nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Defektivitás
Csukoljon, hogy tessen!
Néhány különleges magyar ige

Hogyan mondjuk felszólító módban a rejleni igét? Rejljen? És a vedleni igét? Vedljen? Vedledjen? Netán vedeljen? Vannak a magyarban bizonyos igék, amiknek meglehetősen fejtörő a felszólító, illetve a feltételes módú változata. Most hogy is van akkor a helyes forma? A nyelvész majd megmondja.

Kálmán László | 2010. június 29.
|  

H. Eszter kíváncsian várja a választ egy olyan kérdésre, amivel kollégáim, Törkenczy Miklós és Rebrus Péter sokat foglalkoztak, ezért véletlenül én is sokat hallottam róla:

Vannak a magyarban bizonyos igék, amiknek meglehetősen fejtörő a felszólító, illetve a feltételes módú változata. Most hogy is van akkor a helyes forma?

rejl-het?
vedl-jél?
tetssz? tess?

A nyelvészetben defektivitásnak (hiányosságnak) hívják azt a ritka jelenséget, amikor egy-egy szónak bizonyos alakjai hiányoznak, nem alkothatók meg. A hiánynak nem mindig hangtani okai vannak. Például jelentéstani oka van, hogy a magyarban a szokni igének (abban az értelemben, hogy 'szokásában van') csak múlt idejű alakjai vannak (szokott, szoktál, szoktunk volna, de nincs *szokjon, *szokni, *szokik), hiszen a múlt idejű alakok jelen idejű értelműek. Hasonló defektivitás az, hogy a jövő időt kifejező fog igének nincsenek múlt idejű alakjai: nem mondhatjuk ahelyett, hogy majd ha már megérkezett, azt, hogy *majd ha már meg fogott érkezni.

Vajon hogyan szólítanánk fel egy szóval ezt a kígyót, hogy vesse le a bőrét?
Vajon hogyan szólítanánk fel egy szóval ezt a kígyót, hogy vesse le a bőrét?
(Forrás: Satsal/sxc.hu)


Kétféle defektivitásról kérdez H. Eszter. Az egyik esetben olyan mássalhangzó-torlódás van az igető végén (rejlik: -jl, vedlik: -dl), ami már túl bonyolult ahhoz, hogy utána még egy mássalhangzó (a példákban j és h) állhasson. A másik esetben -tsz mássalhangzókapcsolat áll az igető végén.

Az első típusú defektivitás azért különösen érdekes, mert rengeteg igére kiterjed, de tapasztalataink alapján a beszélők egyáltalán nem egyöntetűen ítélik meg, hogy pontosan melyikekre, és sokszor nemcsak beszélők között van ebben eltérés, hanem egyes beszélők is ingadoznak, haboznak. Persze azt senki nem mondaná, hogy *csuklj, , de sok beszélő el tudja képzelni a csukolhat, csukoljon stb. alakokat, míg mások egyáltalán nem. Ebből a példából is látszik ennek a típusnak a másik érdekessége, hogy olyan igéket érint, amelyeknél felmerül a hangkivetés gyanúja. Hangkivetőnek azokat az ige- (és névszó-) töveket nevezzük, amelyek bizonyos toldalékok előtt mássalhangzó-torlódást tartalmaznak, mások előtt viszont nem. Például söprök és söprünk (nem pedig söpörök és söpörünk, legalábbis az én nyelvváltozatomban), de söpörsz és söpörnek (nem pedig söpresz és söprenek, legalábbis az én nyelvváltozatomban).

Azokat a toldalékokat, amelyek előtt a mássalhangzó-torlódásos változat jelenik meg, szintetikus toldalékoknak nevezzük, és jellegzetességük, hogy kötőhangzó állhat előttük. Azokat a toldalékokat pedig, amelyek a torlódás nélküli alakhoz járulnak, analitikus toldalékoknak nevezzük, ők kötőhangzó nélkül követik a tövet. Ilyen analitikus toldalék a kötő-felszólító mód -j- toldaléka és a -hat/-het is: söpörj, söpörhet (de ilyen például az ún. határozói igenév -va/-ve toldaléka és a birtokosra utaló -ja toldalék is).

Nos, a defektivitás, a hiányosság akkor áll elő, amikor olyan igéhez próbálunk analitikus toldalékot illeszteni, amelyek nem hangkivetők, ezért nem tudjuk elkerülni a tiltott mássalhangzó-torlódást (pl. *csuklj). A sok bizonytalankodás abból adódik, hogy sokszor nem tudjuk eldönteni, egy ige hangkivető-e. Ha valaki úgy érzi, hogy a csuklik ige hangkivető (vagyis vannak csukol- alakjai is), akkor minden további nélkül megalkotja a csukolj, csukolhat stb. alakokat, és így elkerülheti a *-klj-, *-klh- torlódást. Másoknál ezek az alakok hiányoznak. Különösen érdekes, hogy a kérdéses igék, mint amilyenek Eszter példái is (rejlik, vedlik) mind olyan mássalhangzó-torlódást tartalmaznak, amelyek hangkivető tövekben is előfordulnak (vö. hajol-/hajl-, vádol-/vádl-), és – mint említettem – sokan egy csomó igéről nem is tudják biztosan eldönteni, hogy hangkivetőként használják-e, vagy nem, különösen, mivel ezek az igelakok ráadásul mind elég ritkák.

Különösen érdekes a vedlik esete. Ezt tudtommal senki sem használja hangkivető igetőként, viszont létezik a vedel ige (amelyik szintén nem hangkivető tő), és ennek az alakjai analitikus toldalékok esetében pont olyanok, mintha a vedlik nem létező, torlódás nélküli alakjai lennének: vedelhet, vedelj. Úgy látszik, hogy a vedel létezése teljesen legátolja, blokkolja, hogy a vedlik igét bárki is hangkivető tőként használja, hogy elkerülje a torlódást. A nyelv sokszor kiküszöböli az ilyen véletlen egybeeséseket.

A második típusú igékhez a nem ikes metsz ige, valamint a látszik, hallatszik, játszik és tetszik ikes igék tartoznak. A -hat/-het toldalékos alakjuk létezik (metszhet, látszhat stb.), de a kötő-felszólítómódú alakjaikkal baj van. Az -sz végű igetövek esetében általában a kötő-felszólító módú alakokban hosszú -ssz szerepel, például mász(ik) ∼ mássz. A játszik ezt a mintát követi: játssz (legalábbis írásban, mert persze kiejtve a játssz szóban ugyanúgy egyszerű hosszú cc-t ejtünk, mint a játszik-ban). Ennek ellenére a többi hasonló igénél, legalábbis az én nyelvváltozatban, az ilyen alakok nem léteznek: *metssz, *látssz stb. Érdekes, hogy a -dz végű töveknél ilyen problémát nem érzek, ott mindig lehet -dzz végű (kiejtve persze sima hosszú dz) a kötő-felszólító módú alak, pl. edzz.

Őszintén szólva nem tudom, mi a pontos magyarázata ennek a jelenségnek. Közrejátszhat, hogy némelyik érintett igének vannak régies kötő-felszólító módú alakjai, amelyekben hosszú -ss- mássalhangzó van, és erről a beszélőknek néhány megszilárdult alakulat miatt tudomásuk van: tessék, tessen, tessék-lássék. Ezért a beszélőkben felmerülhet, hogy nem *tess, illetve *láss-e a megfelelő alakjuk. Ezek azonban nem használatosak, illetve a láss egy másik igének, a lát igének a kötő-felszólító módú alakja, és a fent említett blokkolás révén a nyelv ezt az egybeesést is elkerüli.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Annie 2010. június 29. 17:34

Olyan van, hogy "szokjon" meg "szokik". Pl.: "szokjon hozzá, hogy..." vagy "jó ez, de még szokni kell".

2 grin 2010. június 30. 08:17

Metsz -> messen, nálam például, ami vélhetően nem pontosan ugyanaz a szó, vagy legalábbis régies alakja lehet. Látsszon is van ("úgy tartsa azt a táblát, hogy látsszon").

3 barna 2010. június 30. 17:49

"Vagy megszokik, vagy megszökik".

4 gull 1 2011. november 6. 20:46

@Annie: Olyan van, hogy "szokjon" meg "szokik". Pl.: "szokjon hozzá, hogy..." vagy "jó ez, de még szokni kell".

'Például jelentéstani oka van, hogy a magyarban a szokni igének (abban az értelemben, hogy 'szokásában van') csak múlt idejű alakjai vannak (szokott, szoktál, szoktunk volna, de nincs *szokjon, *szokni, *szokik), hiszen a múlt idejű alakok jelen idejű értelműek."

A "standard" nyelvváltozatban a szokik igének hiányzik jópár alakja, nemcsak felszólító és feltételes módban nem áll, de múlt idejű alakjai sincsenek. Kivéve, ha igekötővel szerepel, ezért nem jó példa a 'szokjon hozzá' vagy akár a 'megszoksz'.

Egyes nyelvjárásokban azonban mégiscsak léteznek ezek az alakok. Nálunk a 'Hétfőnként szokok bemenni a városba' azt jelenti, hogy a mai napig hétfőnként utazok, és ez valószínűleg a jövőben is így lesz, míg a 'Hétfőnként szoktam bemenni a városba' gyakran csak abban az esetben használatos, ha már nem hétfőnként utazok.

Másrészt 'szokik' mifelénk nem ikes ige. (Szok a városba járni?)

Tehát léteznek ezek az alakok, de csak egyes nyelvjárásokban.

5 Krizsa 2013. január 22. 09:56

Tetsz-szen (teccen) - tessen!, látsz-szon (láccon) - lássék! Vagyis ezeket a kiejtésben vagy cc-vel mondjuk, vagy ss-sel.

Elemzés: az eredeti szó tetetjed, teteszjed - látatjad, látaszjad.

A t a később megjelenő s/sz hangpárosra változ(hat)ott. E párosból az s az ősibb és a könnyebben kiejthető is. A magyar nyelv kerüli a mássalhangzó torlódást s ennek érdekében egy korábbi hangzásra, a s-re tér vissza.

Szok Az SzK gyök gyökszavai

szak, szák, szék, szik, szike, szok(ik), szök(ik), szőke, szuka, szűk.

A közös, vagy elvont értelem mindkét (héber és magyar) gyöknyelvben:

benne van, belehatol, abból "ugrik" ki. Például a szőke haj a sötétebb hajú többség közül.

Az sz hang elődje az s volt. Az SK gyök magyar gyökszavai csak:

sík, sok. Ez nem véletlen, mert az s/sz hangpáros sokáig, egyes nyelvekben a mai napig sem vált szét teljesen. Ez az oka, hogy a magyarban csak az egyik gyök "flektálódott" végig, az összes magánhangzóval, mert a másik gyökszavai már értelmi zavart okoztak volna.

A héber sokek = nyüzsög, suk = piac. "Sokak szerint" - inkább így kellene ezt mondani: sokan úgy vélik...

A magyar S/SzK gyökpáros elvont értelme a

benne van, stb. mellé a SOK értelmet is magában hordozza. Ezért jelenti a szok - szokik, szokott azt is, hogy "sík" pályán mozog, azt is hogy gyakran teszi, belehalljuk még, hogy "szak"(ember), sőt azt is, hogy talán szívesen kitörne a megszokottból.

Gyakorító ige. Semmi nem lehet pillanatszerű (pusztán jelenidejű), amit szoktak csinálni. Semmi nem lehet pusztán jövöbeli sem, amit már megszoktak. Tehát a szokik ige magában hordja azt, hogy a múltban kezdődőtt a cselekvés.

Mi pedig (akik gyöknyelveken beszélünk), magunkban hordjuk az S/SZK gyökpáros összes elvont értelmeit.

6 mederi 2013. június 25. 11:29

"Ha valaki úgy érzi, hogy a csuklik ige hangkivető (vagyis vannak csukol- alakjai is), akkor minden további nélkül megalkotja a csukolj, csukolhat stb. alakokat, és így elkerülheti a *-klj-, *-klh- torlódást."

Szerintem valamiféle rövidülés során alakulhatott ki a "csuklik" a "csuklódik"-ból. A fejünk is "lecsuklik" ha leengedjük, hasonlóan a csuklónkhoz.

Ha azt mondanánk "ne csuklódj annyit", megszűnne a hangtorlódás, bár némi (átmeneti?) képzavar keletkezne..:)

7 Hajka 2015. április 30. 10:30

Tájegységenként változó, de felénk így használják: vedleni+vedlődj- vedlene, vedelni-vedelj-vedelne, rejleni-rejlődj-rejlene, rejteni-rejtődj-rejtene, tetszeni-tetsződj-tetszene.

8 tondo 2018. június 4. 20:10

"Ennek ellenére a többi hasonló igénél, legalábbis az én nyelvváltozatban, az ilyen alakok nem léteznek: *metssz, *látssz stb."

MÁR HOGYNE LÉTEZNE!

www.e-nyelv.hu/2009-10-22/latszik-tetszi...zolito-modu-alakjai/

És a helyesírási szótárban is benne van.

9 szigetva 2018. június 4. 22:50

@tondo: A helyesírási szótár nyilván nem Kálmán László nyelvváltozatát írja le. (Sőt, semmilyen nyelvváltozatot nem ír le, hiszen nem arról szól, hanem a helyesírásról.)

10 Irgun Baklav 2018. június 4. 23:14

@szigetva: Bár az állításaidat (főként az elsőt) alapvetően nem vitatom, de azért megjegyezhető, hogy A magyar helyesírás szabályai (mind a Szabályzat, mind a Szótár) alapvetően a köznyelvi nyelvhasználatot, kiejtést próbálja meg írásban tükrözni (a variánsok megadásával is):

„18. A kiejtés szerinti írásmód azt jelenti, hogy a szóelemek (szótövek, képzők, jelek, ragok) írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük”.

helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12#18

„25. Vannak olyan szavak, amelyek a köznyelvben kétféle alakban használatosak. Ilyenkor általában az írásban is mindkét alakváltozat használata helyes.”

helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12#25

„44. Mind az igék, mind a névszók toldalékos formái között vannak olyan kettős alakok, amelyek a köznyelvben egyaránt használatosak. Írásban is helyes tehát mindkét forma.”

helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12#44

11 holger 2018. szeptember 30. 17:36

Úgy gondolom, az ilyen igék egy részénél abszolúte jelentésbeli okai lehetnek a defektivitásnak. Sokszor azért nem alakult ki, vagy nincs általánosan elfogadott változata egy-egy ilyen igének, mert a felszólító módnak egészen egyszerűen nincs értelme, így létjogosultsága. Lásd pl. csuklik, villámlik: Kit, hogyan, mikor lehetne felszólítani arra, hogy (akarattal) "csukoljon/-jék", "villámoljon/-jék", "vedljen/-jék" stb.? Ugyanígy: hogyan lehetne pusztán egy felszólítással arra késztetni az illetőt, hogy hagyja abba? Nem lehet, fölösleges, tehát értelmetlen. (A dolog persze körülírható: fejezd be a csuklást/villámlást/vedlést stb.) Ez persze nem fedi le ezeknek az igéknek a teljes spektrumát, de úgy gondolom, nagyban hozzájárul a jelenség kialakulásához.

12 szigetva 2018. szeptember 30. 18:35

@holger: De akkor miért vannak a következő hiányok:

sínylek/sínylem

sínylesz/sínyled

—/sínyli

sínylünk/—

sínyletek/sínylitek

sínylenek/sínylik

Pont ott nincs alak, ahol a rag nem magánhangzóval kezdődik.

Namost a felszólító/kötőmód jele is pont nem magánhangzóval kezdődik. Ráadásul a hagyományos neve ellenére a "csukljál" nem csak felszólításra volna használható, hanem kötőmódként is: "azért igyál, hogy ne…". Bónuszként a -hat képzős alakok hiányának sincs jelentéstani oka, csak éppen az se magánhangzóval kezdődik.

Láthatjuk tehát, hogy a dolog hangtani okokkal tökéletesen magyarázható, fölösleges homályos jelentéstani okokat felhozni.

13 Kormos 2018. október 1. 00:08

Szigetvánál a pont, a felszólító mód a magyarban kötőmód is. És hiába nincs -- igazából lehetne is -- létjogosultsága felszólító módnak, kötőmódnak akkor is van. Viszont a tőalak, amiben ezek az igék előfordulnak bármikor, nem alkalmas a kötő/felszólító mód képzésére, megfordítva, a tőalakkal, ami ehhez a módhoz kéne egyébként sohasem találkozunk, ezért nem nagyon jön a nyelvünkre. Persze van, akinek jobban, van akinek kevésbé.

14 El Vaquero 2018. október 1. 03:25

@szigetva: szerintem nem magyarázható hangtani okokkal. A siklik szónak sincs meg ez az alakja.

15 Kormos 2018. október 1. 09:08

@El Vaquero: De hát a siklik is ugyanez a hangtani helyzet.

16 szigetva 2018. október 1. 09:44

@El Vaquero: Igen, mert ahogy [ɲl], úgy [kl] is csak magánhangzó előtt állhat. A [nl]-vel is ez volna a helyzet ("ajánl"), csakhogy a [n] ki tud esni, a [ɲ] meg a [k] meg nem.

17 Irgun Baklav 2018. október 1. 13:27

@szigetva:Érdekes, hogy erről az nl-kiesésről a helyesírási szabályzat szerintem nem is emlékezik meg.

Amúgy biztos, hogy ez az ezt követő mássalhangzó miatt esik ki? Az csak valami pesti nyavajakórság, hogy [nl] helyett amúgy magánhangzó előtt is mindenhol [ll]-t ejtenek a környezetemben (ajá[ll]at, jele[ll]ét, haso[ll]ó)? (Nyilván ez mássalhangzó előtt már csak fonotaktikai okokból is lerövidülne.)

18 szigetva 2018. október 1. 16:34

@Irgun Baklav: Én sose ejtek ilyenekbe [nl]-t, de az [ajánlok]-ot még el tudom képzelni, az [ajánljak]-ot, [ajánlhat]-ot már nem. De ez csak anekdotikus evidensz.

19 Kormos 2018. október 1. 17:14

[ajá̃já] Rossebbe, elírtam a poszt-ID-t. (félrement a komment. szóval felénk az l esik ki, az volt a lényeg)

20 szigetva 2018. október 1. 17:53

@Kormos: De ebbe nem úgy esik ki az [l], hanem az általános [lj] > [jj] miatt tűnik el.

Ugyanígy: [ajãl]+[hat] > [ajã:hat], ahogy [kajál]+[hat] > [kajáhat]. Mindez azért, mert az [n] „megteszi azt a szívességet”, hogy felszívódik az előző magánhangzóba, a [ɲ] és pláne a [k] meg nem.

Ebből az következne, hogy azoknak a szlovákiai magyarul beszélőknek, akiknek a [ɲ] úgy viselkedik, mint a [n] ([kormámpárt], [láŋka]), jó a "sínyljük": [ʃ ĩ j j y k] alakban várnánk. Kíváncsi vagyok, van-e ilyen nekik.

21 Kormos 2018. október 1. 18:02

@szigetva: A logika alapján kéne lennie.

Információ
X