Az ausztriai szlovén és a horvát kisebbségnek már az 1955-ös, Ausztria szuverenitását visszaadó államszerződés különleges jogokat biztosított. Köztük szerepelt a kétnyelvű földrajzi megnevezések használatának joga, ennek részletes szabályozását azonban azóta sem sikerült megnyugtatóan rendezni.

Az elmúlt évtizedek sikertelen megoldási kísérletei után Josef Ostermayer, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára és Gerhard Dörfler karintiai kormányfő április 1-jén kéthónapos, részben kisebbségi képviselők bevonásával lezajlott tárgyalások után ismertette javaslatát. Ennek lényege, hogy azokon a településeken kell kétnyelvű helységnévtáblákat felállítani, ahol a szlovén nyelvű lakosság aránya a legutóbbi, 2001-es népszámlálás során legkevesebb 17,5 százalék volt. A kompromisszum az 1976-os népcsoport-törvényben szereplő 25 százalékos küszöb alatt húzza meg a határt, az osztrák alkotmánybíróság ítéleteiben irányadónak tekintett tíz százaléknál viszont magasabban. A karintiai vezetés követeléseiben a 25 százalék, a kisebbségi szervezetekéiben a tíz százalék szerepelt. A 17,5 százalék 150-160 helységet érintene, ez kétszerese annak, ahány településen jelenleg kétnyelvű táblák találhatók. A szabályozást kétharmados többséget igénylő, alkotmányos törvényben rögzítenék még a nyári alkotmányozási szünet előtt.

Az Ostermayer-Dörfler megállapodás mindenképpen előrelépés ahhoz képest, hogy a tartomány miniszterelnöke és elődje, a néhai Jörg Haider a 2000-es évek közepén látványos akciók keretében szállt szembe az alkotmánybíróság határozatával. Például lecserélték a kétnyelvű helységnévtáblákat olyanokra, amelyeken a szlovén felirat csak egy kisebb, kiegészítő táblán kapott helyet. A javaslat mégis vegyes visszhangra talált az első napokban. Sem a szlovén kisebbség szervezetei, sem a parlamenti pártok nem támogatják egyöntetűen, és alkotmányjogi aggályok is felmerültek vele kapcsolatban.

A 17,5 százalékos küszöb jogszerűsége kétséges, mert felülírja az alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatát – vélekedett Heinz Mayer alkotmányjogász. Ostermayer vitatja ezt. Kijelentette: a 10 százalékos küszöb alapján felállított táblák megmaradnak, a 17,5 százalékos arány pedig politikai megoldást képvisel a „nemzetközi jogi mozgástéren”, vagyis a 10-25 százalékos sávon belül. A parlament jogszerűen jár el akkor, amikor a jövőre nézve a szükséges kétharmados többséggel módosítja a szabályokat – mondta.

Az eddigi nyilatkozatok alapján az is kétséges, hogy megkapja-e egyáltalán a kétharmados parlamenti támogatást a tervezett törvényjavaslat. A kormánypártoktól – a konzervatív Osztrák Néppárttól (ÖVP) és az Osztrák Szociáldemokrata Párttól (SPÖ) – többségében egyetértő reakciókat hallani, az alkotmányos törvény elfogadásához azonban legkevesebb egy ellenzéki párt támogatására is szükség van. A Zöldek és a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) kivárnak és a végleges változattól teszik függővé döntésüket.

Az igazi „sötét ló” a játszmában az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) lehet. Elnöke, Heinz-Christian Strache Dörfler szavai szerint megígérte, hogy megszavazza azt, amiben a karintiai vezetés megállapodik, nyilvános nyilatkozataiban viszont feltételekhez kötötte pártja támogatását. A jobboldali populista FPÖ tartományi népszavazást akar a táblákról és azt, hogy Ausztria lépjen fel a szlovéniai németajkúak kisebbségként való elismerése érdekében. Az FPÖ politikai jelentőségét az ügyben az adja, hogy tavaly a belőle évekkel korábban kivált BZÖ-től sikerrel hódította vissza a karintiai „kemény magot”, köztük Dörflert. A szakadárok Karintiai Szabadságpárt (FPK) néven önállósultak, és választási szövetséget alkotnak a Strache vezette FPÖ-vel. A bécsi parlamentben az FPK-nak – az FPÖ-vel ellentétben – csupán elenyésző számú mandátuma van, Karintiában azonban erősek a pozíciói.

Két karintiai szlovén szervezet sajnálkozva ugyan, de elfogadja a javaslatot, a legnagyobb, a Karintiai Szlovénok Tanácsa (NSKS) viszont ellenvetésekkel élt. Elnöke, Valentin Inzko – az ENSZ és az EU bosznia-hercegovinai főmegbízottja – azt szorgalmazza, hogy a dokumentumban szerepeljen az a kitétel, miszerint lehetséges további kétnyelvű táblák felállítása. Egy ilyen klauzula egy korábbi alkalommal, 2006-ban a megegyezés akadályának bizonyult.

Szlovénia visszafogottan reagált a megállapodásra. A kormány egyrészt a karintiai szlovénok egyetértésétől tette függővé saját támogatását, ugyanakkor tudatosan visszafogott magatartást tanúsít az ügyben. Formálisan nincs szükség az anyaország egyetértésére, ahogy a miniszterelnöki hivatal mellett csupán véleményező-tanácsadó szerepet betöltő kisebbségi szervezetekére sem.

Heinz Fischer osztrák köztársasági elnök kiállt az Ostermayer-Dörfler javaslat mellett. A szlovén televízióban sugárzott hétfői interjúban úgy foglalt állást: a kompromisszum jobb, mint a jelenlegi megoldatlan helyzet, és olyan megoldás, amellyel „mindkét népcsoport (a kisebbségi és a többségi lakosság is) együtt tud élni”.

A kérdés most az, meddig tart a felek ellenállása: szilárdak-e ellenvetéseik, vagy pedig a kisebbik rossz elve győz? Kathrin Stainer-Hämmerle karintiai politológus az osztrák rádiónak nyilatkozva egy további szempontra is felhívta a figyelmet: Ausztria nemzetközi tekintélyének sem tenne jót, ha ismét kudarcba fulladnának a tárgyalások.