A türk vagy török nyelvcsalád 30 különböző nyelvét nagyjából 180 millió ember beszéli anyanyelveként. A legismertebb és a legnagyobb ezek közül maga a török nyelv, amit 80 millióan beszélnek. A török nyelv közeli rokonai és vele kölcsönösen érthetők a többi oguz nyelvek. Ezek közé tartozik az azeri, a türkmén, és az Irán területén beszélt kaskaj is. Az egyéb török nyelveket Közép-Ázsiától Szibériáig beszélik, és olyan nyelvek tartoznak ide, mint a kazah, az üzbég, továbbá az oroszországi tatár, baskír és csuvas, illetve a Kína nyugati részén beszélt ujgur nyelv.

A 150 éves török hódoltság idején a nyelvészek szerint alig 30 szót vettünk át
(Forrás: Burak Kirca/sxc.hu)

A türk nyelvek szibériai származása

A török nyelvek első írásos emléke i. sz. 732-ből származik. Ezek a mai Mongólia területéről származó híres, orkhon-völgyi türk rovásírásos emlékek, amiket egy korábbi cikkünkben már tárgyaltunk részletesebben. A nyelvészek többsége a török nyelveket a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvekkel együtt az altáji nyelvek közé sorolja, jelezve hogy eredetileg feltételezhetően Szibériából származnak. A türk nyelvek a 6. és 11. század közötti népvándorlás során terjedtek el Közép-Ázsiában és Szibériában, illetve a mai Törökország területén. A halászó, vadászó és gyűjtögető életmódot feladó ősmagyarok legelőször türk népekkel találkozhattak, mert míg a magyar nyelv legősibb szavai finnugor eredetűek, addig az összetettebb gazdálkodásra jellemző, állattenyésztéssel és földműveléssel kapcsolatos alapszavaink túlnyomó többsége türk eredetű. A magyar nyelv szókészletéből legalább 250-300 szótövet sorolnak a nyelvészek a honfoglalás előtti türk etimológiájú magyar szavak közé. E szavak olyan mélyre nyúlnak vissza a magyar nyelv történelmében, hogy nem meglepő, hogy a 19. században még egyes kutatókat megtévesztettek ezek a török-magyar szómegegyezések. Vámbéry Ármin, a turkológia nagy hazai kutatója is sokáig a török-magyar nyelvrokonság mellett állt ki, tévesen.

A török nyelvek nyelvtani logikája is nagyban hasonlít a magyar nyelv logikájára: szintén ragozó nyelvekről van szó, magánhangzó-harmóniával, főnévi esetekkel és nyelvtani nemek nélkül. Ezt a hasonlóságot azonban ma csak tipológiainak ítélik meg a nyelvészek; a jelenleg elfogadott értelmezés szerint a türk nyelvek nem állnak közelebbi rokoni kapcsolatban a magyar és az ugor nyelvekkel.

Ízelítő: török jövevényszavaink (Ligeti lajos csoportosítása szerint)

• Lovaglás: gyeplő
• Törzsi rend, nomád társadalom: gyula, kündü, karcha, kapu, sereg, tábor, bilincs, törvény, tanú
• Népnevek: besenyő, nándor, böszörmény, káliz, bular (belár)
• Vallás, hiedelemvilág: báj, ige, igéz, boszorkány, ünnep, egyház, búcsú, gyón
• Állattartás: barom, ökör, bika, tinó, ünő, borjú, ürü, kos, kecske, disznó, ártány, tyúk, túró, író, köpű, ól, karám, vályú, komondor, kuvasz
• Földművelés: arat, búza, árpa, őröl, ocsú, kölyű, eke, sarló, tarló, borsó, gyümölcs, alma, körte, som, dió, kökény, kender, csalán, tiló, csepű, orsó, szőlő, bor, seprő, csiger
• Halászat: gyalom, vejsze, tok, süllő, gyertya (’éjszakai halászathoz használt fáklya’)
• Solymászás, madarászás: sólyom, keselyű, ölyv, turul, karvaly, tőr (’háló, hurok, csapda’)
• Mesterségek: ács, szűcs
• Közlekedés: tengely, szál (’tutaj’)
• Kereskedés: bársony, gyöngy, bors, tár, szatócs
• Természeti környezet: tenger, sár, szél
• Állatvilág: oroszlán, bölény, gödény, túzok, ürge, borz, bögöly
• Növényvilág: gyertyán, kőris, katáng, kóró, gyékény, gyom, bojtorján, kökörcsin, üröm
• Család: gyermek, kölyök, iker
• Test, testi tulajdonságok: térd, boka, gyomor, köldök, tar, csipa, szeplő
• Lakás, eszközök: sátor, cserge, karó, szék, teknő, bölcső, koporsó, balta
• Ruházat: süveg, saru, ködmön, csat, tükör
• Igék: gyűl, dől, szór, szűr, csavar, söpör, arat

A Volga menti török nyelvek és rokonaik

A török nyelvek közül a csuvasos ághoz tartozó nyelvek hathattak a legjobban a korai magyar nyelvre. Ezek közé tartozott az i.sz. 5. századtól a Volga mentén élő volgai bolgárok nyelve, melynek az egyetlen mai élő leszármazottja a jelenleg is a Volga részén elterülő oroszországi Csuvas Köztársaság csuvas nyelve. A csuvasok ma is finnugor népek mellett élnek; délen a mordvinok, északon pedig a marik a szomszédjaik. Nem teljesen tisztázott, de többnyire elfogadott, hogy a kazárok, az avarok és a bolgárok is a csuvas ősével rokon nyelveket beszélhették. A csuvasok jelenleg közel 2 millióan vannak, és ősi türk szavaink nagy része a csuvas nyelv ősével hozható összefüggésbe. A csuvas egyébként a többi türk nyelv legtávolabbi rokonának mondható. A többi török nyelvet köztöröknek is szokás nevezni.

Szintén a Volga vidékén használják a török nyelv kipcsak ághoz tartozó nyelveket is. Ilyen például a mai tatár és baskír nyelv. E közeli rokonnyelveket összesen nagyjából 7 millióan beszélik Oroszországban. A legfontosabb tatár város Tatárisztán fővárosa, a Volga-parti Kazán. A tatárok és a baskírok ősei is évszázadok óta élnek ezen a vidéken. A marik és a mordvinok egy párezres kisebbségének is például ma már tatár az anyanyelve. A türk nyelvek kipcsak ágához tartoznak még a nagyjából kölcsönösen érthető kazah és kirgiz nyelvek is. Az előbbit 14, az utóbbit 4 millióan beszélik ma, főleg a róluk elnevezett és a környező országokban. Magyar vonatkozásban ennél fontosabb, hogy a középkori Magyarországon megtelepült kunok és besenyők is kipcsak nyelvet beszélhettek. Több kaukázusi török nép, így a balkár, a karacsáj és a kumük is kipcsak török nyelvet beszélnek.

És amit még a törökökhöz kötünk...
(Forrás: Stephen Eastop/sxc.hu)

A további türk nyelvek

A türk nyelvek három további ága a turki, a szibériai és a jakut ág. A legelsőhöz az egymással közeli rokonságban álló üzbég és a Nyugat-Kínában beszélt ujgur nyelvek tartoznak – összesen mintegy 40 millió anyanyelvi beszélővel. A szibériai altáji, hakasz és tuvai, illetve a jakut nyelvek lényegesen kisebbek – egyik sem éri el a milliós nagyságrendet, de e népek is saját autonóm köztársasággal bírnak Oroszországon belül.

A török nyelvek mai legismertebb képviselői az oguz nyelvek. Ezek közé tartozik a modern török mellett az azeri, a türkmén és az Irán területén beszélt kaskaj nyelv is. Az oguz nyelvek nagyfokú hasonlóságot mutatnak egymással, és kölcsönösen érthetőnek szokták őket tekinteni. Az oguz török nyelveket így összesen 110 millióan beszélik.

Az oguz törzsek a 9. században még a mai Kazahsztán területén éltek; innen nyomultak délre, Perzsiába a 10. században. Már Perzsiában hozták létre a hatalmas Szeldzsuk Birodalmat (1037-1194), melynek leszármazottja a későbbi Oszmán Birodalom. A 150 éves török hódoltság alatt az oguz ághoz tartozó oszmán török nyelv hatott ugyan a magyar nyelvre, ám ebből az időszakból csak 30 körüli szót eredeztetnek a nyelvészek – szemben azzal a 250 körüli török szóval, amit a honfoglalás előtt vettünk át.

Az oguz szó az  ótörök „nyíl” jelentésű szóból származik, mely egyben „törzs”-et is jelent. Ugyanaz tehát a gyökere, mint a hazánk külföldi megnevezését adó onogur szónak. Az Ungarn, Vengrija, Hongrie, Hungary megnevezések mind az onogur szóra vezethetők vissza, ami eredetileg tíz nyilat, azaz tíz törzset jelentett. Az onogur is egy török népcsoport volt, amely az i.sz. 5-8. században a Volga és a Fekete-tenger vidékén élt, és 630-ban szövetségre lépett a volgai bolgárokkal. Valószínűleg velük tévesztették össze a magyarokat, és így ragadt ránk ma is élő külső megnevezésünk.

Források:

National Geographic

Fazakas Emese: Idegen eredetű szavak a magyar nyelvben

Gombocz Zoltán: Honfoglaláselőtti török jövevényszavaink

Idegen eredetű szókincsünk rétegei: ó- és oszmán-török jövevényszavak

A magyar nyelv török kapcsolatai

http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/regi-belso-azsia-080904-38

wikipédia