nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Hiánycikk a jeltolmács Németországban

Oroszországnak hosszú szakálla van, New York jele a tragikus szeptember 11-i merénylet, embereket pedig hívhatnak szemölcsnek, kopasznak vagy pocaknak. A jelbeszéd nem a cikornyás nyelvek egyike: a gesztusoknak célba kell találniuk. Németországban viszonylag elterjedt, sokak számára mégis idegenebb, mint az angol és a francia. „Állandó jeltolmácshiányban szenvedünk” – mondja Werner Vollmer, annak a Paulina württembergi királyné nevét viselő ifjúságvédő intézetnek (Paulinenpflege) egyik vezetője, amely halláskárosult gyerekekkel is foglalkozik.

MTI | 2009. június 15.
|  

A hiányt észlelve a baden-württembergi Winnendenben működő szociális intézmény egy Németország-szerte egyedülálló kezdeményezésként jeltolmács-kollégiumot indít, ahol a szakosodott főiskolákra való bejutást biztosító végzettség (egyfajta érettségi) megszerzése mellett a diákok a halláskárosultak kommunikációjának fortélyait is elsajátíthatják.
A kurzus idén nyáron kezdődik, az első évfolyam elindításához legkevesebb húsz jelentkezőre van szükség; ebből tizennégyet már kipipálhat az intézmény. „Nagy az érdeklődés” – jegyzi meg Vollmer. A kollégium tanrendjében a matematika, a német, a biológia mellett a német jelbeszéd és „más közlési formák” (például írott tolmácsolás) is szerepelnek, csakúgy, mint pszichológia, retorika és  kommunikáció.
A hallgatók gyakorlati tapasztalatokat is szerezhetnek az intézetben, ahol mintegy háromszáz halláskárosult, illetve beszédben akadályozott tanul és él. A kétéves képzést az intézet és a tartomány finanszírozza, a hallgatók havonta 30 eurót (8400 forintot) fizetnek tanulmányaikért.
„Az ajánlat olyan fiataloknak szól, akik nyitottak a szociális és keresztény-erkölcsi ügyek iránt” – hangsúlyozza Beate Löffler, az intézmény gyógypedagógiai iskolájának igazgatója. A tanfolyam nem biztosít ugyan jeltolmácsvégzettséget, mégis jelentős előnyökkel jár, például azoknak a szociális hivatást választóknak, akik sokat profitálhatnak a különleges tudásból. A végzősök előtt pedig természetesen minden ajtó nyitva áll, amihez érettségi kell.

Nagy a kereslet

Vollmer szerint a jeltolmácsok iránt igen nagy a kereslet. Németországban hozzávetőleg 80 ezer ember – vagyis minden ezredik német állampolgár – elvesztette hallását négyéves kora előtt. Míg korábban az volt a bevett álláspont, hogy a fogyatékosok tanuljanak meg szájról olvasni, ma már hivatalosan is elismerik a jelbeszédet mint kommunikációs formát. A tartományi egyenjogúsági törvény értelmében például a szülői értekezleteken is megkövetelhető tolmács használata.
Mégis, túl kevés halló ember tanulja meg ezt a nyelvet. A baden-württembergi halláskárosultak szövetségének közvetítő központja negyven jeltolmácsot tart nyilván. Ez nem elég, nagyjából százra lenne szükség – jegyzi meg Vollmer. A legtöbbször szabadfoglalkozású tolmácsoknak sokszor nagy utat kell megtenniük, hogy eleget tegyenek egy-egy megbízásnak, éppen ezért óránként akár 45 eurós (körülbelül 13 ezer forintos) tiszteletdíjat is elkérhetnek.
A Paulinenpflege munkatársai szerint tudásgazdagító a hallássérültekkel való munka, a jelbeszéd elsajátítását pedig kifejezetten izgalmasnak tartják. „Ez egy nagyon tetszetős testi nyelv” – mondja Eva Paulus, a kurzus koordinátora.
Kevesen tudják, hogy minden országnak megvan a saját jelbeszéde, még dialektusok is kialakultak. Emellett a jelbeszéd folyamatosan fejlődik – teszi hozzá Beate Löffler. Korábban például a felfelé mutató ököl jelképezte Oroszországot, ma a szakáll. A 2001. szeptember 11-i merényletek után pedig a repülőgépek támadásba lendülése épült be a jelbeszédbe New York jelzésére.
„A halláskárosultak rögtön észreveszik a különbséget a között, amit az ember kezeivel jelez, és amit arcával mutat” – magyarázza Löffler. A szemináriumok kezdetén mindig nagy a nevetés, amikor nevet keresnek a résztvevőknek. Egy feltűnő májfolt, egy szokatlan frizura vagy bohókás járás – és már meg is találták a nevet. „De annak semmi esetre sem szabad sértőnek lennie” – fűzi hozzá a szakember.

Információ
X