Elena Alacrón mexikói származású, de mivel iskolás éveit már az Egyesült Államokban töltötte, kiválóan beszél angolul is. Most bébiszitterként keres munkát, és meglepve tapasztalja, hogy 15 állásinterjúból 15 alkalommal kérték, hogy alkalmazása esetén csak spanyolul beszéljen a gyerekekhez – írja példaként a New York Times arra a jelenségre, ami mostanában kezdett divatba jönni a metropoliszban. Egyre több modern anyuka szeretné ugyanis azt, ha gyermeke szinte az anyatejjel együtt egy másik nyelvet is magába szívna. S ha már úgy adódott, hogy a csemete nem vegyes házasságban született, még mindig kínálkozik egy kissé költséges, ám hatékony megoldás: a külföldi bébiszitter. S van olyan is, akinek még ez sem elég: Simona D’Souza például következetesen angolul beszél a gyermekeihez, német férje németül – a bébiszitter pedig spanyolul. „Eleinte akadtak gondok” – meséli a nyelvtanulás terén elhivatott anyuka – „mivel a fiúk 3 éves korukig nem beszéltek. A gyerekorvosunk már azt javasolta, hogy vigyem őket beszédterapeutához. Aztán egyszer csak megindult a folyamat, és ma már kiválóan beszélik mind a három nyelvet, és nagyon jók azokban a tantárgyakban, amikhez logika szükséges”. A torontói York Egyetem professzora, Ellen Byalistok szerint a többnyelvűségnek ára van, még pedig a gyorsaság: a többnyelvű gyerekeknek nehezebb a rendelkezésükre álló komplex szókincsből kiválasztani az adott nyelvi helyzetben legmegfelelőbb szót. A töredék másodpercekkel is, de lassabbak, mint társaik. Összetettebb feladatokban viszont jelentősen jobban teljesítenek. Jó példa erre egy számítógépes kísérlet, amelyben a monitoron a piros és zöld szavak tűnnek fel, lila és sárga színekben. A többnyelvű gyerekek sokkal nagyobb százalékban tudták megmondani, melyik színnel írták a szavakat, mint a csupán egy nyelvet beszélők. Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)