogy tudjuk valamiről, hogy tó, mert az „középiskolás földrajzi névanyag”, még nyugodtan hozzá lehet tenni. Én speciel nem tudtam, de a Bajkál tóról tudom, aztán mégis jó az „Bajkál tó”-nak is. Azt meg csak nem akarod elhitetni, hogy az is középiskolás tananyag, hogy a nór tavat jelent?

11 tenegri 2012. január 7. 23:10

@Ed'igen: Hát ugye én sem vagyok tökéletes, de ezért jó, hogy van aki figyel és pontosít :)

10 szigetva 2012. január 7. 23:04

@don B: De ezt nem nekem akartad mondani.

9 Ed'igen 2012. január 7. 23:04

A tunguz a szövegben az evenkit jelöli, és ha igen, akkor, miért nem azt írod?

Hamnigánok laknak még Oroszországban is a Csitai Területen (ma már asszem Bajkálontúli Terület a neve) és az Aga-Burját Autonóm körzetben (a két helyen együtt kábé 3000-en).

Burjátiában emellett lakik még Bruk szerint kb 1500 olyan evenki, akiknek az anyanyelve burját,

8 don B 2012. január 7. 22:50

@szigetva: Ilyenkor kötőjel nélkül vagyunk AkH.-szerűek, vö.. La Manche csatorna, Fertő tó, Duna folyó. Tehát Kuku-nór tó, vagy Kukunór tó...

7 tenegri 2012. január 7. 22:49

@bibi: Hát persze, hogy kék :) A tó nevének írott mongol alakja köke naγur (= nagur), az ojrát nyelvjárásokban kök núr, a mongolban (halha, stb.) kb. höh nór. (halha cirillbetűs хөх нуур). Ebből a köke/kök/höh a magyar kék szóval egyeztethető (legvalószínűbben török jövevényszó itt is, ott is). A Kukunór forma már egyéb nyelv közvetítésével torzult ilyenre. De azt nem mondanám, hogy itt most elsődlegesen a magyar kék szóval való kapcsolat az érdekes - majd egy következő cikkben érdekes lesz, ahol mongol-magyar nyelvi párhuzamokról lesz szó :)

6 bibi 2012. január 7. 22:34

Ebben az ügyben (nyest.hu) nem az az érdekes, hogy a "kuku" esetleg = kék?

5 Jake21 2012. január 7. 20:39

A helyes alak: Kuku-nór (tó). Európában is La Manche van és nem La Manche-csatorna. Hogy egyértelműbb legyen zárójelben oda lehet tenni a tó elnevezést. Amúgy meg középiskolás földrajzi névanyag, illik tudni, hogy egy tóról van szó.

4 szigetva 2012. január 5. 19:39

@bithei.niyalma: „"Kukunór-tó" - ez így olyan, mint a CD lemez :) javaslatom: "Kukunór (Kék-tó)"”, akkor szerinted a „visegrádi vár” se jó? vagy a „Sajó folyó”?

3 tenegri 2012. január 5. 19:38

@bithei.niyalma: "Kukunór-tó" - ez így olyan, mint a CD lemez :)"

Ezt úgy hívják, hogy az elnevezés a használó számára nem transzparens :) Az Iszik-köl tó pedig kimaradt a reklamációból :)

2 bithei.niyalma 2012. január 5. 19:26

"Kukunór-tó" - ez így olyan, mint a CD lemez :) javaslatom: "Kukunór (Kék-tó)"

belső-mongóliában azért vallják sokan mongolnak magukat, mert akkor kettő gyerekük lehet, ha valakinek egyik nagyszülője bizonyíthatóan mongol volt, akkor ő is lehet mongol

(elméletileg egy dédszülő is elég, mert akkor az apját megkéri, hogy legyen mongol (mert neki a nagyszülője mongol) és miután az apja mongol lett ő is simán az lesz, persze az ilyen emberek egy árva szót sem tudnak mongolul)

a tipikus belső-mongóliai táj meg egy kicsit máshogy néz ki, mindenhol szögesdrótok vannak és a látótávolságban erősáramú kábel fut, a távolban meg egy szénerőmű okádja a füstöt egy külszíni fejtés mellett

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X