nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Miből áll a kritikus gondolkodás?

A kritikus gondolkodást mindenki fontosak tartja, bár definiálni, hogy pontosan mit is jelent, kevesen tudnák. Így azonban nagyon nehéz megközelíteni, hogy milyen fontosabb területeken kell jártasságot szereznünk ahhoz, hogy kritikusan gondolkodjunk. Most ebben adunk némi eligazítást olvasóinknak.

nyest.hu | 2015. január 3.
|  

A kritikus, önálló gondolkodás képességét mindenki fontosnak és jónak tartja. Az azonban már nem ennyire egyértelmű, hogy mikor és milyen tárgyak keretében kellene megtanítani. A közoktatás dolga ez, vagy a felsőoktatásé? A matematikához tartozik inkább, a természettudományokhoz vagy az anyanyelvi képességekhez? Egyáltalán: hogyan, milyen tevékenységeken keresztül fejleszthető?

Világszerte vannak egyetemek, ahol az elsőéveseknek kötelező „kritikus gondolkodást”, azaz érvelést, logikát tanulniuk – természetesen nem elméletben, hanem gyakorlatban, és külön tárgyként. Ennek ellenére sokszor nem világod, mi is lenne egy ilyen kurzus tartalma. Egy az IflScience-en megjelent cikk ad egy lehetséges megközelítést ahhoz, hogy hogyan is képzelhető el a kritikus gondolkodás tanítása. E szerint négy kulcsfontosságú területet kell érinteni: az érvelést, a logikát, a pszichológiát és a tudományelméletet.

1. Érvelés

A jó érvelési képesség képesség egyfajta alapot jelent, bármilyen konkrét területről legyen is szó. Az érvelés módszertanán keresztül elsajátított technikák transzfertudást jelentenek: bármivel is foglalkozzunk, hasznunkra válik. A kritikus gondolkodás ugyanis nem merülhet ki abban, hogy valamivel nem értünk egyet, hogy opponálunk egy gondolatatmenetet. Ezért van szükség az érvelésre.

Az érvelés ugyanis nem más, mint egy intellektuális megismerési folyamat: álláspontot formálni, illetve megismerni más álláspontokat; az álláspontot alátámasztó és cáfoló érveket megtalálni, értékelni. Mindehhez tudnunk kell, hogy vannak feltevéseink, premisszáink, amelyeket igaznak fogadunk el az érvelés során, és vannak ebből logikai szabályokkal levezetett következtetéseink, amelyek – ha a levezetés nem hibás logikailag – szintén igazak lesznek.

Az érvelések szerkezetének megismerése közben mérlegelhetjük a premisszák igazságának valószínűségét, akár el is vethetjük őket. Érvelések elemzése közben megismerhetjük a logikai következtetések fajtáit, és a tipikus érvelési hibákat is ki tudjuk majd szűrni. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy egy racionális, érvelő szöveget meg tudjuk közelíteni és értékelni tudjunk.

2. Logika

Már az érvelések elemzése közben is beleütközünk a logikába: melyek az érvényes következtetések? – Ennek eldöntéséhez szükség van a formális és az informális logika alapjainak a megismerésére. Előbbit a dedukció, utóbbit az indukció jellemzi. A matematikai bizonyítások gyakran deduktívak, indukcióval pedig a legtöbb tudományban találkozunk, ahol általánosításokról, analógiák fordulnak elő.

A logikai alapjainak megismerése szükséges ahhoz, hogy egy-egy érvelésről el tudjuk dönteni, hogy érvényes-e, illetve, hogy milyen erősségű. A logikai szabályok megsértésből származik a tipikus érvelési hibák egy része is (amilyen például a körkörös érvelés vagy a hamis ok feltevése). Ezeknek a szabályoknak az ismerete és követése tehát elengedhetetlen a racionális gondolkodáshoz.

3. Pszichológia

A kritikus gondolkodáshoz nem csak olyan egzakt dolgokat kell megismernünk, amilyen a logika. Nem árt ismernünk az elménk, a pszichénk működését sem. Újabb elméletek szerint például a gondolkodás kevéssé tekinthető olyasminek, amit mi csinálunk, sokkal inkább valami, ami történik velünk. Mi tehát nem vagyunk racionális döntéseket hozó számítógépek...

Amellett, hogy alapvetően racionális lények vagyunk, tele vagyunk különféle kognitív elfogultságokkal. A gondolkodásunk – sok pedagógus elképzelésével ellentétben – valójában nem lineáris és nem minden elemében racionális. Hiba lenne tehát olyan képet festenünk az elménk működéséről, hogy az minden elemében racionális döntéseket hoz. Ehhez pedig meg kell ismernünk néhány alapvető pszichológiai jelenséget.

4. Tudományelmélet és statisztika

Ahhoz, hogy a számunkra felkínált információkat korrektül meg tudjuk ítélni, nem árt tisztában lennünk néhány általános elvvel, amelyek mentén a tudományok működnek. Tudnunk kell például, hogy mi egy hipotézis, mit nevezhetünk törvénynek, mit elméletnek, és mit szabálynak.

A statisztika alapjainak ismerete szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy bonyolult információhalmazokat kezelni tudjunk. A statisztika módszertanának megértése elengedhetetlen egy-egy tudományos eredmény értékeléséhez.

Miből áll a kritikus gondolkodás?
Forrás: Wikimedia Commons / Wagner Machado Carlos Lemes / CC BY 2.0

Ha ezt a négy területet megismertetjük a diákokkal, óhatatlanul kialakítunk egy olyan közös nyelvet, amelynek segítségével a gondolkodás folyamatairól pontos és átlátható fogalmak segítségével tudunk beszélni. Ha ugyanazt értjük az alatt, hogy következtetés, elemzés, kiértékelés, igazolás, kategorizáció stb., akkor a konkrét tárgyaktól, témáktól függetlenül is tudunk beszélgetni gondolatokról, gondolatmenetekről. Azaz különböző kontextusokban kritikusan tudunk gondolkodni. Ha pedig egy oktatási rendszer fontosnak  ezt a képességet, az mindenképpen pedagógiai érték.

Forrás

How To Teach All Students To Think Critically

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
5 Kormos 2015. január 13. 17:45

@Krizsa: Elhiszed, hogy a gyöknyelvészet működik?

4 Krizsa 2015. január 13. 17:37

@TI: "Mégis ki gondolkodik bennünk, ha nem az elménk? Nem megtörténik velünk, legfeljebb nem vagyunk folyamatosan tudatában minden gondolkodási folyamatnak, lépésnek."

@El Vaquero: " A kritikus gondolkodás elsősorban azt takarja, hogy nem hiszünk el semmit bemondásra, nem számít, milyen hihetőnek hangzik, még akkor sem, ha egy állítólagosan legnagyobb szaktekintély állítja."

A gondolkodás itt kezdődik: senkinek, semminek, az egyetemi tanulmányainknak sem HISZÜNK el semmit. Aki bármit elhisz, az abban a témában már képtelen gondolkodni, le van stoppolva - tehát maximum fizetett bérmunkás (szakember).

Erre apám 4-5 éves koromban kezdett tanítani, így: Nekem se higgyél el soha semmit. Bár én soha az életben nem fogok neked hazudni, de én se (és senki a világon) nem tudhat mindent.

3 TI 2015. január 13. 17:01

@TI: megfogadtam (bocs!)

2 TI 2015. január 13. 16:58

- világod

- képesség képesség

- általánosításokról, analógiák fordulnak elő.

- Ha pedig egy oktatási rendszer fontosnak ezt a képességet,

"Nem árt ismernünk az elménk, a pszichénk működését sem. Újabb elméletek szerint például a gondolkodás kevéssé tekinthető olyasminek, amit mi csinálunk, sokkal inkább valami, ami történik velünk."

Én vagyok a m@rha, hogy figyelmesen olvasok, és beugrok olyan nyilvánvalóan provokációknak, amelyeket ez a cikk tartalmaz. Pedig már számtalanszor megfogattam, hogy nem szólok hozzá, de újra és újra megszegem a fogadalmam.

Az utolsó mondat tartalmával nem értek egyet. Mégis ki gondolkodik bennünk, ha nem az elménk? Nem megtörténik velünk, legfeljebb nem vagyunk folyamatosan tudatában minden gondolkodási folyamatnak, lépésnek.

Az előtte lévők fogalmazási hibák.

1 El Vaquero 2015. január 3. 21:48

Ez egy tágabb téma. A kritikus gondolkodás elsősorban azt takarja, hogy nem hiszünk el semmit bemondásra, nem számít, milyen hihetőnek hangzik, még akkor sem, ha egy állítólagosan legnagyobb szaktekintély állítja. Sose ússzuk meg, hogy utánanézzünk nem csak a forrásoknak, de a tényeknek is, és ellenőrizzük az állítottakat. Ez utóbbihoz kellenek azok a dolgok, amelyeket a cikk ír.

Információ
X