nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • szigetva: @mederi: Abszolút tények nyilván nincsenek. A te hozzászólásaidra azonban a „jelen tudásun...
    2023. 02. 02, 10:55  Urál‒Altaj
  • mederi: @szigetva: Szerintem ilyen típusú vizsgálatoknál abszolút tényekről nyilván nem lehet szó,...
    2023. 02. 02, 08:31  Urál‒Altaj
  • szigetva: @mederi: Csak ez lehetetlen, ha valaki a tényeknek nincs birokában.
    2023. 02. 01, 11:49  Urál‒Altaj
  • mederi: @szigetva: Külön külön a tudományágak gondolom kevésbé hatékonyak, mint ha összeegyeztetve...
    2023. 02. 01, 11:42  Urál‒Altaj
  • szigetva: @mederi: A Pángea 175 mó éve bomlott fel. De tök mindegy, nem hogy 60 mó évre nem látunk v...
    2023. 01. 31, 09:33  Urál‒Altaj
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Hogyan mondjunk nemet?

Apró fogalmazásbeli különbségnek tűnik, hogy azt mondjuk-e, hogy „nem tehetem” vagy azt, hogy „nem teszem”. Kutatások azonban azt mutatják, hogy a kétféle megfogalmazás használatának komoly következményei is lehetnek.

nyest.hu | 2013. szeptember 17.
|  

Ha hatékonyabb és egészségesebb életet szeretnénk élni, akkor nem árt, ha megtanuljuk az egyik legfontosabb készséget: azt, hogy hogyan mondjunk nemet. Ha képesek vagyunk nemet mondani bizonyos nem kötelező elfoglaltságokra, több időnk marad saját magunkra: regenerálódni, megújulni. Több időnk marad mindarra, ami fontos számunkra, ha nemet tudunk mondani a figyelmünket elterelő dolgokra. Ha pedig azzal foglalkozunk, ami számunkra fontos és érdekes, könnyebben fogjuk elérni céljainkat, és elégedettebbek, boldogabbak lehetünk – derült ki a lifehacker beszámolójából, amely a visszautasítás módjaival foglalkozó kísérleteket gyűjti össze.

A legsikeresebb vállalkozók is egyik legnagyobb hibájuknak tartják, hogy ha valamit nem tudnak visszautasítani. Hogyan is kell ezt csinálni? Hogyan állhatunk ellent a minket céljainktól elvonó tényezők kísértésének?  – Egy biztos, a feladat egyáltalán nem egyszerű, de a kutatások azt mutatják, hogy szokásaink mégoly kis változásai is eredményesek lehetnek. Az egyik ilyen például az, hogy hogyan, milyen nyelvi formában mondunk nemet.

Hogyan mondjunk nemet?

Egy kísérletben 120 diákot osztottak két csoportra; az egyik csoport tagjainak bizonyos kérdésekre azt kellett válaszolniuk, hogy „Nem tehetem”, a másik csoportba tartozóknak pedig azt, hogy „Nem teszem”. Az alanyok különböző kísértéseknek voltak kitéve, és erre kellett a fentieknek megfelelően válaszolniuk. Például amikor megkínálták őket fagylalttal, az első csoport tagjai úgy utasították vissza, hogy „Nem ehetek fagylaltot”, a második csoportba tartozók pedig így: „Nem eszem fagylaltot”.

Először minden résztvevőnek válaszolnia kellett néhány kérdésre, amely független volt a vizsgálattól. Amikor ezután távoztak, azt hitték, hogy a vizsgálatnak vége is, de valójában csak ekkor kezdődött. Amikor ugyanis el akarták hagyni a szobát, felajánlottak nekik kis ajándékokat. Mindenki választhatott egy szelet csoki és egy müzliszelet között. a vizsgálatban azt rögzítették, hogy ki melyik édességet választotta.

Az eredmény a következő lett: azoknak a diákoknak, akik azt mondták, hogy „Nem ehetek X-t”, 61 százaléka választotta a szelet csokit, míg azoknak, akik a „Nem eszem X-t” válaszolták, csak 36 százalékuk választotta a csokit. Tehát egy ilyen kis nyelvi különbség megnövelte az esélyét annak, hogy a diákok az egészségesebb müzliszeletet válasszák. A kísérlet azonban itt még nem ért véget...

Hogyan segít a jó megfogalmazás abban, hogy nemet mondjunk?

Ugyanezek a kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a visszautasítás megfogalmazási módja („nem tehetem” vagy „nem teszem”) hogyan befolyásolja azt, hogy mennyire vagyunk hajlandóak nemet mondani akkor, ha sorozatos kísértéseknek vagyunk kitéve. Egyszer-egyszer persze ellen tudunk állni a kísértésnek, de ha az rendszeressé válik, netán állandóan jelen van, elbukunk. És persze a munkában az sem mindegy, mennyire sürgős: a minél közelebbi a határidő, annál könnyebben koncentrálunk arra, ami a dolgunk. De mi lenne, ha máskor sem húznánk az időt?

A kutatók most 30 nőt kértek fel arra, hogy iratkozzanak be egy egészséges életmóddal kapcsolatos tanfolyamra. Minden résztvevőnek ki kellett alakítania egy olyan hosszú távú célt, amelyet a tanfolyamon el akart érni, és amellyel azonosulni tudott. Ezután az alanyokat három csoportra osztották. Az első csoport tagjainak azt az instrukciót adták, hogy az őket céljaiktól eltérítő kérdésekre mondjanak nemet. (Ez volt a kontrollcsoport, hiszen számukra nem szabták meg a megfogalmazás módját.) A második csoport tagjainak ugyanerre a helyzetre azt javasolták, hogy mondják azt, hogy „nem tehetem”. A harmadik csoport tagjainak pedig  „nem teszem”-mel kellett felelniük.

Nem!
Nem!

A következő tíz napban minden résztvevő e-maileket kapott, amelyekben az előrehaladásukról kérdezték őket, illetve figyelmeztették őket arra, hogy alkalmazzák azt a kommunikációs stratégiát, amelyet kijelöltek számukra. Arra is felhívták a figyelmüket, hogy ha úgy érzik, hogy nem működik a stratégiájuk, akkor is írjanak vissza, tehát ne hagyjanak levelet megválaszolatlanul. Tíz nappal később a következőket találták:

  • Az első csoportból hárman ragaszkodtak a tíz napos periódus alatt mindvégig az elején kitűzött céljaikhoz. (Ők voltak azok, akik bárhogyan visszautasíthatták az őket céljaiktól eltérítő kérdéseket.)
  • A második csoport tagjai közül egy valaki ragaszkodott mindvégig az elején kitűzött célokhoz. (Nekik a „nem tehetem”-stratégiát kellett követniük.
  • A harmadik csoportból pedig nyolcan képesek voltak kitartani céljaik mellett. (Ők voltak, akik a „nem teszem”-stratégiát követték.)

Ebből a kísérletből tehát az derült ki, hogy a visszautasítás megfogalmazása nemcsak abban segít, hogy jobb döntéseket hozzunk, hanem abban is, hogy hosszabb távon képesek legyünk ragaszkodni céljainkhoz.

Mivel magyarázható a kísérletek eredménye?

Úgy tűnik, hogy az általunk használt szavak segítenek döntéseink megerősítésében és viselkedésünk irányításában. Ráadásul az általunk kimondottak visszahatnak az agyunkra, így hatással vannak a jövőbeli viselkedésünkre is. Tehát minden alkalommal, amikor azt mondjuk, hogy „nem tehetem”, egyszersmind emlékeztetjük magunkat saját korlátainkra, korlátozottságunkra. Ez a szóhasználat azt előfeltételezi, hogy olyasmit kényszerítünk magunkra, amit valójában nem akarunk tenni. Éppen ellentétes a helyzet a „nem teszem” használata esetében: ilyenkor olyan választ adunk, amely éppen azt a visszacsatolást nyújtja, hogy urai vagyunk a helyzetnek.

A „nem teszem” esetében a válaszból világos a döntési helyzet, amelyben megálltuk a helyünket, ami aztán megerősíti az elhatározásunkat és az akaraterőnket. A „nem tehetem” éppen ezeket az érzéseket kérdőjelezi meg, és ássa alá. A két megfogalmazás között, sokszor tűnhet úgy, hogy nincs nagy különbség. A „nem tehetem” sokszor udvariasabbnak is hat; ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ha rendszeresen így fogalmazunk, az visszahat a gondolkodásunkra, és ez befolyásolja majd a döntéseinket is.

Forrás

A Scientific Guide to Effectively Saying No

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Xebulon 2013. szeptember 19. 00:26

Ez engem John Steinback Édentől keletre című könyvében leírtakra emlékeztet. A könyvben Káin és Ábel bibliai esetet tanulmányozza: "És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta"

A különböző biblia fordításokban az "uralkodjál", hol felszólító módban, hol kijelentő módban van - egyikben ember kötelessége és felelőssége uralkodni a bűnökön; másikban nem kell csinálni semmit, mert eleve elrendeltetett, hogy az ember uralkodni fog a bűnökön (azaz ha mégsem, akkor az Isten hibája és nem az emberé).

A könyv végén a csattanó, hogy az eredeti héber szöveg szerint az ember választása, hogy uralkodik-e vagy sem.

Információ
X