-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egy nagyon kivételes név nagyon kivételes szórendjéről.
Lajos nevű olvasónk érdekes kérdése az idegen neveknek egy ritkán tárgyalt részletére vonatkozik. Nem az írásmódjukra, nem a kiejtésükre, hanem a szórendjére. Való igaz, hogy újabban az idegen neveket az eredeti szórendjükkel vesszük át (Donald Trump, nem pedig Trump Donald), míg régen az volt a divat, hogy a magyaros szórendet érvényesítették, sőt, a keresztnevet még le is fordították, amennyire lehetett (Jules Verne nevét tehát Verne Gyula-ként írták). És a hagyomány őrzéseként régről ismert, híres neveknél meg is tartottuk a régies átvételi módszert. Olvasónk azonban egy nagyon kivételes név kivételes szórendjére irányítja rá a figyelmünket:
Mi az oka annak, hogy Jézus Krisztus nevét az indoeurópai nyelvekre jellemző "nyugati" névszórenddel használjuk ahelyett, hogy – magyarosan – "Krisztus Jézus"-t mondanánk?
A rövid válasz igen egyszerű és kézenfekvő: azért, mert Krisztus nem a vezetékneve (családneve) Jézusnak. Így aztán az a régi hagyomány, hogy a vezetéknév – magyar mintára – megelőzi az utónevet, ebben az esetben nem alkalmazható. A teljes válasz azonban bonyolultabb ennél: ha a Krisztus nem családnév, akkor mit keres Jézus nevében?
Kezdjük azzal, hogy a Jézus szülőhazájában, Judeában élő népeknél, így a zsidóknál a mai értelemben vett családnevek egyáltalán nem léteztek. Jézus utónévként (vagyis hát tulajdonképpen egyetlen névként) a héber Jesua` nevet viselte (ami az Ószövetségből ismert Jehosua` név egyszerűbb változata). A személyek teljesebb azonosítására a judeaiak – ahogy egyébként az európai ókor népeinek nagy többsége – a szülőhely és a szülők (főleg az apa) megnevezését használták, esetleg a foglalkozással kiegészítve. Ha tehát Jézust azonosítani kellett, akár úgy is nevezhették, hogy a názáreti Jézus, az ács, József és Mária fia.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Egyébként Judea Jézus idejében a Római Birodalom része volt, márpedig a rómaiak – ameddig csak vissza tudjuk követni, és az ókorban kivételes módon – családneveket használtak. Ezt a szokásukat azonban a provinciák népeire nem kényszerítették rá. (Megjegyzendő, hogy a latin nevek szórendjét a magyarban nem fordítjuk meg, vagyis a római hagyomány szerint az utónév megelőzi a családi nevet: Gaius Octavius nevében az Octavius a családnév, Pontius Pilatus nevében pedig a Pilatus.) Amikor a rómaiak más etnikumúak, például zsidók nevét említették, akkor csak latinra fordították az eredeti megjelöléseket, így a szülőhelyre és szakmára való utalást. Így ha egy római Jézusról beszélt, akkor feltehetően úgy említette, hogy Iesus Nazarenus, vagyis 'a Názáreti Jézus'.
A Krisztus tehát nem tartozik Jézus nevéhez. Maga a szó a görög khrisztosz szóból származik, ami azt jelenti, hogy 'felkent' – a héber masiaḥ megfelelője, amit magyarul messiás-ként ismerünk. Ezt a melléknevet Jézus hívei, vagyis a keresztények adták neki – a 'felkent' akkoriban uralkodóknak kijáró dicsőítő jelző volt. A magyar Jézus Krisztus tehát a görög Iēszousz Khrisztosz 'a felkent Jézus' kifejezés magyar megfelelője. Az érdekes az, hogy a magyar változat megtartja az eredeti görög szórendet. Ennek lehet akár az is az oka, hogy – tévesen – a név részének tekintették az utótagot, és a latin nevek szórendjét követték.