Nemrégiben bemutattuk a Flight of the Conchords Foux Da Fa Fa című dalát, amelyben egy kezdő franciatanuló nehézségeit és élményeit követhetjük végig – meglehetősen vicces előadásmódban és sok nyelvtani hibával.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A francia nyelv kiejtésén, hangsúlyozásán, hanglejtésén is sokat lehet poénkodni. Míg a magyarban a hangsúly a szavak első szótagjára esik, addig a franciában az utolsóra. Mindehhez hozzájárul a jellegzetes intonáció. Az alább bemutatandó videó azonban nem a franciák kiejtésén gúnyolódik, hanem a nem-anyanyelvű franciák túlzott igyekezetén, ahogyan a francia kiejtést utánozni próbálják. Lássuk, mi történik szegény Monsiuer Nobeck-kel!

A franciaóra azzal kezdődik, hogy M. Nobeck köszönti a hallgatóságot, és azt is elmondja, hogyan kell őt viszont üdvözölni. Utána a bemutatkozást tanítja meg Robert-nek. Majd egy lánynak tanítja meg, hogy franciául hogyan kell kikéredzkedni a mosdóba. A Curtis nevű diáktól azt kérdezi, hogy mennyi az idő. Curtis nem túl franciás kiejtéssel helyesen válaszol: „Il est huit heures”, azaz „Nyolc óra van”. Utána valaki azzal az ürüggyel próbál távozni, hogy telefonálnia kell. Ekkor már kezd elszabadulni a pokol: a francia mondatok helyét kezdi átvenni az értelem nélküli intonáció. Ez a késő érkezésével teljesedik ki. Az iskolai jelenet után pedig pár hónappal később Párizsban látjuk a franciatanárt, aki az anyanyelvűek kiejtését ugyanazzal az elhivatottsággal próbálja pallérozni, ahogyan a diákjaiét. De a francia anyanyelvűek másképp fogadják ezt, mint a diákok....

Où est le Musée d'Orsay?
(Forrás: Wikimedia Commons / Eric Pouhier / GNU-FDL 1.2)

A videó csattanója persze egyértelmű és durva poén: a borzalmas franciatanár elnyeri méltó büntetését. Az osztálytermi jelenet azonban azon túl, hogy vicces, elég komoly kritikát is mond a bemutatott nyelvtanítási módszerről. Az elég modernnek mondható, hogy M. Nobeck kommunikáció-központúan tanít: nem nyelvtani szabályokat, írott szöveget bújnak a diákok, hanem „beszélnek”. Csakhogy átesik a ló túlsó oldalára: az általa didaktikusan túljátszott kiejtést minden fölé helyezi. Számára az a lényeg, hogy – szerinte – franciásan hangozzék a mondat. Nagyon jól szemlélteti ezt, hogy Curtis hibátlan, de rossz kiejtésű francia mondatát meg se hallja, de a késő diák franciául elénekelt halandzsáját nagyon is díjazza. A szatíra pedig akkor teljesedik ki, amikor kiderül, hogy M. Nobeck kiejtése még az anyanyelvűekénél is jobb, így az életben egyáltalán nem állja meg a helyét.