Mesét olvasva a csemeténknek aligha gondolkodunk el azon, vajon miért mondjuk azt, hogy Jancsi és Juliska – ahelyett, hogy megtisztelnénk az elsőbbséggel a történet hölgyszereplőjét. Gáláns úriemberek tudják: illik a „gyengébbik nemet” előre engedni az ajtóban, kihúzni neki a széket, mielőtt leül, feladni a kabátját – egy felsorolásban viszont még a legudvariasabb férfiak is valószínűleg férfitársaik nevét említik először. Legalábbis ezt figyelte meg egy brit kutatócsoport, amely többféle kísérletben is kimutatta a nyelvhasználat szexista vonásait.

Bár a nők sok területen felzárkóztak a férfiak mellé, a nyelvhasználatban még mindig hátrányban vannak.

Az angol nyelvben a 16. században vált uralkodóvá az a szokás, hogy ha férfi és nő neve egymás mellett szerepel, az urak nevét mondják ki elsőként – gondoljunk csak a következőkre: „Mr és Mrs”, „his or her”, „Dear Sir or Madam”. A kutatás vezetője, Peter Hegarty szerint ebben az akkori társadalom értékítélete tükröződik, vagyis az, hogy a férfit egyértelműen értékesebbnek gondolták a nőnél. S bár ma már (a legtöbben) tisztában vagyunk vele, hogy ez nem így van, nyelvhasználatunkban mégis megmaradt a nem túl demokratikus örökség.

Hogy elemezzék a jelenséget, a kutatók először az interneten vizsgálódtak: listába szedték Nagy-Britannia és Amerika 10 legnépszerűbb lány- és fiúnevét, és megnézték, hogy azok hogyan szerepelnek a világhálón. Vajon az tűnik-e fel gyakrabban, hogy Peter és Sarah vagy az, hogy Sarah és Peter? Azt találták, hogy az angoloknál 79 százalékban a férfiak neve volt az első, míg az Egyesült Államokban 70 százalék volt ugyanez az arány – számol be a Science Daily.

Ebben elsőre talán nem is vennénk észre a szexista látásmódot, gondolhatnánk azt is, hogy egyszerűen így szoktuk meg, és kész. Ám egy másik kísérlet már elgondolkodtathat: a kutatók 86 embert kértek meg, hogy képzeljenek el egy leszbikus vagy meleg párt, és írják le azok tulajdonságait, beleértve az érdeklődési kört, a ruházkodást stb. Meglepő módon ahhoz a képzeletbeli figurához, akit a kísérleti alanyok elsőként megneveztek, több férfiasnak és kevesebb nőiesnek tekintett tulajdonságot párosítottak.

„A vizsgálataink azt bizonyítják, hogy a férfiakat és a férfias tulajdonságokat általában fontosabbnak tartjuk a nőknél és a nőies vonásoknál. Bár a szexista nyelvhasználat a 16. század öröksége, úgy tűnik, pszichológiailag még mindig hat ránk” – summázza a kutatás vezetője az eredményeket.