A határontúli magyar pedagógusoknak mindig van – és valószínűleg lesz – mit egymással megosztaniuk: hiszen számos eltérő és legalább ennyi hasonló tapasztalatuk van a magyar anyanyelvi oktatás fenntartása, az adott (vagy éppen nem adott) lehetőségek kihasználása terén. Épp ezért jó – írja a Magyar Szó – hogy időről időre alkalom nyílik a párbeszédre.

A vajdasági napilap cikkének az ad aktualitást, hogy Szabadka vendégül láthatta a Muravidéki Pedagógusok Egyesületének küldöttségét. A szlovéniai magyar tanárokat tömörítő szervezet tagjai érdekes tapasztalatokat oszthattak meg a vajdasági kollégákkal. Többek között például arról, hogyan is zajlik az oktatás egy kétnyelvű iskolában. Muravidéken ugyanis – mivel számos iskolában nem lenne elegendő a magyar gyerekek (és tanárok) száma a teljesen magyar nyelvű oktatáshoz – nem egy intézményben tanulnak két nyelven a gyerekek. Ez még csak nem is azt jelenti, hogy egyik órát magyarul, a másikat szlovénül tartják meg nekik. Koter Gizella például arról számol be, hogy a lendvai iskolában, ahol tanítónőként dolgozik, gyakorlatilag ketten tartják az órákat szlovén kolléganőjével. Felváltva beszélnek, például egyikük tartja a bevezető játékot, másikuk az új anyagot adja elő, a következő órán ez fordítva zajlik és végül mindkét nyelven elhangzanak a fontos megtanulandók.

A Magyar Szó cikkéből kiderül: a kétnyelvű iskolák számára speciális tankönyv is készül. Ezekben a könyvekben szlovénül és magyarul is szerepel az anyag – a magyar változatot gyakorló magyar pedagógusok készítik el. A diákoknak pedig csak a munkafüzetekért kell fizetniük, mivel a tankönyveket ingyen kapják meg használatra. A szlovén állam szintén gond nélkül támogatja a magyar nyelvű programokat.

Nos, effélékre valószínűleg még ácsingózhatnak egy ideig a szabadkai kollégák.