@El Mexicano: "Hát nem ezt mondtam? :)"

Nem is neked mondtam ellent, hanem a kutatás eredményének, vagy inkább csak az abból levont következtetésnek :)

@IdegenNyelvŐr: "Épp az ellenkezője tűnik célszerűnek: anyanyelvi szintű tanártól lenne jó elsajátítani az idegennyelv kiejtését, mert akkor az anyanyelvieket (legalábbis a tanár dialektusát beszélőket) fogjuk könnyebben megérteni."

Hát nem ezt mondtam? :) Az ember azt fogja megérteni, akinek a kiejtését megtanulta. Semmi köze szerintem ahhoz, hogy mi az anyanyelve. Az angol vs. spanyol példám pont erre mutat rá. Ismerőseim szoktak nekem videókat küldeni, ahol nem spanyol anyanyelvűek énekelnek spanyolul, hogy hallgassam meg, hogy miről... hát sokszor nem könnyű megértenem. Van úgy, hogy néhány meghallgatás után sikerül, de vannak olyanok is, melyeket máig nem értek, mit akarnak énekelni néhol. Pedig apró dolgokról van csak szó, mint a szavak kötése (ez nagyon sokat számít a spanyolnál, és tipikusan ezt szokták elszúrni a nem anyanyelvűek, ezért nehéz megérteni: amit nem kellene ejteni, azt ejtik, amit pedig igen, azt hagyják el, így érthetetlen lesz az egész), de mégis sokat számítanak.

Ez azt a feltevést támasztja alá, hogy a beszédértés és a kiejtés között összefüggés van: minél jobban hasonlít a saját kiejtésünk ahhoz, amit hallunk, annál könnyebben értjük meg. Így nem meglepő, hogy a hébert feltehetően orosz akcentussal beszélő oroszok az orosz akcentusos szót értették meg könnyebben.

De ebből szerintem nem az következik, hogy egy idegennyelvet a saját akcentusunk szerint kell megtanulnunk, még ha ez könnyebb is, mert azzal csak azokat fogjuk könnyebben megérteni, akik velünk azonos anyanyelvi háttérrel beszélik az adott idegennyelvet, velük meg beszélhetünk az anyanyelvünkön is ;)

Épp az ellenkezője tűnik célszerűnek: anyanyelvi szintű tanártól lenne jó elsajátítani az idegennyelv kiejtését, mert akkor az anyanyelvieket (legalábbis a tanár dialektusát beszélőket) fogjuk könnyebben megérteni.

Szerény véleményem szerint a kiejtés gyakorlása lenne az elsö feladat a nyelvtanulás során. Ez különösen igaz olyan nyelvekre, amely esetében a pontos kiejtés az érthetőség előfeltétele (vietnami, kantoni, kínai, más tonális nyelvek, stb.)

Más nyelvek esetében a kiejtés gyakorlása későbbre halasztható feladat, de később nagyobb erőfeszítéseket is követel a korábbi berögződések korrigálása.

Érdekes megállapítás. Szerény véleményem szerint inkább attól függ, hogy ki hogy érti meg az idegen nyelvű szavakat, hogy milyen akcentussal tanították meg neki. Erre nincs is jobb bizonyíték, mint a saját tapasztalatom: az angolt a gimnáziumban olyan tanár kezdte el tanítani, aki nem volt a helyzet magaslatán a kiejtést illetően – tehát magyar akcentussal beszélt –, aminek eredményeképpen nem is értem meg ma sem, amit egy angol anyanyelvű igazán angolos (vagy amerikai) akcentussal mond.

A spanyolnál viszont ez pont fordítva van: éppen akkor nem értem meg, ha nem anyanyelvű beszél, és erős akcentussal.

Ez csak annyit jelent, hogy különválasztják a két feladatot: a nyelv lexikájának és fonetikájának megtanulását. Teljesen természetes, hogy elsőre így könnyebb megérteni a szavakat. Az anyanyelvi tanárok azért népszerűek mégis, mert azt reméljük, hogy hosszú távon viszont jobbat tesz, ha a gyerek kezdettől fogva az eredeti akcentust ismeri.