nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Jóslás 1.
Kiszámítható a jövő?

Így a naptári év elején sokan szeretnék, ha a jövő megjósolható volna. Ma már sok minden jelezhető előre: az időjárás, bizonyos járványok terjedése, a közutak forgalma stb. Az emberi viselkedést valahogy mégsem sikerül ráncba szedni, és előre jelezni. Most induló sorozatunkban a jövő előrejelzésének filozófiai és gyakorlati problémáit járjuk körül.

Halasi Ábel | 2015. január 15.
|  

Az utóbbi időben sokakban felvetődött a kérdés, mennyire megjósolható az emberek viselkedése. A csillagászok néhány kilométer pontossággal meg tudják mondani, hol lesz a Naprendszer valamelyik bolygója egy hónap vagy fél év múlva. Ha lakóhelyünk felett derült az ég, de a reggeli hírekben azt halljuk, hogy délután vihar várható, viszünk magunkkal esernyőt, mert a rövid távú időjárás-előrejelzések ritkán tévednek nagyot. De tudhatja valaki, merre járok két óra múlva, vagy mit fogok álmodni? Az is kiszámítható, mit mondok a következő percben? Erről még nincs megegyezés a fizikusok és az informatikusok körében. Sorozatunkban mégis megpróbálunk utánajárni, milyen lehetőségek adódnak az előrejelzésre, és mik a jóslás elvi korlátai.

Determinizmus?

Kézenfekvőnek tűnik, hogy egy rendszer jövője csak akkor lehet kiszámítható, ha determinisztikus, vagyis ha a múltbeli események meghatározzák a rendszer későbbi állapotát. Nem eldöntött kérdés, hogy világunk jövője szigorúan meghatározott, vagy akad benne egy kis szerepe a véletlennek is.

A kísérletek, amelyek körülbelül a várt eredményt hozzák, illetve a megbízhatóan működő gépek megannyi érvet jelentenek amellett, hogy az anyag viselkedése kiszámítható. És legalább ennyire determinisztikus, mert az nem tűnik valószínűnek, hogy csak a földlakók kedvéért színlelne megbízhatóságot.

Az antropikus elv szerint ez nem is lehet másképp. Miért lakható a világ? Akik fel tudják tenni ezt a kérdést, nem fejlődhettek ki ott, ahol a körülmények percről percre gyökeresen megváltoznak. Mi haszna érzékszerveknek, ügyességnek, ha minden pillanat új, érthetetlen fordulatot hoz?

A viselkedés előre kiszámítható
A viselkedés előre kiszámítható
(Forrás: Wikimedia Commons / Diacritica / CC BY 3.0)

Minden lépésünk kiszámítható az ősrobbanás óta?

A mindennapok gyakorlatában mindenki támaszkodik arra a feltevésre, hogy a jövő hasonlítani fog a múlthoz. Ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha megfigyelésünk tárgyát nem érik váratlan külső hatások. A természettudósok többsége abból indul ki, hogy a fizikai világ ilyen, okságilag zárt rendszer. Nincs elfogadott bizonyíték az ellenkezőjére, ahogy arra sincs, hogy az ember kivétel, és nem teljesen érvényesek rá a természet törvényei. A fizikalizmus szerint már nincsenek ismeretlen kölcsönhatások. A mérések és megfigyelések technikája állandóan fejlődik, és egyre több rendszerezett adatot szolgáltat.

Tudjuk, hogy ma már sokféle célra alkalmaznak számítógépes előrejelző rendszereket. Több millió műszer fürkészi a Föld felszínét és az égboltot. A gépek adatfeldolgozó kapacitása meghaladta az emberi képességeket. Tehát már nem csak elméleti kérdés, milyen mértékben kiszámítható egy rendszer viselkedése.

Minden lépésünk kiszámítható?
Minden lépésünk kiszámítható?
(Forrás: Wikimedia Commons / Joel Penner / CC BY 2.0)

A történelem talán mindig csak egyféleképp folytatódhatott, de következik ebből hogy a sorsunk már az ősrobbanás első másodpercében eldőlt? A jelenleg elfogadott standard kozmológiai elmélet szerint a látható Univerzum anyaga egy kis kiterjedésű, és bármilyen csillagnál nagyságrendekkel forróbb ősanyagból keletkezett. A közös származás feltevésével élve valószínűnek tűnik, hogy a változás mindenütt azonos szabályok szerint megy végbe.

De kiszámíthatta volna valaki – látva a felfúvódó, gömb alakú plazmát –, hogy mi történik egy kis kihűlőben lévő anyagdarab felszínén 13 milliárd évvel később? Ahogy az ősrobbanás megszilárduló anyaga kisugározza energiáját, könnyebben előrejelezhető lesz viselkedése. Az indeterminizmus álláspontja szerint azonban több folytatás lehetséges, melyek közül mindig csak egy valósul meg. Ha a világ determinisztikus, ezek nem valódi lehetőségek, hanem olyan forgatókönyvek, amiket egy megfigyelő nem tud kizárni.

Az emberi viselkedéssel hasonló a helyzet: nem lehetünk biztosak abban, hogy valaki tehetett-e volna mást, mint amit tett. Ha a világ jövője már a múltban eldőlt, az ember csak úgy lehet kivétel ez alól, ha a rá ható fizikai okok nem határozzák meg teljesen viselkedését.

Tudunk-e jósolni?

Aki egy rendszeren belül próbál előrejelzéseket tenni, saját tevékenységével hatással lesz a megfigyelt rendszerre. A jövőt nem jelenítheti meg olyan részletesen és egyértelműen, hogy ahhoz ki kelljen számítania későbbi műveleteinek eredményeit. A részeredmények nem tarthatók teljesen titokban, de van olyan rövid idő, ami alatt nem tudnak hasznosulni. Ennél rövidebb távú előrejelzés nem okozhat váratlan fordulatot, bármilyen kíváncsiak is rá. Hosszabb távra megfogalmazott jóslat viszont eljuthat valakihez, akinek érdekében áll változtatni a dolgokon.

Mérések nélkül nem lehet pontos előrejelzéseket megfogalmazni. Az anyag alkotóelemei csak ritkán adnak hírt magukról. A passzív megfigyelők előtt rejtve maradhatnak bizonyos folyamatok. Nagy felbontású és hosszú távú előrejelzéshez olyan vizsgálatokra lenne szükség, amelyek átalakítják a megfigyelt rendszert. Ha valaki biztos akar lenni abban, hogy mire készül egy másik ember, nehezen tudja kifürkészni szándékait anélkül, hogy megzavarná. Emiatt feltételezhető, hogy egy előrejelzés nem lehet tetszőlegesen részletes vagy hosszú távú. A jövő tehát nem eléggé kiszámítható.

Amikor jóslatokat fogalmaznak meg a gyakorlatban, nem pontos értékeket, hanem intervallumokat határoznak meg. Stratégiai döntéshelyzetekben, például haditervekben, több, vázlatos forgatókönyvvel számolnak. Nem egyetlen lehetséges állapotot próbálnak egyre pontosabban meghatározni, mint ahogy a csillagászok előrejelzik a bolygók mozgását. A rendszer leírásához sokkal több adatra lenne szükség, mint ami elérhető. Az előrejelzés kiértékelésekor többnyire azt figyelik: várható-e, hogy a megfigyelt rendszer átlép bizonyos szélsőértékeket.

Teiresziasz megjelenik Odüsszeusznak – Johann Heinrich Füssli (1741–1825) festménye
Teiresziasz megjelenik Odüsszeusznak – Johann Heinrich Füssli (1741–1825) festménye
(Forrás: Wikimedia Commons)

Sokak szerint a jövőről azért nem lehet biztosat mondani, mert az embereknek szabad akaratuk van. Feltételezik: ha valaki birtokában van józan ítélőképességének, bármikor meggondolhatja magát és választhat egy alternatív cselekedetet. A törvények különbséget tesznek kitervelt, és hirtelen felindulásból elkövetett törvénysértés között. Feltételezik, hogy a polgárok számos lehetőség közül választhatnak. Ha van szabad akaratunk, és még nem döntöttük el, merre fordulunk egy elágazásnál; más sem tudhatja, hol leszünk fél óra múlva.

Ebből persze az nem következik, hogy ha az emberi viselkedés nem kiszámítható, létezik szabad akarat. Sőt, úgy tűnik, minél kevésbé kiszámítható valaki, annál valószínűbb, hogy elveszti választási lehetőségeit. A többség nem szereti, ha jövője szeszélyes, irracionális emberektől függ. Következetes, célratörő ismerőseinket általában kiszámíthatóbbnak tartjuk, mint akik pillanatnyi kívánságaikra, ötleteikre hallgatnak...

Kapcsolódó irodalom

Arisztotelész: Fizika, Metafizika

Barabási Albert László: Villanások

E. Szabó László: A nyitott jövő problémája

Richard Feynmann: Mai fizika

David Hume: Tanulmány az emberi értelemről

Bertrand Russell: A filozófia alapproblémái, A nyugati filozófia története

Claude Shannon: A mathematical theory of communication

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 licidepot 2015. január 16. 12:45

„AKI képes három nappal előre megsejteni dolgokat, az évezredekre gazdag lesz.” Így szól egy kínai közmondás.

Az emberek tudni akarják, mit hoz a holnap, és többen szívesen fizetnének nagyon sokat egy ilyen bizalomra méltó információért. Megbízható jövendölések után kutatnak. Hiszen látható az időjárás-előrejelzésekből és a gazdasági mutatókból: érdekelnek bennünket a jövőben ránk váró események. Azonkívül a jövő megbízható ismerete képessé tenne minket arra, hogy megtervezzük és elrendezzük életünket.

Az a vágy, hogy megtudják, mit tartogat a jövő, sokakat arra ösztönöz, hogy felvilágosítást kérjenek jövendőmondóktól, guruktól, asztrológusoktól és gyógyító varázslóktól. A könyvesboltok és az újságállványok bővelkednek olyan ősi és modern írásokban, amelyek azt állítják, hogy képesek előre jelezni a jövőt. De a jövendölés ilyen formáit szkepticizmus veszi körül. Cato, római államférfi állítólag ezt mondta: ’Csodálom, ha egy jós nem nevet, valahányszor csak meglát egy másik jóst.’

Természetesen sokféle jövendölés van. 1972-ben akadémikusok és üzletemberek egy nemzetközi csoportja, amely Római Klub néven ismert, közzétett egy tanulmányt, amely megjövendölte, hogy a világ nem megújítható természeti kincsei hamarosan kimerülnek. Arany nélkül lennénk 1981-re, higany nélkül 1985-re, cink nélkül 1990-re, kőolaj nélkül 1992-re, és így tovább. Most láthatjuk, hogy ezek a jövendölések nem váltak valóra.

Sok jövendölés vallásos nézőponton alapult. Szemléltetve ezt: Wulfstan angolszász püspök a XI. század elején a dánok angliai betörését a közeli világ vége egyik jelének tartotta. 1525-ben Münzer Tamás egy német parasztfelkelést vezetett, mert egy látomásában sarlókat élesítő angyalokat látott, amiből egy nagy aratásra következtetett. Nyilvánvalóan ezek a jövendölések tévesek voltak.

Információ
X