-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A megértést időnként az sem nehezíti, ha a feleknek nincs közös nyelvük. Időnként azok sem értik egymást, akik azonos nyelven beszélnek.
Polina Zserebcova 1999 és 2002 között Groznijban élte át a második csecsen háborút. Az akkor 14-17 éves kislány élményeiről naplót vezetett, melynek A mű orosz nyelven le is tölthető. részletei meg is jelentek Дневник Жеребцовой Полины (Zserebcova Polina naplója) címen. A könyv megjelenése után az írónőnek emigrálnia kellett, és Finnországban egy menekülttáborba került. Nemrégiben néhány történetet publikált arról, hogy miképp kommunikálnak a helyiekkel az oroszországi menekültek – akik általában nemhogy finnül, de angolul vagy más idegen nyelven sem beszélnek.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
– Beee? – Múúú!
Egy kaukázusi menekült betért egy húsboltba, hogy a saslikhoz húst vegyen. Igen ám, de a becsomagolt húsokról sehogy sem tudta kideríteni, hogy miféle állatból származhat. Végül odament az eladóhoz, felemelte mutatóujjait, és azt mondta:
– Múúú!
Az eladó csöppet sem nevetett, csupán oldalra hajtotta fejét, és magabiztosan válaszolt:
– Múúú!
A vásárló egy másik csomagra mutatott, ujjait begörbítette:
– Beee?
Az eladó felelt:
– Nó, ször.
Majd odament egy másik hűtőpulthoz, kiemelt belőle egy csomag húst, a vásárló elé tette, és azt mondta:
– Bee!
Tiltakozás
A finn menekültügyi dolgozók segítőkészek és kedvesek a menekültekhez, ezért általában kevés a konfliktus a hatóságok és a menekültek között. Egy alkalommal azonban a menekültek tiltakozó mozgalomba fogtak: nem voltak hajlandóak maguk takarítani a közös használatú konyhákat és wc-ket. Éppen ezért a tábor vezetői úgy döntöttek, hogy büntetésből nem fizetik ki a segélyeket. A menekültek azonban nem hátráltak meg, sőt, tizenkilencre lapot húztak: elhatározták, hogy kifosztják a szomszédos élelmiszerboltot.
A menekültek bevonultak a szupermarketbe, összeszedtek egy halom felvágottat, sajtot és csokoládét, majd a pénztárakat megkerülve kivitték őket. A bolt dolgozói persze kihívták a rendőröket. A menekültek csak erre vártak: elkezdték kifejteni a rendőröknek az őket ért igazságtalanságot. DE akciójuk nem érte el célját: a rendőrök nem tartóztatták le őket, nem is szabtak ki bírságot, és még csak le sem teremtették őket. Azt mondták:
– Önök bizonyára megéheztek. Egyenek csak – és ezzel elhajtottak.
A menekültek feladták. Bevonultak a konyhába – takarítani.
Magyarázat
A táborba érkezett egy magas, hosszú szakállú férfi a vékonyka feleségével. Állítólag egy autó csomagtartójában lógtak át a határon. Az asszony a második hónapban volt – ez természetesen még nem látszott rajta, de mindenképpen szerették volna, ha erről tudnak a hatóságok. El is mentek a tábor vezetőségéhez – igen ám, de finnül vagy angolul ők sem tudtak.
A férj tehát rámutatott az asszony hasára, és hosszan nyávogni kezdett, igyekezve utánozni a baba sírását. A hivatalnokok angolul és finnül próbálták kérdezgetni, mi történt, szükség van-e orvosra. A férfi folytatta a magyarázkodást, ezúttal futball-labdányi hasat formálva. A hivatalnokok arra gondoltak, hogy az asszony esetleg felfújódott és kérdezgették, hogy a hasa fáj-e, gyógyszerre van-e szüksége. Végül a menekült feltalálta magát, és az asszony hasára mutatott:
– Kinder-szurpriz!
Ebből végül a hivatalnokok is megértették, miről van szó.
Becsszó
Egy észak-finnországi menekülttáborban történt. Egy menekültnek visszautasították a kérelmét, ami azt jelentette, hogy kitoloncolják. Érte jöttek a rendőrök. A menekült kért öt percet arra, hogy imádkozzon és összecsomagolja a holmiját. Ahogy azonban becsukta maga mögött az ajtót, kimászott az erkélyen és elfutott a közeli erdőbe. A rendőrök egy idő után felfedezték a turpisságot, és megijedtek, hogy a menekültnek baja esik az erdőben, vagy belefullad valamelyik mocsárba. A menekültnek azonban eszébe jutott, hogy a telefon helye meghatározható, kikapcsolta a készüléket, és elrejtőzött a fék között. Három óra elteltével azonban megéhezett. Bekapcsolta a telefont, persze a rendőrség azonnal hívta. A menekült azonnal kijelentette:
– Nem megyek oda magukhoz.
A rendőrség:
– Értettük. Ne fulladjon a mocsárba. Jöjjön vissza, egy évre meghosszabbítjuk a menedékjogot.
A menekült nem engedett:
– Nem hiszem. Becsapnak. Át akarnak verni. Nem megyek. Nem vagyok hülye.
A rendőrök értetlenkedtek:
– Hogy csapnánk be? Hisz mi vagyunk a rendőrség!
Mire a menekült:
– Na nem, nálunk a rendőrség mindig hazudik.
A rendőrök:
– Megadjuk a menedékjogot. Becsszóra.
Még egy óráig vitatkozgattak, végül a menekült feladta magát. És megkapta a menedékjogot.