nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Bing, W Alpha, Google
Merre van az arra?

Két új szereplő tűnt fel az utóbbi hetekben az online keresők piacán: a Bing és a Wolfram Alpha. Egyik sem rengeti meg a világot, de azért szemügyre vettük őket.

Sári Márton | 2009. június 24.
|  

A keresők jelentősége

Az internet fénykora lényegében a keresők fénykorához köthető; úgy is mondhatjuk, hogy a keresők az internet gerince. Nem véletlen, hogy a legnagyobb szereplőknek az internetes piacon elfoglalt pozícióját – habár már régen nem csak keresőszolgáltatást nyújtanak – még mindig az határozza meg, milyen sikeres a keresőjük.

Merre van az arra? Román útbaigazító táblák
Merre van az arra? Román útbaigazító táblák
(Forrás: Slavomir Ulicny)

Egy keresőhöz két dolog kell: egy indexelő motor és egy relevanciaalgoritmus. A „relevancia” volt a Google bűvös szava, amivel a weboldalakat rangsorolja egy keresőkifejezéshez – míg az újabb és újabb trónfosztási kísérletek gyakran újabb mágikus jelszóval is érkeznek: „szemantikus web”, „a kérdést megértő kereső” stb., de úgy tűnik, mindezzel csak az eredeti ponthoz: a relevanciához jutunk vissza. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a Google, és ezáltal az egész keresőpiac sikerének egyszerű lényege rejlik benne: azaz, hogy a jó kereső matematikai alapon működő rangsoroló algoritmus, nem pedig bűvészkedés.

A Google keresőjével és vállalatfilozófiájával – amely így hangzik: „rendszerbe gyűjteni, majd elérhetővé és hasznossá tenni a világban fellelhető információkat” – folyamatosan a web 2.0-nak nevezett paradigma megvalósítója: ő maga nem gyárt tartalmat, hanem a mások tartalmához való hozzáférés módszerében segít. Ez pedig fontosabb, mint a tartalom, mert tartalom úgyis mindig van, és úgyis mindig változik. Ez a fajta dinamizmus az, ami a webkettőt, vagyis a webet ma hajtja. A szekunder forrás győzelme a primer felett.

Wolfram Alpha, a tudományos

Ehhez képest a mostani nagy felhajtás közepette felbukkant Wolfram Alpha (WA), amelyet igyekeztek a már említett „forradalmi”, „szemantikus” jelzőkkel illegetni, tulajdonképpen saját tartalmat kínál, és a világban fellelhető információk helyett az „objektív információkra” szakosodott. A logója melletti felirat szerint egy „számítógépes tudásmotor”, ami amellett, hogy bizonyos formuláknak megfelelő keresőkifejezéseket – mint például egy matematikai képletet – képes értelmezni (nem mellesleg ezt már a nagy keresők is tudják, csak nem hirdetik), alapvetően egy jól kereshető tudományos adatbázis.

Ebből következik, hogy a kereséseknek csupán egy nagyon szűk szegmensére, a tudományos adatok lekérdezésére ad találatot, és akkor működik igazán jól, amikor feldolgozandó egyéni kereséseket adunk be neki (így adva értelmet a „tudásmotor” meghatározásnak). Ilyenek többek között a már említett képletek, vagy a vesszővel elválasztott felsorolások, amelyekből kiváló összehasonlító táblázatokat lehet kapni.

A WA az enciklopédikus tudásnak is csak szigorúan az adattárrészét adja vissza, így nem ad eredményt például elméletek neveire (mint pl. „theory of relativity” vagy „transformational grammar”) sem.

A találati oldalak tetszetősek. Azonnal feltűnik, hogy még a szöveges információk is képként jelennek meg. Ezzel egyrészt a képletek megjelenítésével járó nehézségeket oldották meg egy csapásra, másrészt megakadályozzák vele, hogy más keresők leindexeljék az oldalakat. Nem világos, hogy technológiailag minderre miért van szükség (a CPU igénybevétel nem igazán indokolja), így a lépés pusztán azt a feltételezést erősíti meg, hogy a WA alkotói is jól tudják: ha tartalmaik indexelhetők volnának, előbb-utóbb mindenki a Google-on keresztül keresne a WA-ban is. (A „Jó napom van” funkció ebben segít.)

Mindenesetre így sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Google valamiképp mégis relevanciát fog adni a WA-s kereső-URL-eknek, azaz, ha beírunk egy matematikai kifejezést, a Google felajánlaná a WA találati oldalát, mint ahogy az egyik példakifejezéssel teszi.

A Google másik válasza az új Google Squared szolgáltatás lehet, amely összehasonlító táblázatot próbál készíteni egy keresőkifejezésből, természetesen webes találatok alapján. Érdekes fejlesztésnek tűnik, egyelőre természetszerűleg nem ad a WA-éhoz mérhető eredményt, és kétséges, hogy valaha is adni fog, de arra van esélye, hogy elegendően jó legyen alapvető összehasonlítási keresésekhez.

A Wolfram Alpha megosztotta a netes közvéleményt: sokan kiábrándultak a nagyzoló sajtóhíresztelések utáni eredmény láttán, aminek a fő oka talán az, hogy „keresőként” ment a köztudatba. Ám többen hamar felismerték, hogy nem egy kategória a Google-lal, hanem egy egyéni koncepción alapuló zárt rendszer, aminek, ha az elvárt módon használják, lehet értéke. Csak épp vagy e használati kör nagyon ritka, vagy ahol gyakori (pl. aktuális árfolyam, számológép), ott a Google keresője is bőven elég.

Bing, a kihívó

A másik új versenyző valódi konkurens. A Microsoft a Binggel a Live márkát igyekszik felváltani. A névváltáson rögtön érződik, hogy a marketingesek felismerték, hogy az egyszerű és viccesen hangzó név jól áll egy keresőnek – főleg, ha még g betű is van benne. A nyitóoldali képpel azonban megtartották a termékeikre oly jellemző képközpontúságot (nemrég épp fotópályázatot indítottak Magyarországon, amivel be lehet kerülni a Windows 7 hivatalos háttérképei közé). E tekintetben tehát nem hallgatnak a Google puritán filozófiájára; ezzel, megkockáztatom, nem is használnak a keresőjük ügyének.

Ettől eltekintve a Bing sok mindenben követi a Google-t. Elsőre nem is ígér sok újdonságot, csak az utóbbihoz képesti hiányosságai érződnek. A keresési találatok relevanciájának mérése bonyolult volna, de ezt az olvasó maga is elvégezheti a Blind Search segítségével.

A felhasználói felületbe azonban beépítettek néhány kifejezetten mai technikát: ilyen például a képkeresőben használt „végtelen görgetés”, ami a listázó oldalak alján lévő lapozók kényelmetlen használatára nyújt megoldást: ha a felhasználó lejjebb görgeti a találati oldalt, az automatikusan újabb találatokkal bővül ki. A képek mellett nem jelenik meg járulékos információ, csak ha az egeret valamelyik fölé visszük. A videotalálatoknál pedig rögtön előnézetet is kapunk ehhez a művelethez.

A Binggel a Microsoft talán összébb tudja fogni a webes alkalmazásait – csupán azzal is, hogy a keresője fölé linkeli őket, mint a Google, de egy ügyes integrációval ezen még segíthet. Valószínűleg elég kevesen tudták eddig például, hogy a Microsoftnak is van a Google-éhoz hasonló térképalkalmazása, sőt 3D-s Föld-szoftvere. A Bing alá bekötve azonban ezek vélhetően nagyobb figyelmet kapnak majd.

Mi a nagy helyzet?

Összefoglalásként elmondható, hogy a két új versenyző nem rengette meg a keresőpiacot, a Google-nak – bár a hírek szerint komolyan figyelnek a Bingre – nem kell féltenie pozícióját. A Wolfram Alpha már a koncepciójával erősen behatárolja használhatóságát; a saját forrás ugyanis – hiába a hatalmas adatbázisok – mindig szűkös. A Microsoftról pedig tudjuk, hogy kitartó, hiszen Xbox nevű játékkonzolja is óriásokkal vette fel a küzdelmet, és az évekig csak pénznyelőként működő befektetés végül mégis sikeres lett. A web azonban más terület, mint a játékpiac: a Google kultúrát, olyan marketingfilozófiát teremtett, amit a felhasználók szeretnek. Ha a Microsoft komolyan labdába szeretne rúgni, vonzóvá is kell válnia. Ez pedig nem az erőssége.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X