A fukusimai katasztrófa következményeinek felszámolásában számos robot vett részt. E távolról irányított szerkezetek összetett feladatokat láthatnak el: sugárzó anyagokat takarítanak, szabaddá tesznek fontos útvonalakat, illetve segítségükkel megvizsgálhatók a katasztrófa sújtotta területek emberek által nem, vagy csak nehezen megközelíthető pontjai.

De mi lenne, ha a robotok képesek lennének arra, hogy „megegyezzenek” a munkamegosztásban? Hogy eldöntsék, melyikük nyitja ki az ajtót, melyikük gördül be az így szabaddá váló úton, megtisztítva a többi előtt az esetleg eltorlaszolt járatot? Nem kell ehhez semmi más, csak egy dolog: közös kommunikációs rendszer, azaz nyelv.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A Delawarei Egyetem kutatócsoportja most egy olyan nyelvet és tanulási képességet fejleszt, aminek segítségével a különböző képességű robotok át tudják adni egymásnak a környezetükből leszűrt tudást – írja cikkében a livescience.com. Ezáltal a gépek alkalmazkodni tudnak a környezetükhöz, újrakonfigurálhatják magukat azon információk alapján, amiket csoportként megtanultak. Ehhez – egyebek mellett – csecsemők nyelvtanulási folyamatait vizsgálják: úgy vélik, a gyermeki nyelvelsajátítás lehet az együttműködő robotcsoportok kifejlesztésének kulcsa.

„A robot „nyelve” voltaképpen csak egy műveletsor, amit elvégez” – mondja Jeffrey Heinz, a kutatócsoport vezető nyelvésze. ”Természetesen a robot által elvégezhető műveleteknek korlátot szabnak a robot képességei.”

A rendszerben valamennyi robot különböző képességekkel bír, viszont mindannyian ugyanazon szabályrendszer alapján működnek együt, így közösen dolgozhatnak konkrét feladatok megoldásán. Mindegyik robot a saját erősségeinek megfelelő feladatért felel, ugyanakkor képesnek kell lennie arra, hogy tisztában legyen saját és a csoportban dolgozó más robotok képességeivel annak érdekében, hogy együtt végezzék el küldetésüket. Ebben a kifejlesztett nyelv és a tanulási folyamatok segítik őket.

A jövőben az ilyen módon együttműködő „robotsereg” összetett küldetések megoldására is képes lesz: egy nagyobb, robosztus gép ledöntheti a veszélyeztetett épület ajtaját, a másik átrepülhet az így megnyíló úton és felmérheti a terepet, átadva a többi, várakozó robotnak a küldetés elvégzéséhez szükséges információkat. Heinz a folyamatot az emberi szervezethez hasonlítja: „Van szemünk, amivel látunk; fülünk, amivel hallunk; vannak ujjaink, amikkel megérintünk dolgokat – de nincs univerzális érzékszervünk, amivel mindent csinálunk. Ugyanez érvényes a robotika világára: nem tudunk olyan univerzális robotot konstruálni, ami képes lesz arra, hogy bármit elvégezzen egymaga”.