nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Téves következtetések?
Milyenek is a jobbikosok?

A Demos brit intézet kutatói formabontó módon, célzott online hirdetésben kerestek résztvevőket magyarországi vizsgálatukhoz. A bizalmatlan jobbikosok majd kétharmada félbehagyta a kérdőív kitöltését... Az eredmények még így is sokban hasonlítanak egy korábbi kutatás adataihoz.

nyest.hu | 2012. február 9.
|  

A napokban bejárta a közéleti sajtót a Demos intézet kérdőíves vizsgálata, ami a Jobbik Facebook-rajongói körében készült. Az újszerű témaválasztású kutatás értelmezésével azonban akadtak gondok. Lássuk, melyek voltak a leggyakoribb tévedések!

Mások, mint mások?
Mások, mint mások?
(Forrás: Wikimedia Commons / Beroesz / CCBY-SA 3.0)

A Facebook nem minden

A Facebookon minden felhasználó annyi pártot követ, amennyit csak szeretne. Ez nem feltétlenül jelent szimpátiát: a követés jó módszer arra, hogy az ember a pártokról első kézből szerezzen friss információt. Az azért feltételezhető, hogy az érdeklődés a rokonszenvvel szoros kapcsolatban áll. Sajnos azzal a kérdéssel nem foglalkoztak a kutatók, hogy a Jobbik követői követnek-e más magyar pártokat is, és ha igen, melyeket.

A vizsgálat a Jobbik Facebook-rajongóira vonatkozott, és nem a Jobbik szavazótáborára vagy híveire. Egy ilyen vizsgálatból nem lehet következtetni sem a párt szavazótáborának, sem a szimpatizánsi körének a pontos összetételére. A Facebookot ugyanis nem minden korcsoport és társadalmi réteg használja egyformán – a jobb anyagi helyzetben lévők és a fiatalabbak inkább jelen vannak a Facebookon, mint a szegényebbek és az idősebbek. Korábbi cikkünkben részletesen írtunk a hasonló közvéleménykutatások reprezentativitásának problémaköréről – itt is hasonlóról van szó.

Természetesen mindezt a kutatók is tudják, épp ezért ingyenesen letölthető, angol nyelvű tanulmányukban következetesen a Jobbik Facebook-rajongóiról írnak, és nem a Jobbik
szavazótáborára vagy híveire – sőt, a bevezetőben külön leszögezik, hogy az eredmények nem feltétlenül tükrözik a párttagok véleményét – ezt az állítást a közéleti sajtó jóval kevésbé hangsúlyozta. (A válaszadók 16%-a mondta magáról azt, hogy tagja a Jobbiknak.) Ennek ellenére a sajtó hajlamos volt összemosni a különbségeket. A tanulmány azt is kiemeli, hogy a Jobbik vidéki szavazótábora kisebb arányban használ Facebookot, és őket ez a kutatás nem tudta elérni. Ráadásul Facebook-hirdetésben toborozták a résztvevőket, ami nem feltétlenül a legjobb módszer.

A tudósokkal szemben is bizalmatlanok

Probléma még a nem részvétel és a válaszmegtagadás. A párt Facebook-oldalainak a mérés időpontjában 27140 tagja volt, de ebből csak 6384-en kattintottak a hirdetésre, végül pedig csak 2263-an töltötték ki a teljes kérdőívet. Arról semmit sem tudunk mondani, mit gondolnak azok, akik nem voltak hajlandóak részt venni a kutatásban – lehet, hogy még szélsőségesebb nézeteket vallanak, de ennek a fordítottja is ugyanúgy elképzelhető. A majdnem kétharmados lemorzsolódási arány nekünk nagyon magasnak tűnik, érdemes lett volna utánajárni, mi okozta.

Sajnos más magyar pártok Facebook-rajongói körében a Demos nem végzett hasonló vizsgálatot. Összehasonlítási alapul nyugat-európai nacionalista-populista pártok és mozgalmak Facebook-támogatói szolgáltak; ez is volt a kutatás fő csapásiránya. A Jobbik egyébiránt annyira különbözött ezektől a nyugat-európai szervezetektől, hogy a Demos munkatársai az összeurópai helyzetet elemző tanulmányukból nemes egyszerűséggel kihagyták.

A kisebb pártokat nehezebb tanulmányozni: a legtöbb általános célú közvéleménykutatás az összes pártra egyszerre fókuszál, és hiába dolgozik szép nagy reprezentatív mintával, ha abban a mintában csak kevesen vannak a kisebb pártok támogatói. A Jobbik esetében is ezt látjuk. A Political Capital 2011-ben elemezte egy, a teljes magyar népességre reprezentatív Tárki-minta jobbikos résztvevőinek válaszait, de míg a minta 3040 főt tartalmazott, ebből magát jobbikos szavazónak csak 240 fő nevezte. Ez a vizsgálat több tekintetben hasonló eredményekre jutott, mint a Demos kutatása, de nem igazán került be a köztudatba. A két mérést a Demos-tanulmány is összeveti egymással. A szerzők a hasonlóságok mellett különbségeket is találnak: például a Jobbik-szavazók idősebbek, mint a Jobbik Facebook-rajongói, de a nemi megoszlás mindkét csoportban hasonlóan erős férfitúlsúlyt mutat.

Csúsztatások?

A szövegből olykor még az MTI is tendenciózusan idéz. Hogy csak egy példát emeljünk ki: valóban igaz az összefoglaló azon állítása, miszerint a harmincon aluli résztvevők kisebb arányban munkanélküliek, mint az országos átlag, de az MTI-közleményben nem említett harmincon felüliek épp ellenkezőleg, nagyobb arányban azok. A teljes mintában szintén nagyobb a munkanélküliség, mint az országos átlag, de a különbség csak 1,4%, így nem érdemes nagy elméleteket építeni rá – a mérés is tévedhet ennyit...

Furcsa, hogy a tanulmányt először az intézet saját honlapján tették közzé. A tudományban az a szokásos eljárás, hogy a publikálni kívánt anyagot előbb független bírálók értékelik, és csak ezután jelenik meg: például egy szakfolyóirathoz benyújtott cikkek megjelenésük előtt mind keresztülmennek ezen az értékelési folyamaton. Ráadásul a közéleti vagy a tudományos ismeretterjesztő sajtót csak ezután szokás értesíteni. Kivételt képeznek ez alól a szabály alól a rendszeres közvélemény-kutatások, ezeknek az eredményeit gyakran csak sajtóközlemények formájában jelentetik meg. De jelen vizsgálat szokatlan és újszerű módszerű, sőt az eredményekből általános társadalmi következtetéseket von le, így nem sorolható be a megszokott közvéleménykutatások közé.

Források

The New Face of Digital Populism – az összehasonlító tanulmány

Populism in Europe: Hungary – a Jobbikkal kapcsolatos külön elemzés

Hagyjuk-e bírálni tudományos cikkeinket?

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
2 Annie 2012. február 9. 09:32

nekem is ez volt az első gondolatom… túl hosszú lehetett a kérdőív vagy rosszul volt megcsinálva és nem látszott, mikor ér véget.

1 Apis 2012. február 9. 09:20

"A bizalmatlan jobbikosok majd kétharmada félbehagyta a kérdőív kitöltését..."

A szerző (vagy aki ezt kitalálta) próbált már valaha is kitölteni online kérdőívet? Mert akkor nyomban felmerülne benne az a lehetőség is, hogy az ember, legyen jobbikos vagy Klubrádió rajongó, egyszerűen beleun a végeérhetetlennek tűnő kitöltögetésbe. Szóval cseppet sem biztos, hogy jogos a "bizalmatlan jobbikosok" jelzős szerkezet, mert lehet, hogy csak megunták menet közben. Saját tapasztalatamból (bár nem vagyok jobbikos) én erre gondolnék először, nem mélypszichologizálnék alapok nélkül.

Információ
X