-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..A nyelvészet célja elsősorban az, hogy megtudjuk, mi az a nyelv..." Talán ne...2026. 01. 18, 17:39 Nyelvek születése és terjedése
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Miért látható, hogy nem volt alapnyelv? Mert valójában voltak ilyenek,...2026. 01. 18, 10:21 Nyelvek születése és terjedése
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Az internetről idézek: "Őslakos nyelvek: Ausztráliában több mint 200 őslakos ny...2026. 01. 18, 08:56 Nyelvek születése és terjedése
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: „A magyar nyelv például egy olyan nyelv, amely bár "gyökeresnyelv", mo...2026. 01. 16, 15:40 Nyelvek születése és terjedése
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Azt gondolom, hogy a tudományos vizsgálatok típusai relatívak, és kultúrákhoz k...2026. 01. 16, 08:45 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
a posztnomád kalandozó állam Idegen gének az ősmagyar éjszakában Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja Mi bizonyítja, hogy a magyar nyelv finnugor? A honfoglaló férfi, a gender studies pedig nő
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
A gyerekek is tudják, hogy a Mikulás ruhája piros. De miért nem inkább vörös? Házi szakértőnk egy olvasói kérdés nyomán nem csupán erre válaszol, de a jelentés természetéről is sokat elmond.
András nevű olvasónk ennek a két színnévnek a különbségéről érdeklődik:
Régóta foglalkoztat, hogy miképpen lehetne meghatározni, ha egyáltalán lehet, a különbséget a piros és a vörös között. Például egy magyarul tanuló külföldinek meg lehet-e magyarázni, hogy mikor melyiket, vagy be kell bifláznia? Mi persze ösztönösen érezzük.
Egyik korábbi válaszomban a piros és a vörös eredetéről volt szó. Ebből kiolvasható, hogy milyen jellegű színeket jelenthettek ezek a keletkezésük időszakában (a piros inkább a ’megpirult’, a vörös pedig a ’vérszínű’ értelemben lehetett használatos). Ez azonban szinte semmit sem jelent arra nézve, hogy ma hogyan használjuk ezt a két szót. Andrással szemben én nem állítom ilyen határozottan, hogy mi „ösztönösen érezzük”, hogy mikor melyik szót használják inkább a magyar anyanyelvűek. Szerintem sokszor szabad a választás: nem lehet tudni, hogy ki melyiket mondaná, ha például egy ruhadarab színére vagy akár egy arc színére akar utalni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jonathan G Meath / CC BY-SA 2.5)
A legelterjedtebb nyelvészeti-jelentéstani elméletek úgy képzelik el a nyelvtudást, hogy a beszélők ismerik a legkisebb elemek (morfémák, szótövek) jelentését, és az összetett kifejezéseket ennek az ismeretnek megfelelően alkotják és értik meg. Ez nagyjából megfelel annak, ahogy a mindennapi gondolkodásunkban képzeljük el a nyelvhasználatot: „tudjuk, mit jelent” a piros és a vörös szó, és amikor szükségünk van rá, ennek a tudásnak a birtokában választjuk ki valamelyiket, illetve ennek megfelelően értelmezzük őket, ha halljuk őket. András tulajdonképpen azt kérdezi, hogy miben áll ez a tudás.
Én az egész kérdést egy kicsit másképpen szemlélem. Azt gondolom, hogy a nyelvtudás a nyelvhasználatra vonatkozó korábbi tapasztalatok összessége. Egyelőre nem tudjuk pontosan megmondani, hogy hogyan összegződnek a beszélők fejében például a piros és a vörös használatáról szerzett korábbi tapasztalataik. Az nyilvánvalónak látszik, hogy nem emlékeznek minden egyes esetre, amikor korábban hallották őket, sem a használatuk körülményeinek részleteire. De azt is valószínűnek tartom, hogy nem alakítják ki a gondolkodásukban az ilyen szavak meghatározását (definícióját). Inkább valami köztes ábrázolást képzelek el: a korábbi használat olyan nyomokat hagy az emlékezetükben, amelyek bizonyos (nyelvi és nem nyelvi) részleteket tartalmaznak, de ezek az emléknyomok mégiscsak inkább arra hasonlítanak, ahogyan konkrét eseményekre emlékezünk, nem pedig meghatározásokra. Például viszonylag élénken él az emlékezetünkben néhány olyan tárgy-fajta, amelyekre utalva a korábban tapasztaltak alapján gyakran használták módosítóként a piros, illetve a vörös szót. Lehet, hogy a megnevezésükkel együtt is emlékszünk ilyen tárgyfajtákra (pl. piros arc, vörös zászló). De ha a sok tapasztalat miatt általánosítás megy végbe az emlékezetünkben, akkor általánosabb emlékeink is lehetnek (pl. piros szokott lenni a kipirosodott bőr színe, vörös a drapéria, és a fizikában mindig a vörös szót használjuk a fény spektrumának erre a részére vonatkozóan, például infravörös, nem pedig infrapiros fényről beszélünk).
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A használatokról szóló tudásunk heterogén, nem egységes voltáról valamennyire a szótárak is tudomást vesznek. Bár gyakran igyekeznek a szócikkek elején meghatározással is szolgálni, a szavak használatának jellemzését általában alpontokban tárgyalják. Ezeket az illető szó különböző „használatainak” vagy „jelentéseinek” nevezik. Így A magyar nyelv értelmező szótára (a híres hétkötetes ÉrtSz.) a vörös melléknévnek három fő használati köréről tud: a fénynek a fizikából ismert vörös tartományáról, a munkásmozgalom emblematikus vörös színéről, valamint az állandósult szókapcsolatokról, mint amilyen a vörös csütörtök vagy a vörös ördögök. Ezzel szemben a piros melléknévről azt írja, hogy a vörös színhez hasonló, de annál élénkebb és világosabb szín. (Nem említi, hogy a fizikai fénytanban vagy hajszínként ez a szó nem használatos.) A második használataként feltünteti, hogy ’vörös’ értelemben is használható, valamint külön típusként említi még az ’egészséges arcú’ és ’a magyar kártya egyik színe’ használatokat.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Azt gondolom, hogy a beszélők emlékezetében, gondolkodásában sem meghatározásoknak, sem a használatok típusokba sorolásának nyoma sincs. Így a piros és a vörös nem képezi részét a „fogalmi rendszerünknek”. Ha például valaki természetes körülmények között tanul meg egy idegen nyelvet (nem pedig úgy, hogy mindig a magyar kifejezéseket fordítja idegen nyelvre, és megfordítva), akkor eszébe sem jut, hogy például az angolban a piros és a vörös szónak csak egy megfelelője van, a red. Egyszerűen egy csomó emléke van a red használatáról, dolgokról, amikre így utaltak, és kifejezésekről, amelyekben ez a szó szerepelt, és ezek az emlékek nagyjából függetlenek a piros és a vörös szavakra vonatkozó emlékeitől. Nem arról van tehát szó, hogy angoltanuláskor módosítanunk kell a fogalmi rendszerünket, és be kell építenünk a gondolkodásunkba a piros és a vörös általánosításaként egy új fogalmat. Pusztán újabb emlékekre teszünk szert az újonnan megismert (angol) szóval kapcsolatban.