-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Mi történik, ha a szőke nőnek mondasz egy szőke nős viccet? – Semmi. De ha mégis megérti, biztos lehetsz benne, hogy affektálva mondja tovább, és elrontja vagy elfelejti a poént.
A szőke nős viccek a legszebb (bár nem a leggazdagabb) példái a nőkkel kapcsolatos előítéleteknek, sztereotípiáknak. Ezekben a viccekben a nők ostobák, képtelenek az önálló problémamegoldásra, általában csak magukkal, főleg a külsejükkel vannak elfoglalva. Ha filmen jelenítik meg a típust, szinte kötelező motívumok a szőke hosszú haj, a nagy mellek, hatalmasra szilikonozott és rúzsozott száj. Ha ez nem lenne elég ennek a típusnak a megjelenítéséhez, a médiában gyakran nyelvi eszközöket is alkalmaznak. Ilyen például az úgynevezett affektálás, az éneklő, kicsit felfelé ívelő dallam, a különböző becéző alakok (mint például: telcsi, üzirögi, ücsi, puszcsika stb.), az ikerítések (mint például: nyuszi-muszi, cuki-muki stb.) használata és a megakadás vagy hezitálás.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Rengeteg embert zavarnak ezek, az elsősorban a nők beszédéhez társított kifejezések, nyelvi jellegzetességek. Az ilyen „csajszis” vagy „kiscsajos” beszédet sokan a legnagyobb gyűlölettel képesek emlegetni, mivel a hozzá társított kép egy sekélyes, felszínes, sokszor primitív ember (nő) képe, aki nyilvánvalóan alacsonyabb rendű bírálóinál. Gyakori, hogy laikusok és kevésbé laikusok a nyelv romlását, „elsekélyesedését” is ezeknek a szegény lányoknak a nyakába varrják. Miközben a piacon persze ők is lehet, hogy ubit vagy parit vesznek, a közértben meg talán ücsit, a köszönöm szépen helyett talán ők is néha megengedik maguknak a köszit. De igaz-e egyáltalán, hogy ez a fajta beszédmód elsősorban a nők nyelvhasználatához köthető? És ha igen, miért beszélnek a lányok másképp, mint a fiúk?
A The New York Times kiváló elemzést közöl az angol „csajszis beszéd”-ről; és ahelyett, hogy a médiában néha szokásos sopánkodós hangvételt ütné meg az ügyben („Hát már itt tart ez a világ, már rendesen beszélni sem tudnak a fiatalok!”), inkább megszólaltat több nyelvész szakértőt is, akik cáfolják a köztudatban elterjedt hiedelmeket, sztereotípiákat. Lássuk hát, hogyan beszélnek az angolajkú nők – a sztereotípiák szerint!
Említik például, hogy a fiatal lányokra jellemző az úgynevezett uptalk, a felfelé ívelő beszéddallam, ami olyan jelleget kölcsönöz minden mondatnak, mintha az kérdés lenne. Ezen kívül azt szokás említeni, hogy a lányok a beszédükbe lépten-nyomon beletesznek mindenféle jelentés nélküli, töltelékelemeket, amilyen a like (szó szerint ’mint’, nem tévesztendő össze a Facebookon használatos lájkkal, mely a like ’kedvel’ ige!), vagy a you know (’tudod’). És manapság a legújabb trendnek az úgynevezett creaky voice (vagy vocal fry) alkalmazása látszik. Ezt magyarul álrekedtségnek nevezhetnénk; a dolog lényege az, hogy a hangszalagjainkat ellazítva a gégénkből egyfajta hörgő, mélyen recsegő hangot préselünk ki. Ezt a lányok – állítólag – a mondataik, kifejezéseik végén elnyújtva alkalmazzák. A jelenséget megfigyelhetjük néhány popénekesnél is, például Britney Spears vagy Kesha dalaiban. (A fenti Kesha-videóban a számítógéppel is torzított álrekedtséget 0:30-nál figyelhetjük meg.)
Az efféle „csajos” beszédhez társuló sztereotípia, hogy a lányok, akik így beszélnek éretlenek, ostobák vagy éppen lusták, vagy épp fel akarják hívni magukra a férfiak figyelmét. Valójában azonban a nyelvészeti vizsgálatok azt mutatják, hogy amit a lányok a beszédben „feltalálnak”, sokszor tekintet nélkül nemre és korra elterjed. (Természetesen az is előfordulhat egy-egy ilyen beszéddivat fellángol, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlik.) A kutatásokból úgy tűnik, hogy a fiatal női beszélők valóban innovatívabbak, sokszor tőlük, az ő körükből, szubkultúrájukból indul el egy-egy változás. Az is megfigyelhető, hogy a női beszélőknél bizonyos hangtani jellegzetességek akár egy fél generációval korábban elterjednek, mint más társadalmi rétegekben.
Az uptalk, azaz a felívelő beszéddallam esete azt bizonyítja, hogy a hangtani változások igen gyorsan terjednek. Az uptalk megjelenését az 1980-as évekre teszik a kutatók, de már a 90-es évekre elterjedtté vált nemtől és kortól függetlenül. Sokan kapcsolták azt a sztereotípiát ehhez a fajta beszédmódhoz, hogy bizonytalanságot, félénkséget fejez ki: aki mindig úgy tesz, mintha kérdezne, az nem mer állítani. Nos, ennek cáfolataként legyen elég annyit említeni, hogy George W. Bush amerikai elnök is alkalmazta az uptalkot, ő vélhetően nem volt annyira bizonytalan, mint a tinilányok.
A like szó töltelékelemként való használata is tanulságos. Ezzel szintén a lányos beszédet vádolták meg. Mark Libermann 2011-es kutatásából azonban kiderült, hogy valójában a nők ritkábban használják ezt a kifejezést, mint a fiatal férfiak. Libermann egy 2003-ban rögzített, 12000 telefonbeszélgetésből álló korpuszon számolta meg a töltelék-like-okat, és az adatok azt bizonyították, hogy nem a fiatal nők a fő használói ennek az elemnek. Az is kiderült, hogy a like közbeékelése egyáltalán nem felesleges: az a szerepe, hogy kiemelje, nyomatékosítsa azt az információt, ami utána következik. Olyasmi, mint egyfajta szóbeli aláhúzás.
A creaky voice-szal, az álrekedtséggel kapcsolatban szintén sok tévhit él. David Crystal nyelvész elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a jelenség semmiképpen nem mondható újnak. Az 1960-as években igen elterjedt volt a brit férfiak körében, akik ezzel jelezték beszédükben a társadalmi felsőbbrendűségüket. Amerikában a nők körében valóban később terjedt el, de már 2003-ból vannak egy kaliforniai dialektusból adatok az álrekedtség alkalmazására. A filmekben gyakori, hogy ezzel jellemzik a tipikus amerikai női karaktereket a britekkel szemben. Annak, hogy a nők körében is elterjedtté vált, az lehet az oka, hogy a nők eleve elkezdték mélyíteni a hangjukat, hogy tekintélyesebbnek hassanak, és ennek lehet logikus következménye a mély gégehörgés, az álrekedtség.
Érdekes kérdés, hogy mi az oka annak, hogy pont a fiatal nők azok, akik a nyelvi, és főleg a hangtani újításokat beindítják. Erre többféle magyarázat is elképzelhető. Lehetséges, hogy a nők érzékenyebbek a szociális interakciókra, finomabban, többféleképpen próbálnak jelezni. Az is elképzelhető, hogy a párbeszéd folyamán meg kell erősíteniük saját pozíciójukat, sajátos jelleget kell adniuk mondanivalójuknak, és ennek eszközei ezek a nyelvi, hangtani újítások. Végül az is biztosan közrejátszik a jelenség elterjedésében, hogy a társadalom – talán pont a mélyen gyökerező előítéletek miatt – jobban elfogadja, ha egy nő feltűnően másképp beszél, mint a norma. Hiszen egy nőnek azt is elnézzük, ha sírni kezd.
Forrás