-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Az alkotmánybíróság szerint a polgári jogban nincs jó erkölcs, csak jóerkölcs. De összhangban áll-e mindez a magyar helyesírás szabályaival? És ha nem, milyen lépéseket tehet az alkotmánybíróság?
Október 26-án a következőket írta a Népszabadság:
(Forrás: mkab.hu)
Emlékezetes: a 98 %-os különadó visszamenőleges kivetésére az Alkotmány augusztusi módosítása abban az esetben hatalmazta fel a jogalkotót, ha az állami szférában a foglalkoztatási jogviszony megszüntetésére tekintettel kifizetett juttatás a jóerkölcsbe ütközik (az alkotmánymódosítás ugyan a jó erkölcsről beszél, de az Alkotmánybíróság nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a polgári jog terminológiájában a jóerkölcs egybe írandó).
Kizárólag a kötözködés kedvéért
jegyezzük meg, hogy a Népszabadság híre is több helyesírási hibát tartalmaz. Az alkotmány nem cím (a címe A Magyar Köztársaság alkotmánya), az alkotmánybíróság pedig nem tulajdonnév (a neve A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága). Ez attól függetlenül igaz, hogy magában az alkotmányban is így szerepelnek. (Vö. „Az Alkotmány módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt, 2009. október 23-án hatályos szövege kizárólag a Magyar Közlöny tõpéldányainak felhasználásával, a kihirdetett szövegek legteljesebb tiszteletben tartásával készült; ennek megfelelõen az a nyomdahibákat, továbbá a helyesírási és a nyelvhelyességi, valamint a jogszabály-szerkesztési hibákat is betûhíven tartalmazza.”) Mindemellett az egybeírandó is egybeírandó.
A nyest.hu szorgos kutatómunkával annak járt utána: igaza van-e az alkotmánybíróságnak. Persze nem abban, hogy az alkotmánymódosítást alkotmányellenesnek nevezte, hanem abban, hogy valóban jóerkölcs írandó-e jó erkölcs helyett.
A magyar helyesírásnak alapjában véve két „jogforrása” van: a helyesírási szabályzat, illetve a helyesírási kéziszótár. A kettő szerepe különbözik: ha a szótárban szerepel valami, akkor az helyes, még akkor is, ha a szabályoknak ellentmond. Így például a helyesírási kéziszótárban szereplő pénzügyminisztérium írásmód mindenképpen helyesnek tekintendő, holott három tagból álló hét szótagos összetétel, ami a szabályzat szerint pénzügy-minisztériumként lenne írandó. Mivel azonban a szabályzatban egybeírva szerepel, nem csupán helyes így írni, de csakis így helyes.
Ha egy nyelvi elemet vagy szerkezetet a szótár nem tartalmaz, akkor érdemes a szabályzathoz fordulni. A szabályzatból elvileg bármilyen szó vagy szószerkezet írásmódja megállapítható (illetve az is, hogy egy bizonyos szerkezet egy (összetett) szó-e, vagy pedig szószerkezet). A valóságban persze ez nem mindig könnyű, részben a szabályok megfogalmazásából és a pontos definíciók hiányából adódóan, részben azért, mert a szabályzat időnként közli, hogy vannak kivételek – és hiába sorol fel néhányat, nem kapunk kimerítő felsorolást. (Bár elvben feltételezhetjük, hogy a kivételek szerepelnek a szótárban.)
A szótárral viszonylag hamar végezhetünk: sem jóerkölcs, sem jó erkölcs nem szerepel benne. (Nem szerepel az Osris-féle Helyesírásban sem: ez ugyan elvben nem tekinthető „jogforrásnak”, de a szabályzatot követi, és jóval bővebb anyagot tartalmaz, mint az Akadémiai Kiadó Helyesírási kéziszótára.)
A helyesírási szabályzat három okot ad arra, hogy miért írunk egybe valamit.
Az egyik gyakori ok az, hogy két szó kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének összege. Ezt érzékeltetjük az alkotóelemek egybeírásával. Például a víziló vízi állat ugyan, de nem ló; a tízórai-t nemcsak tíz órakor fogyaszthatjuk el; a tűzrőlpattant menyecske vagy leány nem a tűzről pattant. A szóbeszéd is más, mint a szó és beszéd: ’alaptalan híresztelés’-t jelent.Nem kizárólag
a kötözködés kedvéért jegyezzük meg, hogy a helyesírási szabályzat is hibás: a szabályzat 265. pontja szabályozza, hogy a toldalékot mikor kapcsoljuk kötőjellel a tőhöz: a „tízórai-t” ezek közül egyiknek sem felel meg.
Kétségtelen, hogy a jóerkölcs jogi fogalomként sem jelenthetne nagyon mást, mint a jó erkölcs. Aligha tudunk olyan tényállást megnevezni, ami ugyan jóerkölcsbe ütközik, de nem ütközik jó erkölcsbe – vagy éppen fordítva.
Ha egy raggal jelölhető, különírt szókapcsolat elemei (pl. kéményt seprő, félig kész, a nap sugara stb.) rag nélkül állnak együtt, szintén egybeírt összetett szót alkotnak: kéményseprő, félkész, napsugár stb.
A jóerkölcs esetében aligha tudnánk ilyen ragos szerkezetet visszaállítani.
A meggyökeresedett szokást megtartva, nemegyszer jelentésváltozás nélküli szókapcsolatokat is egybeírunk; ezért például a jókedv, egyhavi, márványtábla, vízbefúlás stb. szót is összetételnek tekintjük.
Ez az az eset, amikor lehetetlen eldönteni, hogy akkor van-e meggyökeresedett szokás, vagy nincs. Elvben feltételezhetnénk, hogy ha a szó írása kivételes, akkor szerepel a szótárban. A szótárra támaszkodhatunk másképp is, például megnézhetjük, vannak-e benne olyan szerkezetek, amelyek hasonlítanak a feltételezett jóerkölcshöz.
Esélyes lenne például a jóízlés – ám ez nem szerepel, sőt, a belőle képzett jó ízlésű is külön van írva. Mi több, a szótárt tanulmányozva több olyan esetet sem találunk, amikor a szabály alapján elképzelhetőnek tartanánk az egybeírást. Így például a jóbarát más, mint a jó barát: az utóbbi jó ember, aki valakinek a barátja, míg az előbbi valakinek a közeli barátja, de attól még lehet rossz ember. Ezt a megkülönböztetést azonban a helyesírás nem ismeri el (azt sem, hogy más a jó nevű író ’jó, pl. jól csengő neve van’, mint a jónevű ’híres’ író). Ezen kívül van egy sor szavunk, amelyet hangzása alapján szívesen írnánk egybe (jócselekedet, jószándék, jótanács), a helyesírás mégsem engedi. (Megjegyzendő, hogy a jótett egybeírandó, míg a jó cselekedet külön.)
Mindezek alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jóerkölcs írásmódot a helyesírási szabályzat és szótár semmivel nem támogatja. Nézzük meg, mit mond róla a szakirodalom:
A régebbi magyar magánjogi terminológia újjáéledésének következtében – nézetünk szerint nem éppen szerencsés módon – hatályos jogunkban a ’jóerkölcs’ fogalma szerepel (Ptk. 200. § (2) bek.) a római jogi tradíció által determinált nyugat-európai ’jó erkölcsök’ többes számú alakváltozat helyett. Ez utóbbi a római jogi boni mores, valamint a külföldi jogrendszerek szóhasználatának valódi megfelelője, a német gute Sittennek, a francia bonnes moeurs-nek, az olasz buoni costuminak és az angol good morals-nak. Mivel e kifejezések nyilvánvalóan egy tőről fakadnak, és funkciójuk valamint jelentéstartalmuk nagymértékben megegyezik, mikor e tanulmányban ’jó erkölcsöket’ írunk, valamelyik külföldi jogrendszer fogalmára, vagy az általános jelenségre kívánunk utalni és csak a hatályos magyar szabályozásra reflektálva használjuk az egybeírt, egyes számú alakot.
Magyarul: a jóerkölcs írásmódnak az az egyetlen oka van, hogy a Ptk-ba nem a helyesírási szabályoknak megfelelően került bele. (Ennek feltehetően az az oka, hogy olyan időszakból elevenítették fel, amikor a jelenlegi helyesírási szabályozás még nem volt érvényben. Lásd még az idézett dokumentum 1113. lábjegyzetét.) A tévesen írt alakot aztán a jogi szakirodalom, ítélkezés stb. átvette, de nem következetesen követte: erre példa maga az alkotmánymódosítás, de a Legfelsőbb bíróság egy határozata is, melyben először többször is jó erkölcs(ök) szerepel, majd a közepén átvált a jóerkölcsre.
Az alkotmánybíróságnak tehát nincs igaza, a lehetőségei pedig a következők:
- Felszólítja az országgyűlést, hogy módosítsa a Ptk-t, és javítsa ki benne a helyesírási hibákat.
- Felkéri az MTA Magyar nyelvi bizottságát, hogy módosítsa a helyesírási szabályzatot, de legalábbis a jóerkölcsöt mint jogi terminust vegye fel a kivételek sorába.
- Hivatkozással a jótett egybeírandó, míg a jó cselekedet példájára és a hasonló esetekre megállapítja, hogy a mai helyesírás jó erkölcsbe (vagy legyen egy jó napja: jóerkölcsbe) ütközik, és hatályon kívül helyezi.
Ezúton is szeretnénk emlékeztetni olvasóinkat, hogy a magyar helyesírási szabályzat nem törvényi szabályozás, betartása senkire nézve nem kötelező.